2025 Április Bosszú, vér, golyózápor – Pusztítás

Bosszú, vér, golyózápor – Pusztítás



A Pusztítás (Havoc) Gareth Evans brit rendező és Tom Hardy sötét, intenzív, akciódús új alkotása, amely kőkemény bűnügyi világot tár elénk, tele erőszakkal és korrupcióval – a klasszikus gengszterfilm műfaji elemei keverednek a rendező korábbi alkotásaiból ismert, nyers, kendőzetlen és brutálisan dinamikus akcióstílussal.

A Pusztítás leginkább a klasszikus gengszterfilmből kifejlődő alműfaj, az úgynevezett „G-Man” (government man) filmek örökségére épít. A „G-Man” kifejezés a 20. század elején alakult ki, és elsősorban az amerikai kormány nyomozóit, bűnüldöző ügynökeit jelölte, akik az alvilág elleni harcot vívták. A filmek ezen ügynökök köré épültek, akik a gengszterfilmek rendre inkompetensnek bizonyuló rendőreivel szemben immár sokkal hatékonyabban, tettre- és akciórakészebben, egy sokkal nagyobb és veszélyesebb világban próbálták helyreállítani a rendet a gengsztereket is meghazudtoló erőszakkal és agresszivitással, miközben a korrupt hatalmi struktúrák és a bűnözők világával szembesülnek. Azonban a Pusztításban nem csak a város és a benne lévő hatalmi szervek korruptak – hanem a Tom Hardy által megformált rendőr is.

A cselekmény középpontjában Patrick Walker (Tom Hardy), egy kiégett gyilkossági nyomozó áll, aki egy elrontott drogüzlet után kénytelen alámerülni a város alvilágába, hogy megmentse egy befolyásos politikus (Forest Whitaker) elidegenedett fiát, Charlie-t. A történet során Walker szembesül a várost átszövő korrupcióval, a rendőrség és a bűnszervezetek összefonódásával, miközben saját múltjával és bűntudatával is kénytelen lesz megküzdeni. A film atmoszférája sötét és nyomasztó, a város esőáztatta utcái és a folyamatos erőszak érzékeltetik a reménytelenséget és a káoszt.




Walker egy megfáradt zsaru, aki nemcsak a bűnözőkkel küzd, hanem saját démonaival is. A film okosan adagolja az információkat és tarja fent a feszültséget a főszereplő múltjában lévő titok kapcsán. A férfi maga a nyers brutalitás – az a fajta rendőr, aki előbb üt, mint kérdez. Tom Hardy szinte minden akciójelenetét saját maga hajtja végre, ami érezhetően brutálisabbá és hitelesebbé teszi az összecsapásokat.

A Pusztítás legnagyobb erőssége így a precízen megkomponált, szórakoztató akciójelenetekben rejlik.


A kamerakezelés dinamikus, a közelharcok feszesek, intenzívek. Evans jól szerkeszti meg a városi terekben zajló hajszákat, omladozó lakóházakba és szűk sikátorokba helyezve az összecsapások színtereit.


Egyértelmű, hogy az akciójelenetek képezik a történet vázát – mégis, sajnos ezek is idővel egyhangúvá és mechanikussá válnak. A film során egy-egy pillanatra felvillan a megteremteni igyekezett feszültség, és a történet is kezdetben ígéretesen bonyolódik, ám ahogyan halad előre a játékidő, a cselekmény középső és utolsó harmadára egyre inkább elsikkad a drámaiság, az izgalmak helyét pedig a repetitív, túl hosszúra nyúló akciójelenetek veszik át.

Így sajnos a kétdimenziós karakterek és a szereplők motivációjának hiányosságai miatt az egyébként nagyon látványos akciószekvenciák is monotonná válnak.
Ezen például segíthetne az, ha együtt tudnánk érezni a karakterekkel, viszont az erre való törekvés egészen minimális: pont annyit értünk meg a szereplőkből, amely éppen csak, hogy elegendő ahhoz, hogy eljussunk egyik vérfröccsenéstől a következőig. A hatásos akciójelenetek helyett szükség lett volna komolyabb karakterépítésre is. A végső leszámolás így már nem tartogat semmiféle meglepetést: csak a hullák száma lesz több, újdonságot már nem kapunk.


A narratíva túl lineáris, nincsenek igazán ütős fordulatok, és a karakterek közötti konfliktusok is inkább csak szimbolikusak, nincs valódi tétjük.

A Pusztítás világában mindenki kiábrándult vagy romlott,
amely ugyan következetes hangulatteremtés szempontjából, de hosszú távon csökkenti a nézői azonosulás lehetőségét.

Az egyes karakterek közötti viszonyok, a társadalmi rendszerek kritikája és a személyes megváltás kérdései sem kapják meg a kellő figyelmet. A film így hiába próbálja bemutatni a társadalmi elnyomás és az erőszak következményeit, végül nem sikerül igazán új megközelítést kínálnia: az üzenet inkább felszínes marad, és nem segít mélységet sem adni a közel két óra alatt látottaknak.

A Pusztítás egy vizuálisan erőteljes, atmoszférájában magával ragadó film, amely Tom Hardy fizikai jelenlétére és Gareth Evans lehengerlő akcióérzékére épít. A film első fele izgalmas, feszült és sötéten elegáns, de a második rész monotóniája és történeti lejtmenete révén nem éri el a várt végső hatást.

2025. április 29.

https://www.filmtekercs.hu/kritikak/pusztitas-kritika