A Gellérthegy lábánál álló szecessziós csoda helyén már III. Béla uralkodásának (1172-1196) idején, 1178-ban állt egy épület, mikor a betegápolással foglalkozó johannita rend kórházat alapított a Gellérthegy lábánál. A török megszállás után Acsik Ilidzse (jelentése nyitott fürdő, hiszen a megszokott török fürdőépítési szokásokkal szemben ez a hely ) néven is előszeretettel használtak, sőt, sokan kedvenceik közt tartották számon. A török világutazó, Evlija Cselebi így írt a nyolc betegséget gyógyító forrásról: Frengisztánból (Európából) és Magyarországból kocsikon jönnek oda. A franciabetegségre (vérbaj – őket máshová nem engedték be, itt fürödhettek a lovaikkal együtt) és más hétféle bajra hasznos. E fürdő használatának szabálya az, hogy mikor a test egészen vörös lesz benne, ki kell menni belőle s magát melegen tartani.” Luigi Ferdinando Marsigli 1726-ban megjelent könyvének egyik rézmetszete a török fürdő romjairól (I. kép)Kiűzésük után I. Lipót magyar király (és német-római császár) háziorvosa vette át a Sárosfürdő néven (a forrásvízzel együtt finom iszap is tört fel a földből) ismertté vált helyet. A császári orvos halála után szövevényes úton Buda 1719-re végül megvásárolta az igen rossz állapotú épületet, némiképp felújította, de 1809-re a bérlők egész sorának köszönhetően jórészt csak romok maradtak. Az intézményt ekkor árverésre bocsátották, de új tulajdonosai sem voltak képesek visszaállítani annak egykori jó hírét. A következő két évtizedben a Tabán kéjtanyáiról átszállingózott lányok próbálták itt fellendíteni az üzletüket, vagy épp ott húzták meg magukat. Az 1830-as évek elején azonban komoly átalakítások kezdődtek a területen: elkészült az öt törökfürdőt és nagy közfürdőt körbezáró, 27 lakószobás, vendéglővel kiegészített épület, amely ugyan jól jövedelmező üzletté vált, az úri réteget azonban nem tudták átcsábítani a Rudas, illetve a Császár fürdőkből. A Sáros fürdő 1880 körülBuda és Pest 1873-as egyesülése után az immáron egyesült város óriási fejlődésen ment át, és a legjobb úton haladt a világvárossá válás útján. Ennek egy lépéseként 1893-ban törvényt hoztak a Margit híd és a Lánchíd mellett két újabb Duna-híd építésére, melyek egyike, a Ferencz József (ma Szabadság) híd épp a Sáros fürdő előtt kötötte volna össze a két partot. A lebontás előtti évekbenA fürdőépületnek ezzel befellegzett: az építkezések kezdetén, 1894-ben azt lebontották, 1901-ben pedig a főváros kisajátította a fürdő korábbi területét. 1910 körül – a fürdő még sehol, a háttérben pedig még egy évtizedig a Lágymányosi-tó vize nyugszik.Négy évvel később, 1905-ben pályázatot írtak ki egy minden eddiginél előkelőbb épületegyüttes tervezésére, amin a századforduló legkedveltebb építészei is képviseltették magukat – így például a a Szabadság téri Tőzsdepalota, az Anker-ház, a városligeti Vajdahunyadvár tervezője, Alpár Ignác is: Alpár IgnácA hosszúra nyúló versengés végén az első két díjazott pályamunka alkotói, a Hegedűs Ármin – Sterk Izidor – Sebestyén Artúr hármas került ki győztesen. Sterk Izidor terveSebestyén Artur – Hegedűs Ármin
