Release Date: 2014. augusztus 28. Genre: thriller Director: Anton Corbijn Screenwriter: Andrew Bovell Studio: Fórum Hungary Starring: Daniel Brühl, Nina Hoss, Philip Seymour Hoffman, Rachel McAdams, Robin Wright, Willem Dafoe 2014.08.28. (A Most Wanted Man) Egy csúnyán megkínzott, félig csecsen, félig orosz fiatalember bukkan fel Hamburg iszlám közösségében, hogy édesapja sötét üzelmekkel szerzett vagyonát megkaparintsa. Természetesen ez nem kerüli el a német és amerikai hírszerző ügynökségek figyelmét sem. Megkezdődik a hajsza, miközben az idő egyre fogy a tét pedig egyre nagyobb: vajon a titokzatos férfi meghurcolt áldozat, vagy rombolásra és pusztításra készülő szélsőséges? KRITIKA Anton Corbijn és John le Carré: a holland fotóművésznek sikerült az, ami eddig senkinek. Jelesül, hogy az „életszagú”, politikai mesterkedésekkel súlyosbított kémintrikákat felfogható, hovatovább sokkoló módon képezze le mozgóképes formában. Csákvári Géza „James Bond nem is kém. Inkább egy nemzetközi gengszter, aki nőkért és az italért bárkinek rendelkezésére áll. Noha jogában áll ölni, de teljesen apolitikus figura, teljesen mindegy neki, ki az Egyesült Államok vagy a Szovjetunió elnöke” – John le Carré nyilatkozott így a világ legnépszerűbb és a túlnyomó többség szerint legelegánsabb titkos ügynökéről. Persze a Bond-rajongók számára, noha sokkoló volt az író kijelentése, tulajdonképpen nem volt túlságosan meglepő. Le Carré kémregényei ugyanis tényleg nagyon sokban különböznek Ian Fleming alkotásaitól: előbbiekben ugyanis a kémlét tényleg nem csak élvezet, hanem intrikák sorozata – egyszóval a valósághűség igényével készültek. És igen, vannak, akik ezt olyan unalmasnak tartják, hogy olvasás közben elaludnak és leesnek a székről. Le Carré műveinek mozis pályafutása ennek értelmében közel sem olyan blikkfangos: A panamai szabó és Az elszánt diplomata marginálisan vette alapul az irodalmi alapanyagot, míg a Tomas Alfredson rendezte Suszter, szabó, baka, kém című mozi barokkosan komolyan adaptált, így legalább olyan zavarba ejtőre sikerült, mint maga az alapjául szolgáló regény. De jó hírünk van: Anton Corbijn holland vizuálművész megtalálta a tökéletes formát és közös nevezőre hozta le Carré világát a mozgóképpel. Nem mellékesen volt mersze a nagybetűs titkos ügynök szerepét Philip Seymour Hoffmanra bízni, aki élete egyik legnagyszerűbb alakításával hálálta meg a bizalmat. Persze, ha cinikusak akarunk lenni (és miért ne lennénk egy kémsztori esetében, mely minden szinten átverés), akkor nem lehet elmenni szó nélkül le Carré definíciója mellett, mely szerint a kém is csak ember. Méghozzá többnyire becsületes emberek, akik jót akarnak cselekedni, ám elvesznek a vélt erkölcs labirintusában. Persze a cselekmény és a karakterek viszonyrendszere nem „piskóta”. Az eseményekbe akkor kapcsolódunk be, amikor az éhségtől tántorgó, Ísza nevű csecsen férfi érkezik Hamburgba az éjszaka közepén. Megrögzött muszlim. Vagy mégsem? – mint le Carrénál általában, semmiben sem lehetünk biztosak. Annabel (Rachel McAdams), az idealista, fiatal német polgárjogi ügyvéd úgy dönt, hogy megmenti Íszát a deportálástól. Ísza múltja után nyomozva találkozik Tommy Brue-val (Willem Dafoe), egy Hamburgban székelő angol magánbank tulajdonosával, akiről kiderül, nem is csak bankárként érintett, sőt, ő kezeli Ísza családjának a vagyonát. Eközben pedig a rivális német, angol és amerikai kémek keverik a lapokat. A sok szereplő közül kiemelve a filmes dramaturgia Günter Bachmann karakterére koncentrál (ez Corbijn és Andrew Bovell forgatókönyvíró mesteri húzása) – Philip Seymour Hoffman pedig képes megteremteni azt a mágikus pontot, hogy a néző be tudjon kapcsolódni ebbe a dzsumbujba. Nem érjük mindig, hogy mi történik? Nem baj, az alkotói szándék: a végén minden világos lesz, méghozzá egy arculcsapással felérő csattanóval. 122 perc, brit-amerikai-német Az üldözött « VOX.hu
