Release Date: 2014. november 13. Genre: dráma, krimi, thriller Director: Dan Gilroy Screenwriter: Din Gilroy Studio: Big Bang Media Starring: Ann Cusack, Bill Paxton, Jake Gyllenhaal, Rene Russo, Riz Ahmed 2014.11.13. (Nightcrawler) Az amerikai álom elérhetetlen távolságba került Lou Bloom (Jake Gyllenhaal) generációja számára. A munkanélküliség, nagyratörő célok és az elkeseredett próbálkozás olyan útra sodorja a férfit, ami a mélybe vezet. Minden éjjel, míg a város az igazak álmát alussza, véres sztorikra éhes mini stábok, gyors kocsikkal, kamerákkal és harsogó rendőrségi rádiókkal felszerelve portyáznak a terpeszkedő Los Angeles szennyes utcáin. A rendőrséget megelőzve egyik tetthelyről a másikra rajzanak és a felvételeket a televízióknak eladva váltják dollárra a vért. Lou megmámorosodik a nagy pénzzel kecsegtető lehetőségtől és gátlástalanul gázol át mindenen és mindenkin a sötétben. OSCAR-JELÖLÉS 2015 (Legjobb eredeti forgatókönyv) KRITIKA Akit az angol cím esetleg megzavarna: nem, ez a film nem az X-Men franchise legújabb spin-offja. Sokkal izgalmasabb annál! Tóth Csaba Dan Gilroyt eddig jobbára forgatókönyvíróként, és Tony Gilroy forgatókönyvíró/rendező (Michael Clayton, Bourne-franchise) testvéreként ismerhettük, és bár főként ügyes és kevésbé ügyes iparosmunkákhoz (Vasököl, A Bourne-hagyaték…) adta a nevét, azért már az eddigi filmográfiájából is kitűnik, hogy több ő egyszerű iparosnál. A Zuhanás című embertelenül zseniális Tarsem Singh mozi szkriptjéért például ő volt a felelős, és már ez is több mint amennyit a legtöbb forgatókönyvíró elmondhat magáról. Általában az ötvenes éveire mindenkivel kapcsolatban eldől, mi lesz belőle, és ebből a skatulyából nem nagyon lehet kitörni. Dan Gilroy idén múlt ötvenöt, és ez nem az a kor, aminél a hollywoodi stúdiók sorban állnak az embernél egy elsőfilmes rendezői megbízással. Egy elsőfilmestől frissességet, dinamikát és sikeréhséget várnak, és ezek a tulajdonságok nem éppen azok, melyek annyira jellemzők az ötvenes generációra. Gilroy azonban nem olyan alkotó, akire csak úgy rá tudnánk húzni a bevált skatulyákat: az Éjjeli féreg láttán bátran állíthatom, hogy olyan filmezés iránti éhség dolgozik benne, mint Scorseseben az Aljas utcák és a Taxisofőr készítésekor. Hogy miért éppen Scorsesehez hasonlítom? Mert ez a film olyan, mintha a Taxisofőrt áthelyezték volna a mai Los Angelesbe, és egy olyan Michael Mann rendezte volna, aki az utóbbi időben nagyon sokszor megnézte a Drive – Gázt! című Ryan Gosling übercoolságot. A vicc az egészben, hogy bár biztos vagyok abban, hogy minden hasonlatom stimmel, Gilroyt mégsem ezek a mozik inspirálták, hanem inkább azok, melyek az amerikai álomról, és annak beteljesüléséről szólnak, mint a Jerry Maguire – A nagy hátraarc, A boldogság nyomában vagy Az ördög Pradát visel. Lou Bloom (Jake Gyllenhaal) is csak ugyanazt szeretné, mint Jerry Maguire vagy Andy Sachs. Kőkeményen dolgozni, majd amikor ennek a lehetősége adott, akkor egy saját vállalkozást alapítani, és azt a lehető legrövidebb időn belül feljuttatni a csúcsra. Mivel rá nem a heti rendszerességgel változó magyar adótörvények