Száz évvel ezelőtt, 1916. december 30-án koronázták magyar királlyá az utolsó uralkodót, Károly Ferenc József főherceget, aki egyben a Habsburg–Lotaringiai-ház utolsó osztrák császára is volt. Felesége, Zita Bourbon–pármai hercegnő Magyarország királynéja lett. Az ország egy napra újra a boldog békeidőkben érezhette magát. A magyar Szent Korona másolata a Magyar Nemzeti Múzeum: Utolsó felvonás című kiállításán látható Fotó: Adrián Zoltán - Origo Magasba emelkedő kalapok és éljenzés kísérte, amint az új király arisztokrata kísérőit elhagyva a koronázódombra lovagolt. Magyarország hatvanhárom és Horvátország nyolc vármegyéjének földjét hordták össze a Szent György térre. Kardját megsuhintotta a négy világtáj felé. Ezzel fogadta meg, hogy a háborúban álló országot megvédi minden ellenségétől. Már túl volt a szertartás korábbi eseményein. Túl volt már azon, hogy bevonult a koronázó Mátyás-templomba, amelyhez nyolclovas hintóval érkezett, miután a magyar országgyűlés két házának együttes ülése után a képviselők és főrendek is átvonultak a Várba. Már a koronázó palástot viselte, amit Csernoch János hercegprímás két segédkező püspöke, Várady L. Árpád kalocsai érsek és Széchényi Miklós gróf, nagyváradi püspök borított a vállára, miután az esztergomi érsek felkente a királyt. IV. Károly koronázása – látványterv a Mátyás-templom dekorációjához. Lechner Jenő és Unghváry Sándor temperafestménye fényképfelvételen, 1916 – a Magyar Nemzeti Múzeum tárlatán látható Fotó: Adrián Zoltán - Origo Megkapta már a kardot és a koronát, amit a hercegprímással együtt Tisza István miniszterelnök helyezett a fejére, aztán a kezébe vehette a többi koronázási jelvényt. Túl volt azon, hogy a trónra ült, és hallotta, ahogy a miniszterelnök felkiált: „Éljen a király!” Túl volt már azon is, hogy a királynét is megkoronázták, és új uralkodóként a Szentháromság téren megesküdött. Zita királyné egy emeleti nyitott ablakból figyelte a férjét, aki IV. Károly néven lett magyar király. Közben szorosan átölte a párkányon előtte álló szőke trónörököst, Ottó főherceget. Fenyő Böske úgy emlékezett, anyát és fiát bekeretezte az ablakkeret. „Gyémántkoronásan a barna szemű király-asszony és előtte az aranyszőke magyar ruhás fiúcska. Szebbet, meghatóbbat sem kigondolni, sem rendezni nem lehetett volna! Odalenn meg-megújult mind jobban, erősebben az éljenzés. Meg nem állt pillanatokra sem, és mindenfelől a térről többen sereglettek oda. A díszruhásoknak egész tömege odagyűlt. Kalpagokat, tollakat lengettek, kezek emelkedtek az ablak felé! 'Éljen! Éljen!' – zúgott az ünneplés egyre, és felülről a királyné enyhe mosollyal bólingatott le. Valami olyan 'Vitam et sanguinem' jelenetféle volt. Ugyanaz az önfeledt, felbuzduló, heveskedő magyar lelkesedés, mint akkor...” – írta a szemtanú 1917. január 14-i levelében, amely Bánffy Miklós: Emlékeimből (1932) és Huszonöt év (1945) című műveiben olvasható. IV. Károly király, Zita királyné és a gyermek Habsburg Ottó wikipédia - Gryffindor A nap, amikor elfelejthették a háborút 1916. december 30-án két fontos esemény történt az Osztrák–Magyar Monarchiában élő magyarok számára. Az egyik az új király személyétől ugyan független, de békés céljait érintő döntés volt. Az antant elutasította a központi hatalmak békeajánlatát. Ezzel eldőlt, hogy még nem ér véget a rövidre tervezett első világháború. A másik pedig IV. Károly király megkoronázása, amelyet oly sok magyar várt a háborúpárti I. Ferenc József osztrák császár és magyar király vegyes érzéseket keltő uralkodása után. IV. Károly koronázási esküje. Rudnay Gyula olajfestménye, 1917 Fotó: Adrián Zoltán - Origo A történelmi pillanat jelentőségét a Királyi Magyar Tudományegyetem rektora ünnepi beszédében így fogalmazta meg: „A koronázás a magyar nemzet egyik legnagyobb ünnepe, amelyen valóságos incarnatio, megtestesülés történik. A szent korona teste, a Corpus Sacrae Coronae