2025 Július Bosszúállók: A jogutódlás kora – A Fantasztikus 4-es: Első lépések

Bosszúállók: A jogutódlás kora – A Fantasztikus 4-es: Első lépések



Úgy tűnik, a képregényes fronton a nagy megújulás (és a krisztusi parafrázisok) időszaka ez a nyár. Superman után megérkezett a Fantasztikus 4-es is, megtéve az Első lépéseket egy szebb és jobb korba az MCU háza táján. De legalábbis a sagájuk hatodik fázisába. Szép volt, jó volt, és bőven elég is lesz, még ha bárgyú is, hogy a kiadó egyik legdaliásabb csatalovának átka megtörjön.

Azzal sok újat nem mondok el, hogy a mérce meglehetősen alacsonyan volt Roger Corman óta. Szóval Kevin Feige-ék kis túlzással azt is csinálhatták volna, mint amit Thorral műveltek negyedjére, a végeredmény így is pozitív csalódás lett volna. A Fantasztikus Négyes ezidáig utolsó bevetése indokolatlanul sötét és lelketlen terepen zajlott, mintha az akkoriban a saját depijében vergődő DC-t kellett volna utánozni. A széria most visszatért a 2000-es években megismert formulához. Vicceskedő, könnyed, stílusos, színes – mint a set-designban, úgy kosztümökben és a technikai oldal egészét nézve. Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy Tim Story filmjei jók lettek volna, mert nem azok, de valamennyire szórakoztatók. (Mondjuk egészen döbbenetes úgy visszanézni a stúdió ötlettelenségét, hogy kevesebb mint egy évvel később indult útnak az MCU nagy gépezete).


Az eredetsztorit unásig ismerjük. E téren máris örömteli volt, hogy akárcsak a 2022-es Batman, egy képregényfilm új reinkarnációja elengedi ennek bemutatását. Néhány, az 1960-as évek világára reflektáló Super70 jellegű archív felvétellel kell beérjük. A 4-es, Reed Richards (Pedro Pascal), Ben Grimm (Ebon Moss-Bachbach), Sue (Vanessa Kirby) és Johhny Storm (Joseph Quinn) űrviharban módosult génjei szupererővel ruházzák fel őket. Ezzel a rajongóknak időt, az egyszeri nézőnek energiát, maguknak pénzt, nekem pedig karakterszámot spóroltak – win-win, piros pont.

Fantasztikus Négyes volt és van – legalábbis a 828-as számú Föld életében valóságos brand. Az Első lépések a Deadpool és Rozsomák után a legmetább Marvel-film.

Mr. Fantasztikus és családja sztárként élik életüket a Marvel Moziuniverzum első, teljes egészében a Lokiban nevesített Szent Idővonalán (azaz a 616-os Földön) kívüli, az űrverseny Amerikáját szándékoltan idéző, látványában, hangulatában az Elektronikus állam elé iskolapéldaként állítható retrofuturisztikus világban. Animációs sorozatok, müzlis figurák hirdetik erejüket, világszerte rajongók milliói csodálják őket. Kicsit olyan a létezésük, mint Steve Rogers Amerika Kapitányáé volt, Az első bosszúálló a popkultúrán belüli popkultúra volt a saját világában. Ők is egyfajta kabala figuraként szolgálnak, csak épp nem a kritikamentes patriotizmust (bár az űrsiklójukon befigyel a „United States” ribancrendszám), inkább a kapitalizmus legboldogabb, idealizált család modelljét hirdetik. Okosak, szépek és még bejárónőre is van pénzük (ő H.E.R.B.I.E).

Úgy élik mindennapjaikat, mint A Jetson- vagy A hihetetlen család: elintézik a heti aktuális gonosztevőt, szörnyet. Idilli életüket az Ezüst utazó (Julia Garner) vágja haza, mikor közli; Galactus (Ralph Ineson) úton van, hogy felzabálja a világot. Legnagyobb kihívásukat, azonban Sue és Reed rövidesen érkező kisbabája jelenti. Leginkább azért, mert Galactus őrá vadászik.

