Ha az ember nem olyan szapora és éhes, a legendás óriásemlősök talán még ma is vígan élnének Amerikában. A Motherboard cikke szerint őseink pusztíthatták ki a mamutokat, a masztodonokat és a hozzájuk hasonló nagy testű emlősöket. A Wyomingi Egyetem kutatói hétfőn tették közzé legújabb tanulmányukat a Proceedings of the National Academy of Sciences című folyóiratban; kutatásaik alátámasztják azt a hipotézist, amely szerint az állatok 15 000-13 300 évvel ezelőtti kipusztulásához nagyban hozzájárulhatott az eszeveszett túlvadászat. A kutatók a kövületek rádiokarbonos kormeghatározási adatait böngészve figyeltek fel rá, hogy az óriásemlősök nagy kihalási hulláma egybeesett azzal az időszakkal, amikor őseink az alaszkai Bering-szoroson átkelve előbb Észak-, majd Dél-Amerikába vándoroltak. Az őslénytan-kutatók közül elsőként Paul Martin vetette fel 1973-ban, hogy az őskori ember pusztíthatta ki a nagytestű emlősöket. Martin elméletét akkoriban kétkedve fogadták: legtöbb tudóstársa úgy vélte, hogy nem a vadászat, hanem az emberek által behurcolt betegségek vagy az éghajlatváltozás okozhatta a kihalási hullámot. „Az új bizonyítékok számomra meggyőzően bizonyítják azt, hogy az embernek komoly szerepe volt [a mamutok kihalásában] – jelentette ki a Motherboardnak nyilatkozva Todd Surovell archeológus, a tanulmány egyik szerzője. – Nagyon valószínű, hogy a mamutok még ma is élnének ha az emberek nem kolonizálták volna a világot.”
