Meghamisítják egy eredeti népdal szövegét a másodikosok ének-zene tankönyvében -legalábbis erről zúgolódik az internet népe. Dandaru? Nyihaha? Zsiazsá? A megoldás egyszerű: mindenkinek igaza van. Kotty! Hogyan folytatná a következő sort: Én elmentem a vásárra félpénzzel… No igen, már itt megállhatunk, mert van, aki úgy ismeri, hogy a vásárba. Ráadásul más dallammal. Disznó mondja: riferá! Forrás: Facebook.com/groups/469206866460594/ És hogy akkor kitrákotty? Bokréta? A jelek szerint kukorá, a Facebook Legfertelmesebb szavak és szókapcsolatok börzéje csoportjában ugyanis az egyik hozzászóló közzétett egy fényképet „Egy 2. osztályos ének-zene tankönyvből... van még mit tanulni!”megjegyzéssel. Hülyének nézi? Az internet népe zúgolódni kezdett, az önmagát a kortárs kultúra online fórumaként aposztrofáló Librarius.hu például Teljesen hülyének nézi a másodikos énekkönyv a gyerekeket?címmel rittyentett egy kis írást a dologról. A Facebookos csoportban ilyen hozzászólások – is - születtek: „Ez az osztrák pornó változat?” „Biztos génmanipulált állatok, mert ezek másképp beszélnek. Ugyan ki volt az a végtermék, aki ezt leírta és lektorálta?” „Fél euróért már azt is mondja hogy - hülyeatanító kotty egy euróért hülyehoffmannrózsa kotty.” Gondoljunk a tócsnira Valószínűleg egyoldalúan látják a dolgot, ugyanis teljesen természetes, hogy egy népdalnak több szövegváltozata is létetezik, ahogy a népi ételek neve is más térségről térségre. Gondoljunk a tócsnira, ami ugye valójában bandurák, cicedli, görhöny, vagy taccs. Vagy ugye ott van a lecsó, amit zömmel egy néven ismerünk, de minden háznál máshogy főznek. Teljesen természetes A kitrákottyhoz visszatérve, az valóban okozhat félreértéseket, hogy a szülők anno más szövegváltozatot tanultak, mint a gyerekek most, így az együtt énekelésnek családi perpatvar lehet a vége, vagy esetleg a gyerek megtanulja a másik változatot is. Pávai István népzenekutató, a Hagyományok Háza és az MTA munkatársa is egyetért velünk abban, hogy teljesen természetes, ha egy népdalnak több változata van. Szerinte nem szerencsés, hogy ezek közül csak egy kerül be a tankönyvekbe, igaz ugyan, hogy a terjedelmi korlátok nem engednek nagy mozgásteret. A lényeg az improvizáció Pávai István azt gondolja, a gyerekeknek meg kéne tanulniuk két-három változatot, sőt, egy-egy sajátot is költeniük kellene, hiszen a népzene lényege az improvizáció. A népzene változik, ráadásul önmagától, ehhez képest mi lemerevítve tanuljuk az iskolában. A sokféleséget kéne megtanulnunk, a népzene működési rendszerét, ami más, mint a popzene – teszi hozzá. Saját kutakodásunk szerint ezt a szövegváltozatot a szlovákiai Gímesen (Ghymes) gyűjtötte Kodály Zoltán 1915-ben. Megkérdeztük a Zenetudományi Intézet munkatársait, a dalnak összesen hány változata ismert és hogy ezt hol gyűjtötték, amint megérkezik a válasz, frissítjük cikkünket. A hangutánzó szavakat illetően egyébként az a legszebb, hogy miután már többnyire faluhelyen is csak tálcás, fóliázott formában ismerik a tyúkot, aminek legalább hat lába van, szinte senkinek nincsen emléke arról, hogy milyen hangot ad ki. Tehát utánozni sem tudja. SZAVAZÁS Kitrákotty vagy kukorá? Ön melyik verziót énekelné együtt a gyerekeivel? Kitrákotty Kukorá Minden verziót megtanulnék Egyiket sem, nem szeretem a népdalokat Szavazok » Azt hitte kitrákotty? Fenét: kukorá! De nem biztos