A Fantasztikus 4-es: Első lépések a Marvel saját Öngyilkos osztaga. Egy földbe fúródott próbálkozás remake-je, ami szebb jövővel kecsegtet, illetve nem szar.
Mert bár szinte pöccre pontosan a 2007-es …Ezüst Utazó cselekményét látjuk viszont, a hajsza-központú sztori kiegészül egy erkölcsi-etikai kérdéskörrel. A csapat döntés helyzetbe kerül, a mérleg két nyelvén pedig egy ártatlan, de elképzelhetetlen erővel bíró, apró élet és az imádóból egy csapásra gyűlölködőkké váló emberiség billeg. Ha kevesebb impotens geg lenne elsütve szinte minden jelenetben (túlnyomóan a Fáklya és a Lény között), akkor tán mélyebb is lehetne a film és nem volna ilyen röhejesen naiv módon elintézve a sorskérdés egy kétperces családbarát hegyi beszédben.


Noha Daddy Pascalnak hazai pálya a gyerek-kontra-emberiség tárgykör, a logika és a sztereotip nemi szerepek (a férfiúi racionalitás és a hölgyek érzelmi-biológiai anyasága) azt diktálják, hogy Sue legyen, ki ösztöneire hallgatva kockáztasson. Kirby a Pieces of a Woman-ben is kiállt saját testéhez és véréhez fűződő jogai és igazságai mellett, s most is kulcsszerepet kap, ami üdítő, elnézve az igencsak apaközpontú Marvel repertoárját.

A színészválasztásért felelős csapatot is dicséret illeti, mert a két előbbin kívül a többiek is jó találatok voltak.

Quinn hozza ugyanazt a rock ‘n’ roll karaktert, amit az egész világ megismert a Stranger Things Eddie Munsonjaként. Ugyan azt nem tudom, mennyivel lett volna másabb a Lény megjelenése, ha nem Ebon alakítja őt, de kifejezetten mókás volt őt konyhatündérkedni látni-hallani, és már szinte vártam mikor nyitja meg a Marvel első éttermét. Ugyanitt, az egyik legnagyobb szívfájdalmam, hogy mivel szinkronos sajtóvetítésen láttam a filmet, Ineson szó szerint isteni baritonját csak odaképzelni tudtam Galactus vészjósló tekintetéhez.


Őket a nagyvásznon nem épp rutinosan mozgó, de a szeriális tartalmakból bőségesen tanuló, temérdek mennyiség mellett a hanyatlásnak induló Trónok harcának két kései epizódját is rendező, ráadásul az egyik legjobb Marvel-sorozat, a WandaVízió vezénylésével „házon belülről igazolt” Matt Shakman dirigálta, sikerrel.

Az egyetlen szívből jövő ellenérzésem mindössze a forgatókönyvíró csapat túl naiv konfliktuskezelése, amire feltételezem stúdiónyomásra amúgy sem lehetett túl nagy ráhatása.
A Fantasztikus Négyes az előző MCU-filmben, a Mennydörgőkben evickélt át ebbe az univerzumba. Már azt is Eric Pearson írta, s így utólag belegondolva, nem is csoda, hogy ennyire retro-szörnyfilmbe illő a galaxis méretű probléma megoldási tervezete. Persze, tudom, „porszemek” ők ebben a gépezetben és így is sikeresen abszolválták az első feladatot. Most, hogy a Disney óriásberuházásának részeként visszakerült a Marvelhez a tudósfogat megfilmesítési joga, beépíthetők a nagy egész kontinuitásába. Csak furcsa látni, hogy egy bolygózabálót, a thanos-i léptékű veszélyt jelentő entitást a jelek szerint jóval alacsonyabbra taksálják Robert Downey Jr. Doctor Doom-jánál.

Ez legyen a legnagyobb probléma. Hiszen az egy másik fejezet napjaink filmiparáról szóló értekezésnek, hogy a könnyedebb, képregény-esztétikához és tervezéshez közelítő attitűd visszatérését az agyonjáratott formátum fáradása okozta, avagy sem. Azaz: vajon a szuperhős-fogyasztás piacán a kereslet vagy a kínálat határozza-e meg, mennyire veszi magát komolyan egy film. Bármelyik is legyen az igazság, nagyon is szórakoztató mozi A Fantasztikus 4-es: Első lépések. Végre tényleges életjelét adja az egyre inkább apátiába hajló univerzumnak. Az általuk felvázolt fenyegetés érzékelhető, és nem merül ki abban a keresztelői mizériában, mint a legutóbbi két film, a Szép új világ és a Mennydörgők. Őértük már nem kár, tisztességes ügynökök – jöjjön az az Ítéletnap.


A Fantasztikus 4-es: Első lépések július 24-étől látható a hazai mozikban.

2025. július 22.

https://www.filmtekercs.hu/kritikak/fantasztikus-negyes-elso-lepesek-kritika