A hegyi gorillák eddigi legátfogóbb genetikai elemzése feltárja, hogy a kritikusan veszélyeztetett emberszabásúakat komoly beltenyészet sújtja és a kihalás veszélyezteti. A kutatók még mindig látnak kiutat megmentésükre. A nemzetközi kutatócsapat csütörtökön tárta fel a hegyi gorilla - az ember közeli genetikai rokona, amely Közép-Afrika két elszigetelt területén él - első teljes genetikai térképét. Chris Tyler-Smith, a brit Wellcome Trust Sanger Intézetének genetikusa kifejtette, a vizsgálat során előrehaladott beltenyészetet mutattak ki. A Ruanda, Uganda és Kongói Demokratikus Köztársaság határán elterülő Virunga vulkáni hegylánc ködfoltos erdeiben élő gorillák hét egyedétől vettek vérmintát a génszekvenáláshoz. A korai 80-as években az eme területen élő emberszabásúak egyedszáma megközelítőleg 253-ra csökkent az élőhelyek pusztulása és a vadászat következtében. A védelmi erőfeszítések révén aztán az egyedszám a jelenlegi 480-ra gyarapodott. A Science folyóiratban közölt új tanulmány a genetikai sokféleség beltenyészet miatti nagyfokú szűkülését tárja fel. Az apró populációs méret folyományaképpen ugyanis a gorillák közeli rokonaikkal párosodnak, ennélfogva génállományuk mintegy harmadában azonos szegmenseket örökölnek mindkét szülőjüktől. Hegyi gorillák Ruandában. (Fotó: AFP) Az egyedek védtelenebbé válnak a betegségekkel és a környezeti változásokkal szemben, mivel a beltenyészet csökkenti a genetikai képességet az adaptálódásra és a káros mutációk felhalmozódását idézheti elő. Meglepő módon viszont a legkárosabb mutációk nagy része - azoké, amelyek leállíthatják a géneket és súlyos egészségügyi problémákhoz vezethetnek - kevésbé elterjedt a hegyi gorilláknál, mint más alfajoknál. A kutatók vélekedése szerint ez arra utal, hogy a hegyi gorillák adaptálódtak a túléléshez kis populációkban. Számításaik szerint egyedszámuk több ezer éven át ölelt fel százakat, vagyis a véltnél jóval hosszabb ideje. „A hegyi gorillák kritikusan veszélyeztetettek és kihalás fenyegeti őket. Tanulmányunk felfedi, amellett, hogy az utóbbi évszázadban drámai egyedszámesést szenvedtek el, már több ezer évre visszamenőleg is hosszú hanyatlást tapasztaltak meg” - mondja Aylwyn Scally cambridge-i genetikus. Hozzátette, eredményeik szerint, bár a genetikai sokféleség igen csekély náluk, még nem lépték át azt a küszöböt, ahonnan nincs visszatérés. „Továbbra is életben maradhatnak, és segítségünkkel fel is duzzadhat a populáció” - tette hozzá. Két gorillafajról van tudomásunk, a keleti és a nyugati gorilláról. A hegyi gorilla, amelynek vastagabb és hosszabb szőre van a többiekénél, a keleti gorilla két alfajának egyikét reprezentálja. Leginkább az emberi tevékenységek fenyegetik őket, többek között az élőhelyek pusztítása, a vadászat és az ember hordozta betegségek. Foprrás:http://www.hirado.hu/2015/04/10/beltenyeszet-sujtja-a-hegyi-gorillakat/
