Release Date: 2014. szeptember 18. Genre: akció, sci-fi Director: Wes Ball Screenwriter: Grant Pierce Myers, Noah Oppenheim, T.S. Nowlin Studio: InterCom Starring: Dylan O'Brien, Kaya Scodelario, Ki Hong Lee, Thomas Brodie-Sangster, Will Poulter 2014.09.18. (The Maze Runner) Thomas egy liftben ébred, és a nevén kívül nem emlékszik semmire. Az ajtón túl különös világ várja. 60 srác, akik elzártan, szigetszerű univerzumukban élnek, és egyetlen dolgot tanulnak: a túlélés trükkjeit. Ők nem lepődnek meg az újonnan érkezőn: havonta egyszer mindig jön valaki. Világukat útvesztő veszi körül. Aki szökni próbál – és sokan vannak ilyenek – mind ottvesznek. Ezek a szabályok, melyek nem változnak és nem változtathatók. Valami mégis átalakul. Egy titokzatos üzenet hatására néhány srác azt hiszi, van remény a lázadásra. Még akkor is, ha fogalmuk sincs, ki ellen kell lázadniuk, és mekkora veszéllyel próbálnak szembenézni. KRITIKA Fuss, tini, fuss! Arányi Zsuzsanna A film in medias res nyit, Thomas (Dylan O’Brien) egy felfelé robogó liftben találja magát – a “Dobozból” egy csapat vadidegen fiú rángatja ki. Egyikük sem emlékszik semmire korábbi életéből, és nem tudják, miért és kik által kerültek egy útvesztővel körülölelt Tisztás közepére, csak azt, hogy ki akarnak jutni onnan. A Legyek Urával való összevetés a filmvariációban kevésbé él (James Dashner művében azért jóval ellentmondásosabb, feszültebb a fiúk kapcsolata), és a lelki vívódásuk sem annyira jelenik meg, a könyvben ugyanis a düh és a lázadás mellé valami kifacsart bűntudat is párosul (mi van, ha okkal kerültek oda, valami szörnyű dolgot tettek?). A moziváltozat a fiúk interakciói helyett (Thomas például hipersebességgel adaptálódik az új környezethez) inkább a monumentális, mégis mozgékony útvesztővel – és annak alienfejű robotpók monstrumaival – vívott csatára épít, de azt látványosan, dinamikusan, jól működő színészgárdával teszi. Wes Ball első nagyjátékfilmes rendezése többet ért el, mint legtöbb “young adult” adaptációs versenytársa: sikerült felvázolnia egy olyan világot, amely bár néhol talán kevésbé fajsúlyos, mint amilyennek szeretne látszani, van benne némi logikai-dramaturgiai zökkenő időnként, és talán a műfajban edzettek számára sok klisével szolgál, mégis egy tinédzser sci-fi-dráma franchise nyitódarabjának élvezetes alap – mi már a szerelmi szál hiányáért hálásak vagyunk, egy időre telítődtünk a mélán egymásra bámuló főszereplőkkel. 113 perc, amerikai Az útvesztő « VOX.hu
