Képzeljünk el egy adott helyzetet! Nagyjából 2060-ban járunk. Egy kedves, kényelmes fotelban ülünk. Ropog a tűz. Békés, nyugodt hangulat, őszes halánték, puha szőnyeg, gyertyafény. Tiszta hygge. A már bőven tinédzserkorba lépett unokánk kérdezget minket a régmúltról. Rövid tűnődés után csillogó szemekkel mesélünk neki arról, amikor hosszú évtizedekkel korábban kétezer méter magasban több százan csúsztunk le őrült módjára alsónadrágban és bikiniben a haverjainkkal a snowboardjainkon a francia alpokban, este felhőtlenül ugráltunk fáklyákkal és francia borokkal a kezünkben, miközben a falu közepén lévő karneválban valami menő DJ döngette, de úgy, hogy belérepedtek a hegyek. Az unoka kétkedve néz ránk: "nagyapa, te már megint képzelődsz?" Válaszul csak elmosolyodunk: "nem, drága csillagom, ez volt a legendás Snowattack." Amikor megszülettek azok a jól ismert sorok, amelyek szerint "kezdjetek el élni, hogy legyen mit mesélni, majd az unokáknak, hogyha körbeállnak", akkor lehet, hogy még csak egy kósza gondolat volt az, hogy magyarok bulihordává verődve valamiféle elvetemült ötlettől vezérelve hótámadást csapjanak több mint 1200 kilométerre Les Orres-ben. Nyilván kósza gondolat lehetett, de az egészen bizonyos, hogy valami ilyesmi lebeghetett a lelki szemeik előtt. Azért gondoljunk csak bele, hogy mennyire merész ötlet már az, hogy kapjunk fel több ezer bulizsoldost, aztán hadrendbe verődve, rendesen megitatva őket vigyük át mindet egy alapvetően ötszáz lelket számláló faluba, elfoglalva a települést és egy héten át tényleg mindent engedjünk el: bánatot, fájdalmat, kötöttséget és embertelenül rúgjuk be a fesztiválszezont már akkor, amikor minden rendes állampolgár még az ünnepi töltöttkáposztát emészti. Januárban kiírni az Instára, hogy "fesztivál szezON", előtte egy elegáns hashtag-gel? Hát tiszta libabőr, nem? Forrás: Snowattack.hu Márpedig a Snowattack szervezői nem viccelnek, sőt, inkább véresen komolyan gondolják azt, hogy lelkünk zsíroskenyerét vastagon megkenik élményzsírral és telepakolják kalandhagymákkal. Az még egy dolog, hogy a nyári magyarországi fesztiválszezon headliner-einek egy igazán kellemes kis kivonatát ezüsttálcán kínálják nekünk Rudimental, Lost Frequencies, Metzker Viki, Brains és mások képében, na, de az, hogy egy francia üdülőparadicsomot olyan fesztiválparadicsommá varázsolják, ahol partyaréna, jelmezes karnevál, bulihütte, játékbarlang és minden földi varázslat vár az ún. résztvevőkre, hát az már egészen földöntúli. Aki látott már havat, itt akar lenniForrás: Snowattack.hu El bírjuk egyáltalán képzelni azt, hogy a Jóisten legszebb álmaiban eltervezett, földinek nehezen nevezhető, mesebeli táj kellős közepén a jeges-havas mínuszoktól megedzve, fürdőruhában szaladgálunk a barátainkkal, majd francia gasztronómiai csúcsélményekkel gazdagodva finom dörömböléssel masszíroztatjuk az élményektől már egyébként is épp eléggé ragyogó lelkünket? Na ugye, hogy nehezen. Ez tényleg egy olyan fesztivál, amelybe muszáj belekóstolni. Beszélni róla nehéz, átélni már valamivel könnyebb, de az ott összegyűjtött élményeket aztán átadni már megint csak kihívás. Legfeljebb majd nagypapa- és nagymama-korban, amikorra már valamelyest talán tényleg leülepedett minden. Fürdőruhában 2700 méteren. Kell több élmény?Forrás: Snowattack.hu Szóval készüljünk csak fel bátran arra, hogy egy szép januári hajnalon összefutunk az Ötvenhatosok terén, legurítjuk az első lélekforraló gondolatokat, aztán nekikerekedünk tömegével annak, hogy egy hétig "fent legyünk" - a szó minden értelmében. Ha esetleg a titokszobában nem is bújkálnánk, ha netán KAP stand-up comedy-jét ki is hagynánk, ha úgy alakul, hogy nem bolondoznánk fürdőruciban többezred magunkkal, nem érdekel a francia kulináris kaland, akkor is csúszhatunk egy akkorát a Sícsomagban mindössze egy fél okostelefon áráért, hogy még az unokáink is emlegetni fogják az unokáiknak azt, amit elmeséltünk nekik annál a bizonyos családi tűznél. Let's block ads! (Why?) Forrás...
