Az év legsötétebb filmjeként emlegették Alex van Warmerdam Cannes-ban bemutatott thrillerét, nem véletlenül: a Borgman ugyanis úgy képes zavarbaejtő és ijesztő lenni, hogy néha vicces, néha pedig társadalomkritikus. A napirajzos Merényi Dániel plakátjával reklámozott Borgmant misztikus családi thrillerként lehetne legegyszerűbben meghatározni, ami tele van fekete humorral és kritikával, a jóléti nyugati társadalom felé. Fotó: Borgman A címszereplő Borgman félhajléktalanként egy földalatti menedékhelyen lakik, ahol három férfi jól megtámadja. A menekülő Borgman egy családi házban kér átmeneti szállást, a ház ura előbb kegyetlenül megveri, így a feleség titokban ápolja a kert végében található vendégházban,. [h=3]Borgman - magyar feliratos mozi előzetes[/h] Ez a Borgman felütése, innentől kezdődik a film bonyodalma. Ugyanis van Warmerdam rendező a hajléktalannak tűnő férfi családbaépülését modern, gazdag, nyugati környezetbe ültette. Anyuka otthon dolgozgató festőművész, a bozontos vendéget pépesre verő apuka menő multicégnél félti az állását, a három gyerekre pedig egy dán bébiszitter vigyáz. Ebbe a modern családi idillbe zavar bele a kert végében bújkáló Borgman. Miközben a film felületesen egy meglehetősen sötét, manipulatív családi thriller, valójában inkább csak azokat a hiányosságokat próbálja felszínre hozni, amelyek annyira dominánsak a jóléti társadalomban. A feleség semmit nem törődik a gyerekekkel, minden fáradalmas feladatot a bébiszitterre bíz, közben meg tejben-vajban füröszti az utcáról betévedt ismeretlent. A férfi alig van otthon, ideje nincs törődni a problémákkal, az anya így egyre jobban kötődik a torzonborz vendégéhez. Jan Bijvoet zseniálisan hozza a misztikus, de megnyerő, kicsit talán szerethető Borgmant, Hadewych Minis és Jeroen Perceval pedig a karrierista, tökéletes élettel rendelkező házaspárt. A kommunikáció és a bizalom hiánya, a csöndes kertvárosi lét izgalommentessége tökéletes helyszín ahhoz a társadalmi kísérlethez, amit a Borgman ábrázol. Fotó: Borgman A titkos betolakodóból megbecsült kertésszé váló Borgman szép lassan, manipulációval és valami titokzatos szerrel befolyásolja a ház lakóit (gyerekeket, felnőtteket), mindenki mást pedig egyszerűen eltesz láb alól az azóta a házba költöztetett kis csapata (az egyiket maga a rendező Alex van Warmerdam játssza). Kihasználva a jómódú családapa hétköznapi rasszizmusát, a házba juttatták a megborotválkozott Borgmant, akinek onnantól sima ügy lesz az egész eddigi idill teljes felborítása. [h=3]Ennyit ér[/h] Index-ítélet: 8/10 Port.hu: 4.9/10 Rotten Tomatoes: 73% Metacritic: 70% IMDB: 6.9/10 A steril, modern épület és az ugyanilyen steril kert kifejező háttér a történésekhez. A rendező végig ügyel arra, hogy kiemelje a félresikerülő családi interakciókat, amiket rendszeresen valami sötéten vicces jelenettel próbál feloldani, hogy a végén jöjjön a borzalom. A Borgman egyszerre drámai szórakoztató ijesztő és beteg. A film közepétől azonban ez a formula túlságosan kiszámíthatóvá válik, a családanya sem lesz hiteles, többször volt olyan érzésem, hogy ilyen helyzetben normális ember nem így viselkedne. Ezt az érzést egyszerűen el kell nyomni, különben értelmét veszti a Borgman sokszor meghökkentő, hideglelős szórakoztatása. Fotó: Borgman Ugyan is nem vagyok biztos benne, hogy van Warmerdam filmjének nyomasztó hangulatát Borgman és társai jelenléte adta volna. Az is lehet, hogy nem is léteztek, és a rendező a nyugati, modern, jóléti családrendszer sebezhetőségét szerette volna bemutatni egy nem éppen hétköznapi módszerrel. Maguk a szereplők is többször utalnak erre, a családapa szó szerint el is mondja, hogy ők a jóléti nyugaton élnek. Ezért nem ad semmi választ a film arra, hogy kicsoda Borgman és társai, miért csinálják azt, amit, és egyébként is, mi volt ez az egész? Sokaknak így is óriási csalódás lesz a befejezés, a film IMDB-oldalán található fórumbejegyzésben arról elmélkedik egy felhasználó, hogy Borgman, akinek a keresztneve Camiel, tulajdonképpen Kamuelre épül, egy angyalra a keresztény vallásból, akit sokszor a hét főangyalhoz sorolnak, a neve pedig annyit jelent, hogy "aki Istent látja". Ő vezette azokat az erőket, akik kiűzték Ádámot és Évát az Édenkertből. A film befejezését ismerve viszonylag könnyű párhuzamot vonni. Alex van Warmerdam thrillere egyszerre iszonyatosan sötét és kényelmetlenül vicces film, miközben ha akarjuk egy komoly társadalmi üzenettel bíró dráma a jóléti családmodell kritikájáról. Akárhogy is, mi nagyon bírtuk. http://index.hu/kultur/cinematrix/2014/04/27/az_ev_legsotetebb_filmje_de_a_legjobb_is/