főt kap; a megkoronázott király lesz a szent korona feje. A koronázáskor király és nemzet egybeforr; egy új, misztikus kommunikáció indul meg a tagok és a fő, a nemzet és a király között: egyik a másiknak új életet, új erőt, új szellemet, új lelket ád.” 1916. november 21-én halt meg Ferenc József – részlet a Magyar Nemzeti Múzeum: Utolsó felvonás című kiállításáról Fotó: Adrián Zoltán - Origo Ferenc József november 21-i halála után elméletben azonnal Károly lett a Monarchia első embere, de szüksége volt a koronázásra. Az előkelők Tisza István miniszterelnökkel együtt azt szerették volna elérni, hogy még 1916-ban megkoronázzák az új magyar királyt. Erre azért volt szükség, mert a parlamentnek el kellett fogadnia a 1917-es költségvetést. Ehhez pedig kellett egy megkoronázott uralkodó, mint az egyetlen személy, aki szentesítheti a törvényeket. Ez volt a hivatalos magyarázat. A magyar képviselők viszont elsősorban attól tartottak, hogy Károly átalakítja a birodalmat, és megválik a kiegyezésben kiharcolt dualizmustól. Magyar királlyá koronázásában tehát a közjogi helyzet megőrzésének biztosítékát látták. A magyar közvélemény számára nem az volt a kérdés, hogy lesz-e koronázás, hanem az, hogy mikor” – mondja Maczó Ferenc történész. A Szentháromság tér és a Mátyás-templom a IV. Károly koronázására való készülődés idején Forrás: Fortepan/Németh Tamás/Urai Dezső felvétele Miután Károly elfogadta az időpontot, 1916. december 30-át, Ferenc József temetése után mindössze egy hónap maradt a szervezésre, a ceremónia előkészületeire. E rövid idő alatt kellett a menet forgatókönyvét kialakítani és a körülményeket megteremteni. Azt, hogy mit jelentett a fiatal Habsburgnak ez a ceremónia, a későbbi visszaemlékezésekből tudjuk. „Mélyen vallásos emberként természetesen Károly is készült a koronázásra. Elvégre ez egy katolikus szertartás, előtte az uralkodópárnak hagyományosan meg kellett gyónnia, tehát lelkiekben is készülni kellett az eseményre. Károlynak nem is a szertartás volt a fontos, nem az, amikor a fejére helyezték a koronát, hanem az a felelősségtudat, amelyet az esküben megfogalmazott, és az ország színe-java előtt a nyílt ég alatt elmondott. Ezt ő élete végéig próbálta betartani. Amikor száműzetésbe került, akkor is emlékezett rá, felemlegette, hogy esküt tett” – teszi hozzá a magyar koronázást kutató történész. A Szent György tér a IV. Károly koronázásának idejére épített ideiglenes tribünnel, jobbra a királyi palota Forrás: Fortepan/Németh Tamás/Urai Dezső felvétele Szerényebb, de pompás ceremóniát álmodtak meg A koronázási ünnepségek megszervezésére és lebonyolítására december 1-jén megalakult a Koronázási Ünnepélyt Rendező Bizottság, melyben részt vett a belügy-, az igazságügy-, valamint a vallás- és közoktatásügyi minisztérium. Elnöke Jekelfalussy Zoltán császári és királyi kamarás és miniszteri tanácsos lett, aki az országgyűlés „rendezvényszervezőjének” számított. Ezt a ládát adták a magyar előkelők a királynak. Akkor tele volt pénzzel. Az eredeti tárgy a Magyar Nemzeti Múzeum Utolsó felvonás című kiállításán látható Fotó: Adrián Zoltán - Origo Ahogy Maczó Ferenc történész Az utolsó magyar királykoronázás című monográfiájában írta, a rendezőbizottságba a minisztériumok, a főrendiház és a képviselőház elnöki hivatala, a magyarországi főudvarnagyi hivatal, a Magyar Államvasutak elnökigazgatósága, a Székesfővárosi Közmunkák Tanácsa, a székesfőváros és a rendőr-főkapitányság is delegált tagokat. A sajtót az Otthon Írók és Hírlapírók Köre, a Budapesti Újságírók Egyesülete és a Budapesti Napilapok Szindikátusa képviselte. Azt, hogy a ceremónia mekkora munkát jelentett, az is mutatja, hogy a szervezetnek négy albizottsága alakult: a forgalmi Bárczy István polgármester vezetésével, a rendészeti Markovits Imre elnökletével, a tribünjegyeket kiosztó albizottságot Nádosy Imre minisztériumi osztálytanácsosra bízták, a