Release Date: 2014. június 5. Genre: dráma, romantikus Director: Josh Boone Screenwriter: Michael H. Weber, Scott Neustadter Studio: InterCom Starring: Ansel Elgort, Laura Dern, Lotte Verbeek, Nat Wolff, Sam Trammell, Shailene Woodley, Willem Dafoe 2014.06.05. (The Fault in Our Stars) Hazel Grace (Shailene Woodley) és Gus (Ansel Elgort) kamaszok, és sok mindenben hasonlítanak egymásra: a furcsát jobban szeretik az átlagosnál, ötletesen, szellemesen, felelőtlenül akarnak élni, és vonakodva, de beletörődnek, hogy az egymás iránt érzett szerelmük egészen új, különös utakra sodorja őket. Kapcsolatuk rendkívüli. Többek között azért, mert a súlyos rákbetegek önsegítő csoportjában ismerkednek meg; a lány elválaszthatatlan társa egy vontatható kis oxigénpalack, a srácnak pedig már amputálni kellett a lábát. Viharos szenvedélyeik elválaszthatatlanok attól a tudástól, hogy csak a szerelmük tart örökké – ők nem. KRITIKA Valódi érzelmek, valódi könnyek és egy betegesen jó love story. Szöllőskei Gábor Minden évtizednek megvan a maga könnyfacsaró szerelmes története. A 2000-es években a Szerelmünk lapjai ríkatta meg a legtöbb embert, aCsillagainkban a hiba azonban túlmutat rajta: ezen a filmen a legkeményebbek is meghatódnak majd. A film pofátlanul csalja elő a nézőből az érzelmeket, és mondhatnánk is, hogy nem ér, hiszen ki ne lágyulna el két rákos beteg fiatal eleve halálra ítélt románcát látva, ám Josh Boone (Bízz a szerelemben!) filmje sokkal több, mint a hasonszőrű giccsmenetek, mert van egy olyan jellemzője, mellyel nem sok hollywoodi romantikus mű büszkélkedhet manapság: hiteles. Amikor ezek a tinik azt súgják egymás fülébe, hogy „Szeretlek!”, azt minden további nélkül elhisszük nekik, és épp ezért oly’ fájdalmas nézni mindezt, hiszen sejtjük, mi lesz a vége. És ha valaki nem tudná, mi a kezdet: adott egy rákos beteg lány, Hazel (Shailene Woodley), aki sok éve küzd már a halálos kórral, ám egy kísérleti gyógyszernek hála, egy ideje már nem rosszabbodott az állapota. Egy általa gyűlölt csoportos foglalkozáson megismerkedik a szintén rákos Gusszal (Ansel Elgort), aki már évek óta tünetmentes, ám egyik lábát elvesztette a kezelések során. A két ifjú szépen lassan egymásba habarodik, ám korántsem olyan felszínesen, mint az álomgyári reálisnak álcázott tündérmesék papírmasé figurái. Mindeközben pedig sokat beszélgetnek a világról, betegségükről, küzdelmükről. Lazán, fiatalosan, életszagúan. A casting tökéletes. Shailene Woodley Jennifer Lawrence nyomdokain jár (noha majdnem egykorúak), végtelenül bájos és képes sallangmentesen felvonultatni az érzelmek teljes skáláját. Partnere, Ansel Elgort (aki A beavatottban még fivérét alakította) pedig méltó társa, amikor kell, laza, vicces és kemény, ám a betegség erősödésének hatására kétségbeesett és törékeny is tud lenni. Olyan párost alkotnak ők, akik között szinte tombol a kémia, és úgy szorítunk az első csókért, mint egy akciófilmben a főhősök életéért. A végzetes kórt is helyén kezeli a film. Nem giccses kiváltó okként kezeli, hogy manipulatív módon próbálja beindítani könnycsatornáinkat, hanem aFifti-fifti című szintén remek filmhez hasonlóan itt-ott poént csinál belőle, ám nem is bagatellizálja el, és amikor előjönnek a keményebb tünetek, ott viccnek sincs helye. Valahogy meglepő, mennyire jól működik ez a film, pedig nem egyszer, nem kétszer, sőt nem háromszor bőgnek a szereplők kínkeservesen, mégsem érezzük a szépelgés leghalványabb jelét sem. A Csillagainkban a hiba mindkét nem képviselőit meghatja majd, és bár a lezárás nem kínál zsákbamacskát, mégse számítsunk tipikusan lehangoló végkicsengésre. Ez a film olyan, mint az élet, itt-ott keserű és szomorú, de hatalmas hiba lenne kihagyni! 125 perc, amerikai Csillagainkban a hiba « VOX.hu
