Release Date: 2014. április 24. Genre: thriller Director: Alex van Warmerdam Screenwriter: Alex van Warmerdam Studio: Mozinet Starring: Alex van Warmerdam, Hadewych Minis, Jan Bijvoet, Jeroen Perceval, Tom Dewispelaere 2014.04.24. (Borgman) Az utóbbi évek legsötétebb humorú filmjében a gonosz egyenesen a föld alól érkezik, a csavargó Borgman személyében. Bekopogtat egy holland mintacsalád házának ajtaján, és amikor már puszta megjelenésével képes viszályt szítani a férj és felesége között, rögtön tudja, hogy jó helyen jár. KRITIKA „És leszálltak a földre, hogy soraikat megerősítsék.” Hlavaty Tamás Ha egy film ilyen komoly idézettel kezdődik, a néző már azelőtt kialakít egy képet magában a moziról, mielőtt akár egyetlen kockát is látott volna, sőt, sokszor olyan dolgot olvashat, ami hozzáad az élményhez, netán ez lehet a megértés kulcsa. Esetünkben az utóbbi azért túlzás, de ha a főcím után végiggondoljuk ezt az egy sort, Borgman és bandája tényleg olyannak tűnik, mint egy túlvilági horda, ami a semmiből jött, csak hogy romba döntsön egy jóléti frusztráltságtól szenvedő családot. De ki is ez a Borgman? Amikor megismerjük, a föld alatt él, épp meg akarja ölni pár ember, akikkel később nem is találkozunk. Ezt követően koszos, hajléktalan hősünk bekopogtat egy házba, és addig provokálja a házigazdát, hogy beengedje őt, amíg az agyon nem veri. Ám a feleség titokban segít a férfinak, ételt ad neki, beengedi őt, valamiért vonzódik hozzá és a ”bűzéhez”. Végül ez lesz a veszte, ugyanis egyre furcsább dolgok történnek. Borgman ott ragad, és egyre nagyobb hatalma lesz a család felett, végül tényleg eldurvul a helyzet, sőt, több titokzatos gazember is érkezik, így együtt sáskahadként zabálják fel kívülről-belülről a famíliát. A történet alapján egy domestic thriller képe rajzolódhat ki azelőtt, aki még nem látta ezt az alkotást, és igazából nem is jár messze az igazságtól, de Alex van Warmerdam mozgóképe több ennél. Ha hasonlítani kéne valamihez, a Furcsa játék, az Amíg alszol, vagyA házban jutna eszünkbe, mindez egy kis Lynch-i hangulattal megdobva… amikor például egy fagyos hangulatú jelenetben elkezdenek lassúzni a hősök, rögtön Lynch mester jut eszünkbe, pár jelenet viszont annyira a föld felett lebeg, hogy még a Holy Motors párhuzam sem tűnik túlzásnak. A Borgman azonban nem ennyire elborult, ha túl messzire merészkedik, azonnal visszalép a műfaji film terepére, így horrorba hajló thrillerként ugyanúgy értelmezhető, mint egy társadalomkritikus arthouse darabként. A fő mondanivaló ugyanis esetünkben az, hogy a fene nagy jóléti élet kérgén is vannak rések, és ha megjelenik valami szokatlan dolog, ami beszivárog, akkor szétfeszíti azt belülről. Egy olyan közegben pedig, mint Hollandia, ahol tényleg függöny sincs az ablakon, mindez ijesztően hitelesen működik. Így az egész mozinak van egy olyan hangulata, mintha egy eleve elrendelt sorsú, bomlásra ítélt kirakatcsalád kálváriája tárulna a szemünk elé, miközben a titokzatos Borgman-bandát nézzük, amely olyan koreográfia szerint mozog, mintha tényleg valami beteges belső világ kivetülése lenne – a kislány szerint varázsló a szakállas férfi, és nem véletlenül mondatja vele ezt a rendező. A végeredmény egy nagyon furcsa moziélmény: kimért, de nem unalmas, lassú, de nem vontatott, kevés a szó és a zene, de így kényelmesebben gondolkodhatunk a mondanivalón, végül nem sokkol, de beköltözik a bőröd alá, ahogy a címszereplő is a család életébe. Hiba lenne kihagyni! 113 perc, holland-belga-dán Borgman « VOX.hu
