Alkohol mindig volt a kezében, de a médiafigyelemtől távol kevésbé volt harsány legutóbbi phenjani látogatásán Dennis Rodman. Hogy látta Kim Dzsong Un bizarr születésnapi köszöntését, és mennyi esélyt ad a kosárlabda-diplomáciának a kalandvágyó amerikai turista, aki Rodmanékkel bandázott? Az Origónak elmesélte. Alig egy év alatt négyszer járt Észak-Koreában Dennis Rodman. A kétméteres, piercingekkel és tetoválásokkal gazdagon díszített kosárlabdázó természetesen nem tud feltűnés nélkül turnézni Phenjanban, és ezúttal is gondoskodott a show-műsorról. Dennis Rodman újabb emlékezetes észak-koreai fellépésének most nemcsak helyi, hanem külföldi tanúi is voltak a phenjani stadionban, ahol 14 ezer néző ujjongott az amerikai kosarasok játéka és Kim Dzsong Un (feltehetően) 31. születésnapja alkalmából. Egy tizenkét fős turistacsoportnak adatott meg a lehetőség, hogy Rodmannel egy időben és egy helyen legyen. A csoportnak tagja volt a tizenöt éve Magyarországon élő amerikai befektetési bankár, John Milton is, aki azt mondta, kalandvágyból választotta ki az úti célnak nem szokványos Észak-Koreát. Tapasztalt utazónak számít, és inkább a különleges úti célokat keresi. Észak-Korea mindig is szerepelt a listáján, szeretett volna betekintést nyerni abba, hogy hogyan élnek az emberek egy elszigetelt diktatúrában – mesélte az Origónak John Milton, akiről egy Buzzfeed-cikk számolt be mint a Rodman-féle társaság tagjáról. Mint mondta, tavaly decemberben egy barátja kereste meg az ajánlattal. Hogy ki ez a barát, azt nem árulta el. Buli van. A képre kattintva további képeket nézhet Rodman látogatásáról Forrás: AFP/Kcna Észak-Koreába nem egyszerű a bejutás, de mivel Rodmanékkel utaztak, minden gyorsan és simán ment. Mivel az egész szervezésre kevés idő állt rendelkezésre, a belépésért John Milton szavai szerint igen magas összeget kellett fizetni, de megérte. A Buzzfeednek a csoport egyik tagja azt mondta, a kalandvágyó turisták nagyjából tízezer dollárt, bő kétmillió forintnyi összeget fizettek, ezt John Milton is megerősítette. Szerinte a látogatás szervezői elképesztően profik voltak, olyan helyekre is bevitték a csoportot, ahová normális látogatóknak esélyük sem lenne bejutni. „Egy életre szóló élmény volt.” A turistacsoportot a Koryo Hotelben szállásolták el, amely Phenjan legelőkelőbb luxushotelének számít. „Higgye el, a luxushoz sajnos semmi köze sem volt, egy ottani ötcsillagos szálloda európai mércével mérve háromcsillagosnak felelne meg” – adott rövid értékelést a szállásról John Milton. A legnagyobb gond azonban nem a szállodával, hanem az étkezéssel volt. „Kutyahúst és káposztát szolgáltak fel minden este, egyéb, titokzatos ételek mellett, amelyek egytől egyig rémesek voltak. A reggeli is rémálom volt. Se gyümölcs, se gyümölcslé. Csak olajba áztatott hús. Három napig csokoládét ettem, így próbáltam biztosra menni” – foglalta össze az észak-koreai gasztroélményeket. A csoportnak természetesen jutott az észak-koreai utazások hagyományos kiegészítőiből, a kormányzati idegenvezetőkből, azaz ügynökökből, akik a kirándulás alatt végig a turisták mellett voltak. Nélkülük szigorúan tilos volt bárhová is menni. A csoportnak különböző túrákat szerveztek, így megnézték a legfontosabb emlékműveket, múzeumokat, iskolákat, és a metróhálózatot is. „Érdekes, hogy amikor meglátogattuk a Háború Múzeumát, volt ott egy külön Magyarországnak szentelt részleg, ahol azt mutatták be, Magyarország milyen nagyvonalúan támogatta Észak-Koreát a háborúban. Nagyon szeretik a magyarokat.” A múzeum többi részében az „imperialista amerikai disznókra” összpontosítottak. A