Magyarországon is számos példát találhatunk a modern értelemben vett terrorizmusra, de ez esetben szerencse, hogy messze elmaradunk a világ élvonalától. Libényi János volt az első Konok Péter történész szerint az első, valóban terrorcselekménynek minősíthető tett Libényi János szabólegény Ferenc József császár elleni támadása volt. Több tényező is adott, amiért annak tekinthetjük: politikai indíték, bosszú, a “gyenge” állampolgár elkeseredett merénylete a zsarnokságot szimbolizáló személy ellen. Libényi szabóinasként szemtanúja volt a 13 aradi vértanú kivégzésének. Sem a jelenetet, sem a magyar szabadság ügyének bukását nem tudta megemészteni, ezért kifigyelve a császár napi rutinját egy alkalmas pillanatban mögé ugrott és nyakon szúrta. Ügyetlen volt: a kés megcsúszott a császár gallérján, így csak jelentéktelen sebet ejtett. Őfelsége hamar felgyógyult, Libényit felakasztották. Tisza István kétbalkezes támadói Friedrich Adler, szociáldemokrata politikus 1916-ban háborús politikája miatt három lövéssel meggyilkolta Karl von Stürgkh miniszterelnököt, ami hazánkban is komoly hullámokat vetett: a Tisza István elleni négy merényletet. A vérvörös csütörtök, az ellenzék letörése, kitiltása és a véderőtörvény keresztülnyomása a parlamenten a végletekig feldühítette az ellenzéki képviselőket. Klasszikus terrorcselekmény 1912. Június 7-én: Kovács Gyula, egy korábban kitiltott honatya pisztolyt rántott, és “Van még itt egy ellenzéki!” felkiáltással háromszor a miniszterelnökre lőtt, a negyedik golyót pedig saját fejébe eresztette. Totális kudarc volt. Tisza sértetlen maradt és folytatta az ülést, de Kovács is túlélte a fejlövést, elmezavarra hivatkozva a bíróság felmentette. Ugyancsak Libényi nyomán járt egy huszártiszt, aki ’16-ban nem tudta pisztolyával eltalálni a frontra látogató kormányfőt, és igencsak kétbalkezes akciót hajtott végre ellene az antimilitáns Galilei-kör. Először azon vitáztak, ki lőjön. Felmerült Szabó Ervin neve, de ő idős volt már, és azért mégiscsak… Majd egy hölgy, Duczynska Ilona vállalta a gyilkosságot, ám ő meg ugye nő volt, és különben is, hogy nézne ki… Libényi János merénylete Ferenc József ellen (Wikipedia)Végül az ifjú Lékai János kapta a feladatot azon indokból, hogy tüdőbeteg, úgysem élhet már sokáig. 1918 októberében Lékai a Parlament előtt Tisza István közelébe férkőzött, és meghúzta a ravaszt. De nem történt semmi. Életében nem használt még fegyvert, kibiztosítva adták a kezébe, ő pedig lövés előtt eltolta a reteszt, ám épp ezzel biztosította be. Tényleg tragikomikus. A negyedik támadás aztán a frontról hazatért, csalódott katonák jól ismert történetével sikerrel járt. A legbrutálisabb: nyolc halott a zsinagógában Horthy Miklós kormányzó sem úszta meg, a magát magányos anarchista-kommunistának valló Sztaron Sándor szervezett ellene terrortámadást. Csakhogy még szervezés közben tetten érték, és vélhetően nem vették túl komolyan: tíz évet kapott. A börtönben aztán éhségsztrájkba kezdett, a mesterséges táplálás következtében pedig meghalt. “Véletlenül” a légcsövén nyomták le az ételt, börtönök mélyén többször előfordult ilyen eset – emeli ki Konok Péter. Komoly volt viszont a szélsőjobboldali, antiszemita Ébredő Magyarok Egyesülete. Célpontjukban a zsidóság állt, a Kovács fivérek robbantásos merényletében a Dohány utcai zsinagógában nyolc ember vesztette életét 1922-ben. A budapesti rendőrfőkapitány jóvoltából két évig “nem sikerült” őket kézre keríteni. Amikor Hetényi Imre személyében új főkapitány érkezett, a terroristákat elfogták, de néhány éves, mondhatni jelképes büntetéssel megúszták. Később, 1931-ben Zatlóka Emil, egy őrült, akinek az életét szerinte illuminátus zsidó összeesküvés döntötte romokba, pisztollyal lövöldözött a zsinagógából kijövőkre. Két ember később belehalt sérüléseibe. Itt kellene megemlíteni Matuska Szilvesztert, a biatorbágyi viadukt felrobbantásával 22 embert küldött a halálba. Konok Péter szerint azonban őt nem tekinthetjük “definíció szerint” terroristának, egyszerűen bolond volt. Elmebeteg. Biatorbágyi merénylet (Fortepan/Lencse Zoltán) Anarchista-kommunista robbantások Budapestet 1932-34 között egész támadássorozat “rázta meg” Schiess József műbútorasztalos jóvoltából. Az önmagát anarchista-kommunistaként meghatározó férfi Párizsban ismerkedett meg a mozgalom keményvonalával, hazatérve viszont csalódott. Úgy vélte, az itthoni kommunista párt tehetetlen, semmire való, így kezébe vette az irányítást. Saját készítésű csőbombáival öt alkalommal robbantott olyan, a felsőbb rétegek által látogatott helyszíneken, mint például a Carlton Hotel. Pontosabban a szálló előtti telefonfülke, merthogy Schiess ügyelt rá, senki ne sérüljön meg. Magányos farkas volt, de a terrorizmus számos kritériumát megtaláljuk nála: ideológiai háttér, zavarkeltés szándéka, figyelemfelhívás. Fel akarta nyitni a társadalom szemét a burzsoázia bűneire, egyúttal jelezni, mennyire impotens a hazai “hivatalos” kommunista mozgalom. Schiess elfogása után követői léptek a színre, bár tőlük csak három akcióra telt. Kettő robbant, egy pedig igazi médiaesemény lett. Hetényi Imre, Budapest rendőrfőkapitányának háza elé tettek bombát egy éjjel, amit a piacra igyekvő nép fedezett fel hajnalban. Nem volt egy komoly szerkezet, a főkapitány kollégájával maga hatástalanította és vitte be az őrszobára az összeverődött tömeg éljenzése közepette. A négyfős társaságot hamar lefülelték, kihallgatásukon anarchista kommunistának vallották magukat, céljukként pedig egy forradalom kirobbantását jelölték meg. Az egész sorozat inkább korabeli “bulváresemény” volt, mint valódi fenyegetés. Ezt jelzik kiszabott ítéletek is: 10-12 év börtön, és a vád is csak robbanószerrel való visszaélés volt, akárcsak Schiess esetében.
