Európa harmadik és negyedik legnagyobb gazdasága a pénzügyi válság után egyaránt az eurózóna perifériaországaihoz tartozott, ma azonban már csak az olaszoknál várat magára a gazdaság beindulása. Miközben a spanyolok rendezték a nemzeti tulajdonú bankok helyzetét, addig az olaszok még ma is görgetik maguk előtt a problémát. A nemteljesítő, vagy bedőlt hitelek ráomlottak a gazdaságra, emiatt akadozik a hitelezés, ez viszont akadályozza a kilábalást. Spanyolország és Olaszország 2010 után egymástól eltérő utat választott a gazdasági kilábalásra, és most nagyon úgy fest, hogy a spanyol kormány mérte fel bölcsebben a lehetőségeit. A spanyol gazdaság ma már évi háromszázalékos növekedéssel az Unió leggyorsabban bővülő gazdaságai közé tornászta fel magát, miközben az olaszok a nulla és egy százalék közötti „növekedési" sávban mozognak, nem képesek kezelni a stagnáló gazdaságot. Madrid látképe Forrás: Dreanstime A pénzügyi válság idején Portugáliával, Görögországgal és Írországgal együtt egyformán az euróövezet perifériájának nevezett (PIIGS) országokhoz tartozott mindkét állam, mára azonban sokat változott a helyzet. A perifériaállamok között maradtak az óriási államadóssággal küszködő olaszok és a szintén nyakig eladósodott görögök, amelyek jelenleg is az IMF-EU lélegeztetőgépére szorulnak. A spanyol és az olasz kilábalási gazdaságpolitikák összehasonlításakor nagyon úgy tűnik, hogy a pénzügyi szektor kimentésével a spanyolok időben és helyesen döntöttek, mert igaz, hogy több mint 41 milliárd eurójukba fájt a pénzügyi szektor rossz hiteleinek leírása, a bankrendszer mégis újra magára talált. Róma látképe Forrás: Origo Az olaszoknál ezzel szemben a mai napig megpróbálják a problémát a szőnyeg alá söpörni, miközben a rosszul teljesítő vagy bedőlt hitelek aránya egyre feljebb kúszik, és mára olyan szintet ért el, ami már nagymértékben akadályozza a hitelezés beindulását, így erőteljesen visszaveti a beruházásokat. A Bloomberg legfrissebb elemzéséből feketén-fehéren kiderül, hogy a 2012-es banki konszolidációnak köszönhetően Spanyolországban csökkent a rossz hitelek aránya, míg Olaszországban 2008 óta folyamatosan emelkedik ez a mutató. Ma már a spanyolok annak ellenére is sokkal jobban állnak banki mérlegek tekintetében, hogy Írországhoz hasonlóan itt is óriási ingatlanlufi alakult ki a válság előtt, és az ingatlanárak zuhanása még csak meg sem közelítette az olaszországi ingatlanokét. A Santander spanyol bank egyik fiókja Forrás: NurPhoto/Jonathan Nicholson Miért nem léptek időben az olaszok is? A spanyol kabinet ezenkívül már korábban meghozta azokat a szükséges átalakító intézkedéseket (többek között a munkaerőpiacot is érintő reformokat), amelyeket a Matteo Renzi vezette olasz kabinet csak nagyon lassan próbál elfogadtatni. Ennek egyik oka, hogy Olaszországban hagyományosan nagy befolyással és többmilliós tagsággal rendelkeznek a szakszervezetek, másrészt politikailag sosem volt olyan stabil a kormány helyzete, hogy át lehessen passzírozni a törvényhozáson a rég tervezett, körülbelül 35-40 milliárd eurós „válságkezelő" csomagot. A két gazdaságpolitika közötti eltérés másik fontos eleme, hogy az olaszok már 2008 előtt is a legeladósodottabb euróövezeti tagállamnak számítottak, vagyis az államkasszának a baj bekövetkeztekor már nem volt miből költenie élénkítő-programokra, illetve a bankrendszer rendbe tételére. Ezzel szemben Spanyolország csak a válság utáni években adósodott el. Az Unicredit Bank Milánóban. Forrás: Picture-Alliance/AFP/Verwendung weltweit, usage worldwide/Rolf Haid A két állam közötti különbséget mutatja, hogy míg a spanyol potenciális növekedés jelenleg évi hat-hét százalék körül mozog, addig az olaszoké mélyen az euróövezeti átlag alatt, mínusz 4 százalék körül alakul. Egyedül a munkanélküliség terén állnak jobban az olaszok: a válság előtti hatszázalékos ráta ma „csak" 12 százalék körül mozog, a spanyoloknál pedig a válságot megelőző nyolcszázalékos arány először felment 26-ra, de ma még mindig 20 százalékos, ami szinte kezelhetetlenül magas szintnek számít. Let's block ads! (Why?) Forrás...
