Péter, a kőszikla nem tartotta magát méltónak arra, hogy Jézuséval megegyező halált haljon. Péter halászként kereste a kenyerét, akkor is éppen a Genneszareti tavon vetette ki hálóját testvérével, amikor Jézus megszólította őket: "Kövessetek engem, és azt mívelem, hogy embereket halásszatok. Azok pedig azonnal otthagyván a hálókat, követék őt". Péter pedig Jézus legjelentősebb tanítványává vált, az apostolok "vezetőjévé", ő volt Róma első püspöke, a hagyomány szerint az első pápa. Háromszor megtagadta Igencsak nagy kegyben részesült, ami egyben óriási feladatot is jelentett: "te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat. És néked adom a mennyek országának kulcsait; és a mit megkötsz a földön, a mennyekben is kötve lészen; és a mit megoldasz a földön, a mennyekben is oldva lészen" - mondta neki Jézus. Péter nem "született" kősziklának, amint azt a megváltó előre megmondta: "Bizony mondom néked, ezen az éjszakán, mielőtt megszólal a kakas, háromszor megtagadsz engem. Monda néki Péter: Ha meg kell is veled halnom, meg nem tagadlak téged. Hasonlóképen szólnak vala a többi tanítványok is". Pedig így történt, Jézus elfogása után félelmében valóban háromszor is azt vallotta: "Nem ismerem ezt az embert!". A harmadik után megszólalt a kakas... [SIZE=x-small]Jézus és a tanítványok Raffaello festményén (Wikipedia)[/SIZE]Erre Péternek eszébe jutottak a szavak: "Mielőtt a kakas szólana, háromszor megtagadsz engem; és kimenvén onnan, keservesen síra". Ettől kezdve azonban hite még acélosabb lett, és megalkuvás nélkül, elszántan hirdette tovább az igét. Nero császár keresztényüldözése alatt halt vértanúhalált 67. június 29-én, halálának körülményeiről két verzió is ismert. Fejjel lefelé Az egyik szerint elfogták, börtönbe vetették, majd kivégezték, a másik úgy szól, először menekülni próbált. Csakhogy útközben megjelent előtte Jézus. Hová mész, uram? - kérdezte a Mestert, aki így felelt: Visszamegyek Rómába, hogy ismét megfeszítsenek. Péter erre visszafordult és önként vállalta a vértanúságot. Valójában mindkettő vértanúként emlékezik meg Péterről. A halálos ítélet után megkorbácsolták, majd rádobták a földön heverő keresztre, hogy tagjait rászegezzék. Az apostol ekkor kérte a katonákat: feszítsék meg őt fordítva, fejjel lefelé. Minden bizonnyal "jó mókának" tűnt, így teljesítették a különös kérést. De mi volt ezzel Péter célja? Alázatosságában nem tartotta magát méltónak ugyanarra a halálra, amit Jézus szenvedett el. A hagyomány szerint a Rómában álló mai Szent Péter-bazilika helyén temették el, a XX. században az oltár alatt meg is találták állítólagos maradványait.