művészeti és műszaki albizottságot pedig Bánffy Miklós gróf és Forster Gyula báró felügyelte. Az eredeti trónszékek a Magyar Nemzeti Múzeum kiállításán Fotó: Adrián Zoltán - Origo A „forgatókönyv” mintája az 1867-es esemény terve volt, ugyanakkor Ferenc József koronázását nem lehetett lemásolni. Az ország háborúban állt, ami miatt nem tudott annyi katona felvonulni, mint negyven évvel korábban. Számolniuk kellett az anyaghiánnyal, ráadásul télen kellett megrendezni, tehát az időjárás sem kedvezett a koronázásnak. Ugyanakkor a pompától sem lehetett eltekinteni. A magyar állam szempontjából ez volt az egyik legfontosabb államjogi aktus, ezért mindent meg kellett tenniük, hogy méltóképpen ünnepeljék meg. A szimbólumokban oly gazdag ceremóniát nem lehetett leegyszerűsíteni, mert azzal az érvényességét is elveszthette volna” – mondja Maczó Ferenc. Az Utolsó felvonás kiállításon sok eredeti relikvia látható Fotó: Adrián Zoltán - Origo Bár a fontosabb mozzanatokat és szertartáselemeket megtartották a hagyományos ünnepségből, a világháborús nélkülözés érezhető az utolsó magyar királykoronázáson. Ugyanis minden olyan részletet elhagytak, amelyre a szimbolikus jelentés miatt nem volt szükség. Azzal sokat tudtak spórolni, hogy a koronázás helyszínét összeszorították: minden a budai Várban történt, ennek megfelelően kevesebb volt az a helyszín, amit biztosítani kellett, amit fel kellett díszíteni. A hagyományos pénzszórás is elmaradt, ami értelemszerűen kevesebb pénz elköltését, »kidobását« jelentette, és elmaradt az ökörsütés szertartása is, ami egy hagyományos népies motívum volt” – teszi hozzá Ifj. Bertényi Iván. A koronázási ebéd, Felix Schwormstädt festménye, 1917 Fotó: Adrián Zoltán - Origo Az viszont az uralkodó jótékonyságát mutatta, hogy a koronázási díszebédet a fővárosi kórházakba küldték. Ifj. Bertényi Iván szerint arra is figyeltek, hogy azokat az üzeneteket, amiket ezek a szimbolikus, tradicionális ceremóniarészletek hordoztak, más, esetleg kevesebb pénzbe kerülő gesztusokkal megtartsák, vagy másképpen pótolják. A magyarság helyzete volt a tét Ez a ruha is látható a Magyar Nemzeti Múzeum kiállításán Fotó: Adrián Zoltán - Origo A történészek szerint az esemény azért jelentős, mert ez volt az utolsó magyar királykoronázás, de ha a korabeli történetbe ágyazzuk, már az is fontos, hogy egyáltalán sor került rá. „Voltak olyan körök, elsősorban Ausztriában, amelyek örültek volna, ha nem történik meg. A koronázásnak ugyanis volt egy olyan része, amikor a király esküt tesz a magyar íratlan alkotmányra, illetve a törvényekre, vállalva, hogy betartja őket. Ezt az esküt úgy értelmezték, hogy a fennálló magyar alkotmányos rendet a király nem bolygatja. A dualizmust nagyon sokan meg akarták változtatni” – magyarázza Ifj. Bertényi Iván. A tét az volt, hogy megőrizheti-e Magyarország a helyzetét – a korabeli Európa térképe a Magyar Nemzeti Múzeum kiállításán látható Fotó: Adrián Zoltán - Origo A magyar koronázással gyakorlatilag rögzítették, hogy a magyarok megőrizhetik az ország relatíve kedvező helyzetét. „Nyilván ebben politikai számítás is volt. A koronázás elmaradása a birodalom egyik felének, Magyarországnak olyan fokú megsértése, felidegesítése lett volna, ami a háború kellős közepén óriási zavart okoz, ezért nem tehette ezt az uralkodó, és benne volt az is, hogy a háború ideje alatt nem engedhetett meg magának olyan reformot, ami a hátországot, a belpolitikai támogatottságot veszélyezteti” – teszi hozzá. Az utolsó nagy felvonulás Fotókkal magyarázza el a kiállítás, ki vett részt a koronázáson Fotó: Adrián Zoltán - Origo Emellett az esemény jelentősége abban is lemérhető, hogy ez lett a régi Magyarország utolsó nagy seregszemléje. A koronázások alkalmával természetesen rendszeres volt a seregszemle, de a különböző magyar méltóságok, politikusok és természetesen az udvar vezető személyiségeinek az ünnepélyes, régiesnek