A macskák többféleképpen is képesek kommunikálni: míg egymás között általában vizuálisan és szagokkal zajlik az információcsere, addig az emberek felé sokszor hangokkal jeleznek. Suzanne Schötz, a Lundi Egyetem kutatója azt vizsgálná, hogy van-e különbség a különböző területeken élő macskák nyávogása között. A tudós Lundban és az attól 500 kilométerre lévő Stockholmban vesz fel mintákat különböző gazda-macska párosoktól. Úgy gondolja, hogy mivel a két településen más tájszólással beszélnek az emberek, ezért elvileg a macskáknak is máshogy kell nyávognia. Azt is vizsgálja, hogy a macskák képesek-e többféle hangot kiadni, illetve hogy az egyes macskahangoknak van-e más-más jelentése. A gazdák és a macskák között egy különös kommunikáció létezik. Míg a macskák csak és kizárólag az embernek nyávognak, addig az ember jellegzetes dallamossággal, szinte énekelve beszél háziállatához. Ha Schötz elképzelése igaz, könnyen elképzelhető, hogy a macskák különbséget tudnak tenni az egyes emberi hangok között. A vizsgálattal a tudós két dolgot szeretne megtudni: egyrészt azt, hogy létezik-e valamiféle macska “tájszólás”, illetve azt, hogy a nyávogás értelmetlen gügyögésre, vagy emberi beszédre hasonlít-e inkább. Schötz abban reménykedik, hogy sikerül törvényszerűséget felfedezni a macskák nyávogásában. Ha elképzelései beigazolódnak, a macskanyelv megfejthetővé válhat. Ez akár azt is jelentheti, hogy a jövőben tökéletesen megérthetjük majd, mit akarnak kedvenceink mondani. (Via: National Geographic) Ajánlom a Facebookon
