Közzétéve: 2014. október 23. csütörtök, 13:19 1956. október 23-án kezdődött a magyar forradalom a szovjet megszállás ellen. Az akkor történetekhez az újkori történelemben csak 1848. március 15-ét lehet mérni. Mindkét nap eseményei örökre emlékezetünkbe vésődnek. Az október végi nap jeles eseményei délutáni órákban kezdődnek, amikor az egyetemisták megkezdik tiltakozó megmozdulásukat a fővárosban. 15 órakor elindul a tüntetés a Petőfi-szobortól, ott Sinkovits Imre elszavalja a Nemzeti dalt, egy diák pedig felolvasta a műegyetemisták által összeállított 16 pontot. A pesti egyetemisták a Margit-hídon át, a budaiak a Duna-parton végigvonulva értek el Bem-szoborig, ahol már körülbelül 200 ezres tömeg gyűlik össze. Ott a másik kiváló színészünk, Bessenyei Ferenc elszavalta a Szózatot, Veres Péter népi író pedig felolvassa az írók kiáltványát. Délután ötre érkeznek meg a tüntetők a Kossuth Lajos térre. Egy óra múlva már betölti a teret a tüntető hatalmas tömege. Esti küzdelem Öt óra körül a tüntetők megjelennek a Magyar Rádió Bródy Sándor utcai épületénél és be akarják olvastatni a diákok 16 pontját, amit a szerkesztőség nem engedélyez. Az épület védelmét megerősítik, de a katonák egy része a tüntetők mellé áll. A tüntetők este sem mennek haza, hanem együtt maradva meghallgatják Nagy Imre beszédét. Akik a rádiónál gyülekeznek, várják, mikor tudják beolvastatni követeléseiket. Ehelyett a rádióban Gerő Ernő szólal fel és nacionalistának, sovinisztának nyilvánítja a délutáni tüntetést. Ez a nyílt provokatív beszéd olaj volt a tűzre és ezután a tüntetők egy része megkezdi a rádió ostromát és hajnalra sikerül elfoglalni azt. Másik részük pedig a Dózsa György úton felállított gyűlöltes Sztálin szobrot dönti le. Egy jeles nap emléke