tűnő – bár az én megítélésem szerint nem anakronisztikus – felvonulására a 20. században ekkor került sor koronázás kapcsán utolsó alkalommal” – mondja a bécsi Collegium Hungaricum tudományos igazgatóhelyettese. Az utolsó magyar koronázásról filmfelvétel is készült. Az Uher és Kino-Riport filmgyár közösen szerezte meg a némafilm forgatásának és forgalmazásának a jogát. A film musztere, vagyis nyersanyaga nem maradt meg. Csak egy 30 perces, 2005-ben összevágott és restaurált felvételen látható az utolsó koronázás, amelyből egy példányt az Országos Széchényi Könyvtár is őriz. Ezekkel a kamerákkal még nem tudtak kevés fényben, félhomályban forgatni, így nem készült felvétel a koronázásról és az ebédről sem Fotó: Adrián Zoltán - Origo A felvételen az arisztokraták mellett feltűnik az Osztrák–Magyar Haditengerészet tisztje, 1909–1914 között Ferenc József szárnysegédje, a flotta utolsó főparancsnoka, a későbbi kormányzó, Horthy Miklós is az eskü után. A középkori eredetű hagyományokat őrző ceremónia folyamatának bemutatása mellett a felvétel tehát a magyar társadalom krémjének mozgó fényképtablójaként is felfogható. A népviseletbe öltözött ünneplőket és a hadsereg, valamint a rendőrség tagjait is megörökítette egyenruhában. A megfakult kockákon a felvonulók mellett azokat is lehet látni, akik meg tudták fizetni, hogy ott legyenek. A tribünökre 100 korona körül volt a jegy, a járóhelyhez viszont jóval olcsóbban juthatott hozzá az a 8-10 ezer ember, aki ilyet vett. Nekik már reggel nyolc órakor kint kellett lenniük, és jóval dél után mehettek el. Egy decemberi napon nem lehetett túl kellemes ott állni” – mondja Maczó Ferenc. Egyedül a bolgár cár látta élőben a magyar király koronázását. Részlet a párról az Utolsó felvonás című kiállításról Fotó: Adrián Zoltán - Origo A szövetséges uralkodók közül kizárólag a bolgár cár jelent meg a koronázáson. Őt is megörökítették a kamerák a koronázás előtti napon, amint kíséretével megnézi az előkészületeket. A többi uralkodót viszont a követeik vagy a családtagjaik képviselték. II. Vilmos császár azért nem érkezett meg, mert betegeskedett 1916 őszén. Még Ferenc József temetésén sem vett részt. November 30-a előtt ugyan elutazott Bécsbe, hogy személyesen helyezze el koszorúját a ravatalnál, de rögtön vissza is tért Németországba. V. Mehmed szultán Forrás: AFP A másik szövetséges, V. Mehmed oszmán szultán pedig már elég idős volt ahhoz, hogy részt vegyen a számára távoli, megerőltető ceremónián. Ő akkoriban már nem nagyon mozdult ki Konstantinápolyból. Az uralkodók egészségügyi állapota mellett a háború is közbeszólt. A semleges országok közül az amerikaiak, a dél-amerikai országok és Kína diplomatákat küldtek, az ellenséges uralkodók viszont értelemszerűen nem tették tiszteletüket az új magyar király előtt. József Ágost főherceg hiányzott József Ágost főherceg wikipédia - Akela3 Ugyanakkor a Habsburg–Lotaringiai-ház magyarországi ágából származó tábornok, József Ágost főherceg sem jelent meg a királykoronázáson, pedig népszerű volt a magyarok körében. Ennek politikai oka volt. „Felmerült az akkori politikai ellenzék részéről, hogy inkább őt válassza meg az országgyűlés a koronázásban részt vevő nádorhelyettesnek, a megosztó miniszterelnök Tisza István helyett. Tisza viszont olyan mértékben ragaszkodott hozzá, hogy keresztülvitte, hogy ő legyen. Utalt arra, hogy a 67-es koronázásnál is az akkori miniszterelnököt, Andrássy Gyulát választották meg nádorhelyettesnek” – mondja ifj. Bertényi Iván. Gróf Andrássy Gyula Forrás: Wikimedia Commons Az ellenzéknek erre is volt érve. Azt mondták, Andrássy nem volt megosztó személyiség, ráadásul ő katolikusként helyezte el Ferenc József fején a koronát, Tisza István viszont kálvinista. Ugyanakkor a koronázásra egy katolikus szentmise keretében kerül sor. Mivel tartottak az olyan politikai kellemetlenségektől, hogy a főherceget