túlszervezett és túlellenőrzött túrán nem meglepő, hogy John Milton úgy érezte, minden megrendezett volt. „Próbálták bemutatni nekünk, hogy normális életet élnek, ezért elvittek áruházakba, élelmiszerüzletekbe, amelyek tele voltak nyugati termékekkel, de természetesen senki sem vásárolt ott. Az egész a show kedvéért volt. A phenjaniak sohasem tehették be a lábukat ezekre a helyekre, bár néha úgy tűnt, hogy stratégiailag elhelyeztek egy-egy álvevőt a boltokban a kedvünkért. Az egész kicsit a Truman show című filmre emlékeztetett.” Dennis Rodman a szülinapos előtt tiszteleg. A képre kattintva galéria nyílik Forrás: MTI/AP/Kim Kvang Hjon Hogy milyen kivételezett helyzetben volt John Milton és a többi turista, azt jól jelzi, hogy miközben Phenjan amúgy teljes sötétségben van éjszakánként, a nyugati látogatók kedvéért felkapcsolták a villanyt. Miltont azonban leginkább mégis azok a hatéves észak-koreai gyerekek nyűgözték le, akik egy iskolai előadást tartottak. A katonai témájú bemutató egy nukleáris rakétákat felvonultató háttér előtt zajlott, természetesen Kim fotója is ott volt. „Az egész kísérteties volt, ugyanakkor lenyűgöző is a diákok látványos előadása miatt.” [h=2]Rodmannek mindig van alkohol a kezében[/h]John Milton természetesen nemcsak a hagyományos turistalátványosságokból kapott ízelítőt, hanem Dennis Rodmanből is. „Dennis nagyon nyílt. Lehet, hogy nem az intellektusáról híres, de úgy tűnik, hogy jó a szíve. Ha nincs ott körülötte a média, sokkal kevésbé harsány, de szeret szenvedélyesen beszélni. Hangos, és szeret a figyelem középpontjában lenni. Az egyik első dolog, amit észre lehet venni nála, hogy mindig van alkohol a kezében. Az észak-koreai út alatt úgy tűnt, mintha végig ittas lett volna – még a kosárlabdameccs alatt is. Ez elég nyilvánvaló volt, amikor elkezdte énekelni a ’Boldog születésnapot’ Kim Mesternek” – osztotta meg az Origóval a Dennis Rodmanről szerzett tapasztalatait John Milton. Szerinte Rodman és Kim Dzsong Un kapcsolata tisztán felületes, de kölcsönösen jól járnak, mindketten nyernek vele. „Rodman karrierjének teljesen vége volt, mielőtt kitalálta ezt a trükköt a népszerűsége növelésére, szóval ez az egész észak-koreai mutatvány ezt a célt szolgálta. Kim pedig Rodmant használja zálognak az amerikaiakkal való kapcsolatban.” Rodmannek van egy kis alkoholproblémája. A képre kattintva galéria nyílik Forrás: MTI/AP/David Guttenfelder Dennis Rodman és a többi kosaras ugyanabban a szállodában szállt meg, mint Miltonék turistacsoportja, és több estét is együtt töltöttek nem kevés alkohol társaságában, de John Milton itt inkább nem ment bele a részletekbe. „Annyit elmondhatok, hogy rengeteg sikamlós történet volt.” John Milton közelről látta ugyan a Rodman-féle kosárlabda-diplomácia működését, de nem sok esélyt ad az eredményességének. „Rodman abszolút nem a megfelelő ember erre. Talán, ha egy igazán tiszteletre méltó szupersztár, mint Michael Jordan lenne a helyében, akkor lehetne rá esély. Köztudott, hogy Rodman alkoholproblémákkal küzd. Szerencsére a minap beutaltatta magát egy elvonóközpontba. Segítségre van szüksége.” Az Észak-Koreában eltöltött napok után John Milton azt mondja, az ország az összeomlás szélén áll, és ő úgy látja, a rezsim hamarosan megbukik, mert fenntarthatatlan a rendszer. „Az emberek szabadok akarnak lenni. Lassan, de biztosan rájönnek, hogy mi zajlik a világban Észak-Korea határain túl, és amikor ez megtörténik, a forradalom magvai el lesznek hintve. Még a mi kormányzati kísérőink is kérdezgették tőlem titokban, hogy igazából milyen az élet Nyugaton. Mind ki vannak éhezve a változásra.”
