A Brassótól mintegy harminc kilométerre fekvő falu, Törcsvár mellett már a XIII. században is állt kastély, de mai alapjait 1377-ben, I. Lajos magyar király kérésére kapta meg. Feladata a mellette elhaladó kereskedelmi út ellenőrzése és a havasalföldi vajdák betörése elleni védelem volt. 1498-ban II. Ulászló zálogba adta a várat Brassó városának, akik a következő évszázadokban néhány apró megszakítással meg is tartották azt. 1916-ban végül visszaajándékozták az utolsó magyar királynak, IV. Károlynak, aki azt feleségének, a Bourbon-pármai hercegnőből lett Zita királynénak adta. Ő azonban csak alig másfél évig örülhetett neki, hiszen 1918-ban átvették a románok, majd 1920-ban a brassói polgármester Mária román királynénak ajándékozta. Lánya és örököse, Ilona hercegnő 1931-ben egy Habsburg grófhoz, Antalhoz ment feleségül, így az egykori magyar királyi család néhány tagja újra a kastély falai közé költözött. Nem élvezhették azonban sokáig a kastély adottságait, hiszen a kommunisták megerősödése miatt 1948-ban az egész család elhagyta az országot. Természetesen ez a kastély sem élte túl az államosítást, és az azt követő kifosztást, de azóta is múzeumként működik. Az 1987-ben indult helyreállítási munkák során az épület részben visszanyerte régi szépségét, berendezésének jó része pedig minden bizonnyal örökre elveszett. 2005-ben a román parlament elfogadott egy törvényt, miszerint a kommunizmus során elkobzott tulajdonokat előző tulajdonosuk visszaigényelheti, így a New Yorkban élő építész, Domokos Habsburg-főherceg, Ilona román hercegnő és Habsburg Antal gyermeke két testvérével együtt 2006-ban visszakapta azt, 2009-ben pedig ténylegesen át is vehette az épületet. Az épületben lévő kastélymúzeumot továbba is üzemeltették (2013-ban már több, mint félmillió látogatót fogadtak), de a felújítási munkák és szükséges átalakítások már meghaladták erejüket, így 2014-ben egyszer már megpróbáltak továbbadni a kastélyon – sikertelenül. De a valóságban mi köze van a kastélynak Drakulához? Jórészt semmi. Bram Stoker legismertebb, 1897-ben megjelent könyvének főhősét a kegyetlenségéről híres havasalföldi fejedelemről, a Karóbahúzó Vladként (Vlad Țepeș) is ismert III. Vladról mintázta, aki uralkodása során még egy apró lopást is karóba húzással díjazott, de a lefejezést, nyúzatást és csonkítást sem vetette meg. A legendák szerint néhány hónapig ebben a kastélyban is raboskodott, vagy épp néhányszor áthaladt a közeli Törcsvári-szoroson, de az épület sosem volt a tulajdona. Románia egyik legjelentősebb műemléke most újra a piacra került, 66 millió dollárért, azaz 18,5 milliárd forintért cserélne gazdát.
