2024 Szeptember „Ekszöszájzbúk” – Szabadíts meg a gonosztól

„Ekszöszájzbúk” – Szabadíts meg a gonosztól



Az ördögűzés a horrorfilmek visszatérő és népszerű alapanyaga. Mi történik azonban, ha ez a téma egy társadalmi jelenség metaforájává válik. Nevezetesen a kirekesztésé? A Szabadíts meg a gonosztól pont erre tesz kísérletet, ám a végeredmény mégis felemásra sikeredett.

Az ördögi megszállottság gyakorlatilag az idők kezdete óta mozgatja az ember fantáziáját. Olvashatunk róla már a Bibliában, vérfagyasztó leírásokat találhatunk a középkorból, de még napjainkban is hallhatunk arról, hogy egy-egy kis elmaradott, babonás hiedelmekkel teli falu lakójába démonok költöztek. Ezek a jelenségek a filmeseket is számtalanszor megihlették, elég csak a klasszikussá nemesedett Az ördögűzőre gondolnunk. Az ördögi megszállottság az egyház, majd popkultúra által elnyerte bevett, kanonizált formáit. Olyan jellemzőket kapott, amelyek egyértelműen megkülönböztették a jelenséget a tudomány által ismert és elfogadott testi vagy mentális betegségektől. Ilyennek számít a megszállott személy természetfeletti ereje, a levegőbe emelkedés, a spontán gyulladás, az ismeretlen nyelveken szólás stb. Éppen ezek az elemek váltak agyonhasznált eszközökké. Olyannyira, hogy két évtizede még egy kis magyar falu fiatal kamasz fiúja is ördögi megszállottságot színlelt, hogy több figyelmet kapjon családjától és megkaphassa végre álmai mountain-bike-ját.

Bizony, Ekszöszájzbúk Ferikéről van szó, aki szorosabban kapcsolódik filmünkhöz mint gondolnánk.
A Szabadíts meg a gonosztól című Netflix-produkció egy nehéz helyzetű, afroamerikai család démonokkal való küzdelmébe enged betekintést, alkotói szerint a filmet Latoya Ammons „igaz története” inspirálta. Az afroamerikai Ebony (Andra Day) alkoholgondokkal küzd, egyedül neveli három gyermekét, miközben fehér anyja, Alberta (Glenn Close) rákbetegséggel küzd. Nehéz anyagi körülményeik közepette, traumáktól űzve Ebony inkább az italban, míg anyja a keresztény hitben keresi menedékét. Mikor új házba költöznek, gyermekei egyre bizarrabb módon kezdenek viselkedni, ám Ebony környezete, köztük saját anyja, mindezt Ebony alkoholizmusának és nehéz természetének tulajdonítja. Nemsokára kiderül, hogy sokkal sötétebb erők munkálkodnak a háttérben.




A rendező, Lee Daniels – aki maga is afroamerikai – már korábban is tematizálta a feketék kirekesztett helyzetét és üldöztetését az USA-ban pl. A komornyik vagy a Precious: A boldogság ára című filmjeiben. A szándék, hogy rasszizmus-ellenes társadalomkritikát ültessen horror környezetbe, leginkább Jordan Peele mozijához, a Tűnj el!-hez teszi hasonlatossá alkotását, ám a szándék és a megvalósítás messze nem ugyanaz. Adott egy nehéz helyzetű fekete család, akik a társadalom peremén élnek, és akikről az a sztereotípia alakult ki, hogy gyermekeik számára nem tudnak élhető körülményeket biztosítani. Az anyuka, Ebony hiába fordulna segítségért, a társadalom érzéketlenségével, hitetlenkedésével találkozik, akik valószínűleg már rengeteg Ekszöszájzbúk Ferikéhez hasonló esettel találkoztak az interneten. Ebony számára csak egy fekete hölgy hozhat megváltást, aki anyjához hasonlóan a keresztény hitbe kapaszkodva, magát Isten felkent prófétájának tekintve veszi fel a harcot a gonosszal szemben.



A gyakorta – és persze nem alaptalanul – blackwashinggal vádolt Netflix célközönsége valószínűleg a népesszámú fekete gyülekezetek ifjúsága volt, akik számára keresztény üzenettel, a szeretet erejével próbálnak kiutat mutatni a nyomorból és az őket sújtó előítéletek börtönéből. Ezt már a film elején kiírt imák nyomatékosítják.

A Szabadíts meg a gonosztól alkotói szerint nemcsak Ebony gyermekei szenvednek az ördögi megszállottságtól,
hanem az egész amerikai társadalom is a fajgyűlölet, a kirekesztés és az ignorancia által. Ez egy elképesztően erős üzenet lehetne, aminek tartalmával lehet egyetérteni, lehet vitatni, de egy ennyire biblikus képet használni egy modern társadalmi jelenség leírására mindenképpen figyelemreméltó vállalás. Azonban itt meg is érkezünk Ekszöszájzbúk Ferikéhez.