jobban megéljenezik, mint a miniszterelnököt, a Habsburg tábornok inkább nem vett részt a szertartáson. A korona titka A magyar Szent Korona másolata az Utolsó felvonás című kiállításon – a képre kattintva galéria nyílik Fotó: Adrián Zoltán - Origo A koronázásról szóló film sok apró részletet megőrzött. Nem csak a korabeli nemesség tablója lett, hanem a kis hibáké is, amelyeket egyesek később jelekként értékeltek. „Mivel a korona átmérője jóval nagyobb az átlagos emberi fejnél, ezért minden koronázás előtt megpróbálták hozzáigazítani az aktuális király fejméretéhez a koronát, hogy ne billegjen. Károly esetében ez nem annyira sikerült. De nem csak ez, egy csomó olyan apró hiba van az 1916-os koronázásnál, ami a későbbiek fényében nyert értelmet sok memoáríró számára, akiknél – utólagos visszaemlékezésükben – ezek a jelek már előrevetítették, hogy ez egy baljós, szerencsétlen végű uralkodás lesz” – mondja Ifj. Bertényi Iván. A történész úgy látja, ha nem készült volna felvétel, és IV. Károly ötven évig dicsőségben uralkodik, ezek ma szóba sem kerülnének. Ahogy nem került szóba Ferenc Józsefnél vagy a korábbi királyoknál és Mária Terézia királynőnél sem. A korábbi koronázási ceremóniákon is akadtak hibák, csak ezekről megfeledkeztünk, mert egyrészt nem örökítették meg ezeket a modern technika olyan vívmányai, mint a film vagy a fénykép, másrészt két évvel azokat a koronázásokat követően még nagyon is létezett a monarchia. Ebben a II. Mátyás idején készült vasládában szállították a koronázási ékszereket Fotó: Adrián Zoltán - Origo Ahogy a történész is mondta, tény, hogy a korona alsó részének legnagyobb átmérője 216 mm, a legkisebb 204 mm, a kerülete pedig 720 mm, vagyis bárkinek a fejére hatalmas lenne. Egyáltalán nem meglepő, hogy IV. Károlyra „sem volt jó”. Ezért aztán a magyar Szent Koronát mindig kitömték a királyoknak, vagy sapkát, vagy bélést helyeztek bele, úgy viselték. „1867-ben a Pórffy cég készítette a bélést, 1916-ban is őket kérték föl, csakhogy korábban a cég kettévált. Ebből lett az a gikszer, hogy elbillent a korona a király fején. Egyébként több olyan visszaemlékezés van, hogy még december 29-én is próbáltak valamit csinálni a koronával. Egy cukrászda kirakatából kértek havas tájat imitáló vattákat, és azzal próbálták kitömni, de ez csak anekdota, nincs valóságalapja, mivel december 29-én már átszállították a koronázási jelvényeket a templomba” – mondja Maczó Ferenc. A magyar koronához is mindig valamilyen szíjat erősítettek, ez Károly esetében is így volt, látszódik is a korabeli filmfelvételen” – teszi hozzá a történész. Minden úgy történt, ahogy tervezték A Magyar Távirati Iroda vásárolta meg ezt a hagyatékból származó, 1916. december 30-án készült képet, amelyen IV. Károly és hitvese, Zita, valamint fiuk, Habsburg Ottó látható a koronázás után a Királyi palotában Forrás: MTI/Czimbal Gyula A koronázás nagyobb komplikáció vagy feszültség nélkül lezajlott. „Mindössze egy kis hiba csúszott bele, de ez nem jelentett a magyarokkal szembeni ellenérzést vagy közömbösséget. Az, hogy az uralkodópár elutazott. Tudták, hogy háború van, szenvednek az emberek, nélkülözik az ország, ezért nem tartották meg a színi előadást, nem volt nagy bál, és inkább még aznap elutazott Budapestről a királyi pár” – mondja Maczó Ferenc. A magyarság pedig erre az egyetlen napra kizárta a háborút, hogy egy rövid időre újra az önfeledt, boldog békeidők korában érezhesse magát. A Magyar Nemzeti Múzeum utolsó magyar királykoronázásról szóló tárlata márciusig látható Fotó: Adrián Zoltán - Origo KAPCSOLÓDÓ CIKKEK This article passed through the Full-Text RSS service - if this is your content and you're reading it on someone else's site, please read the FAQ at fivefilters.org/content-only/faq.php#publishers. Recommended article: The Guardian's Summary of Julian Assange's Interview Went Viral and Was Completely False. Forrás...