vonatkoznak, a sikerre jóval több esélye van, mint egy honfitársunknak, de az odáig vezető út azért igencsak göröngyös. Mivel emberünk büntetett előéletű, nem foghat bele akármibe, ráadásul pénze sincs, így csak olyan ötletek jöhetnek szóba, melyek egészen minimális befektetéssel is elindíthatók. Amikor egy éjszaka egy lángoló autó mellett áll meg az országúton, amit szabadúszó ministábok filmeznek az ebben utazó hírműsorok részére, rájön, mi a célja ebben az életben. Beszerez egy olcsóbb kamerát és egy rendőrségi rádiót, hogy bevetve magát az éjszakába, balesetek és bűntények után kutasson, majd az ott készült felvételekkel házaljon a tévécsatornák hírműsorainál. Az amerikai álomról szóló mozik többnyire azt mutatják be, hogy egy konok, makacs és kitartó ember fanatikus szorgalommal hogyan küzdi fel magát a ranglétra aljáról a csúcsra, miközben a néző – mivel azonosul a kisember sikeréhségével – ökölbe szorított kézzel szurkol érte. Gilroy azonban csavart egyet a dolgon. Lou Bloomban van valami, ami miatt az első perctől fenyegetőnek, zavarónak érezzük a jelenlétét. Folyton tágra nyílt szemeivel úgy figyel, mintha minden titkot a lehető leggyorsabban szeretne magába szívni. Igazi ragadozó, aki abban a pillanatban csap le, amint egy kicsit is gyengébbnek érzi az ellenfelét. Vérbeli felfelé nyal, lefelé rúg típusú figura, és Jake Gyllenhaal olyan elementáris erővel játssza, hogy én már most megítélek neki egy Oscar-jelölést. Minimum. Ahogy néztem őt, nem a sikeréért szurkoltam, haneminkább azon agyaltam, hogy vajon ez az erkölcstelen figura épp mire készül. Mi lesz a következő lépése a csúcs felé vezető úton? Bár a fent említett filmes hasonlatok mind helytállók – hozzátéve, hogy még A Wall Street farkasa is beugrott közben -, az Éjjeli féreg nem csak egy bizarr karriertörténet, hanem az elkurvult tévéhíradós világ éjsötét szatírája is. Egy olyan médiáról szól, ahol a hírértéket leginkább az esemény véressége és brutalitása szabja meg, és ahol a valódi hírek mind rejtve maradnak az autóbalesetek és gyilkosságok árnyékában. És ha azt hinnéd, hogy ez csak az amerikai médiára jellemző, akkor ajánlom, hogy nézd meg mondjuk a Tények című hírműsort. Persze, ami kint nagyban megy, nálunk csak kicsiben, de a film így is telibe találja a mai állapotokat, és olyan mélyre ás a témában, mint eddig egyetlen társa sem. Ugyanis Bloom nem csak ott van ezeknél a bűntényeknél és baleseteknél, hanem egy idő után saját maga is a részükké válik. Amikor egy autóbalesetnél a holttestet közelebb húzza a kocsi reflektorának fényéhez, hogy jobb felvételt csinálhasson a rendőrség megérkezése előtt, ott elpattan valami, és onnan már nincs visszaút. Az Éjjeli féreg nem prédikál, és nem akarja megmondani nekünk, mi a jó és mi a rossz, bízván abban, hogy ezt a látottak alapján mi magunk is el tudjuk dönteni. Egy felnőttekhez okosan szóló felnőtt film, ami megrémiszt és elgondolkodtat. És még sajnos azt is eszünkbe juttatja, hogy a jövőben hány „a médiában akarok dolgozni” felkiáltással induló wannabe riporter fogja Bloomot a példaképének tekinteni… 117 perc, amerikai Éjjeli féreg « VOX.hu