Mint fentebb olvasható, a filmek, a popkultúra és a mémek által az ördögűzés jellegzetességei, sablonjai fokozatosan veszítettek eredeti félelemkeltő tartalmukból és lassan önmaguk paródiáivá, klisékké váltak. A falon futkározó kisfiúról inkább Pókember, a nyelveken szólásról pedig Ekszöszájzbúk Ferike jut az eszünkbe, aki az iskolai angolórán felszedett tudományával próbálta imitálni a sátán beszédét. Szintén inkább nevetséges az, ahogyan Ebony legkisebb fia saját ürülékével dobálózik, és hála Istennek csak később az anyjától tudjuk meg, hogy fogyasztott is belőle. Kevés pillanat okoz valódi borzongást, ezek közé tartozik, amikor a nagyobbik fiútestvér önkívületében megpróbálja vízbe fojtani öccsét. Ami egykor félelmetes volt Az ördögűző idején, az mára már inkább netes mém-alapanyag.

Ráadásul a Szabadíts meg a gonosztól majdnem kétórás játékideje alatt nagyon lassan és váltakozó ütemben adagolja a feszültséget.
Bizonyos titkok mibenlétére már indokolatlanul sokat kell várnunk, míg mások szinte a derült égből nyernek megvilágítást. A színészek ugyan igyekeznek, kiváltképpen Glenn Close. Azonban ők sem tudják megmenteni a filmet a nevetséges és sablonos démoni effektektől, a forgatókönyv sutaságaitól és a rendkívül szájbarágós vallásos üzenettől, mely már a God’s Not Dead-hez hasonló keresztény-mozik szintjét súrolja.

Az ördögűző a maga idejében attól volt igazán velőtrázó alkotás, mert gonosza polgárpukkasztó volt és olyan szentségtöréseket követett el, ami valóban szembement a hívek etikai gátjaival (pl. a hírhedt feszülettel maszturbálós jelenet). Az alkotás ellentmondott az akkoriban megszokott horrorkliséknek, a benne látottakat viszont mára unásig utánozták.


Még a film kultikussá váló betétzenéje – Mike Oldfield szerzeménye – is szembe megy a klasszikus horrormuzsikával, a hatásvadász effektek helyett a misztikumra építkezik. Érdekes párhuzam, hogy kezdetben Az ördögűzőben szereplő anyuka szavainak sem adnak hitelt. Ott a kislánnyal történteket orvosi okokkal igyekeznek magyarázni, míg a Szabadíts meg a gonosztól esetében szociológiai kifogásokat keresnek. Ebony alkoholfüggő, nehéz helyzetű, tehát nyilván hazudik – gondolják. A Szabadíts meg a gonosztól egy párbeszédben is visszautal Az ördögűzőre, mely a maga idejében hatalmas botrányt okozott a keresztény közösségekben. Éppen ezért a filmbéli démontisztító beavatkozást nem ördögűzésnek, hanem szabadításnak nevezik, melynek során a rituálét végző személy nem az ördöggel tárgyal, hanem Jézus Krisztus nevében és erejével ténykedik.

Nem az a probléma, hogy egy alkotó vallásos, társadalomkritikus, vagy rasszizmus-ellenes szólamokat üt meg.
Az viszont igen, ha egy könnyen félreértelmezhető kiválasztottságtudatot akar kelteni a célközönségében és inkább túlvilági erők működésére fogja olyan problémák eredőjét, amelyek nagyon is evilági okokból fakadnak és a megoldásuk is földhözragadtabb gondolkozást igényel. Ferike és családja szintén inkább démoni hatalmakra hárították saját nehéz helyzetüket, mindebből pedig egy tragikomikus mém született meg, amely számos szociális problémát reprezentál. Nem tisztem megítélni Latoya Ammons történetének valóságtartalmát, de könnyen elképzelhető, hogy az Ekszözájszbúk-jelenség kevésbé humoros, amerikai verziójával állunk szemben. Természetesen a film eleji felirat is nyomatékosítja, hogy ez a történet mindössze az inspiráció forrása. Az alkotóknak lehetősége van egy valós eseményt kiszínezni és dramatizálni, és még könnyen lehet, hogy egy napon majd új horrorklasszikus születik The Exorcise Book címen.

Lee Daniels sokkal jobban tette volna, ha a fekete família kálváriájával a démoni beavatkozást mellőzve foglalkozik, esetleg csak sejteti, de nem egyértelműsíti a néző számára, hogy pokolfajzatok munkálkodnak a házban. Ha alapvetően egy családi drámát néznénk, amit csak színesít a misztikum és a rejtély, és a végén sem kapunk egyértelmű válaszokat. Mindezek helyett úszunk a klisékben és sablonokban, amelyek már régóta nem borzongatnak meg minket.

Daniels filmje egyszerre erősíti a rosszul sikerült blackspoitation mozik, a gagyi ördögűzős filmek és az evangelizációt a művészi érték elé helyező hittérítő darabok táborát.
A Szabadíts meg a gonosztól jó példa arra, hogy a sablonok követése, a közgondolkodásban már nevetségessé vált elemek szolgai ismétlése és a szájbarágós üzenet miként tesz tönkre egy egyébként merész és elgondolkodtató vállalást. Nevetséges mivolta miatt közelebb áll Ekszöszájzbúk Ferikéhez, semmint a komolyan vehető horrorklasszikusokhoz.

2024. szeptember 4.

https://www.filmtekercs.hu/kritikak/szabadits-meg-a-gonosztol-kritika