A Science Daily cikke szerint hamarosan ugyanaz az anyag hajthatja majd a szuperkomputereket, ami az emberi szervezetet. Az adenozin-trifoszfát (ATP) egy többfunkciós nukleotid, amelynek feladata, hogy kémiai energiával lássa el a sejteket. A McGill Egyetem biomérnöki szakának kutatói szerint az ATP segítségével olyan bioszámítógépeket építhetünk, amelyek hatalmas kapacitásuk ellenére rendkívül kicsik – alig könyvméretűek – és sokkal energiatakarékosabbak, mint a ma használt csúcskomputerek. Dan Nicolau professzor és kutatócsoportja a héten publikálta a témában írt tanulmányát a Proceedings of the National Academy of Sciences (PNAS) című folyóiratban. Dolgozatukban egy olyan biológiai számítógép modelljét ismertették, amely képes arra, hogy rendkívül gyorsan és pontosan dolgozza fel az információkat – épp olyan hatékonyan, mint az elektronikus szuperkomputerek. „Sikerült létrehoznunk egy nagyon komplex és nagyon bonyolult hálózatot”– mondta a weboldalnak nyilatkozva a Nicolau. A professzor több mint egy évtizede dolgozik a bioszámítógép megépítésén; a munkában német, svéd és holland kutatók mellett fia, Dan Jr. Is részt vett. „Az egész egy boríték hátára firkantott vázlatból indult. Alighanem túl sok rumot ittunk aznap este” – emlékezett vissza a tudós. A két Nicolau nem csak megtervezte, hanem meg is építette a biokomputert. Az általuk tervezett áramkörök kicsit úgy néznek ki, mint egy nagyon forgalmas és nagyon rendezett város felülnézetből, csak épp autók helyett az információkat szállító fehérjefonalak (a tudósok szóhasználatával „biológiai ágensek”) közlekednek az „utcákon” – a chip gondosan kialakított nanoméretű csatornáiban. A fonalak mozgásához szükséges energiát az ATP biztosítja. A kutatók szerint a jövő biológiai szuperkomputereinek nagy előnye, hogy jóval energiatakarékosabban működhetnek, mint a mai csúcsgépek, amelyek nem ritkán annyi energiát fogyasztanak, hogy saját, dedikált erőműre van szükség a működtetésükhöz. Dacára annak, hogy Nicolauék modellje könnyedén megbirkózott egy klasszikus matematikai probléma megoldásával, a kutatók elismerték, még számos akadályt kell leküzdeniük ahhoz, hogy a modellből teljes értékű számítógépet építsenek. „Most, hogy bebizonyítottuk, a modellünk képes egy komplex matematikai feladvány megoldására, nyilván sokan lesznek, akik beszállnak majd a fejlesztésbe” – vélekedett Nicolau. A tudós hozzátette, nehéz megjósolni, mikor készül majd el az első teljes értékű biokomputer. „Nem lehetetlen, hogy végül egy, a hagyományos számítógépekkel kombinált hibrid-eszköz lesz a megoldás – fejtegette. – Mi mindenesetre tovább dolgozunk a fejlesztéseken.”
