A chilei Atacama-sivatagban működő ALMA rádióteleszkóp valami olyasmit fényképezett le, amiről a csillagászok eddig álmodni is alig mertek. A kép a valóságban tárja elénk egy bolygórendszer születését olyan élességgel és részletességgel, ahogy eddig csak fantáziarajzokon és szimulációkon láthattuk. “Amikor először megláttam a felvételt, azt hittem, szimulációt bámulok. Egyszerűen túlságosan jó kép volt” - mondta az ALMA obszervatórium észak-amerikai szakmai stábjának vezetője, Tony Beasley. A narancsvörös korong középpontjában egy alig egymillió éves csillag, a HL Tauri áll. (Latinosoknak a neve nyomban elárulja, hogy a Bika csillagképben érdemes keresni, a csillagászok pedig azt is elárulják, hogy 450 fényévnyire van tőlünk.) A HL Tauri összehasonlítása a saját Naprendszerünkkel Forrás: ALMA (ESO/NAOJ/NRAO) A körülötte megfigyelhető porból és gázból álló úgynevezett akkréciós korongban sötétebb sávok látszanak, melyek megléte arra utal, hogy már jelen vannak bolygókezdemények, melyek keringésük során magukhoz vonzzák, illetve egyszerűen “felsöprik” az űrben lebegő anyagot. Hasonló jelenség egyébként kicsiben saját Naprendszerünkben is megfigyelhető a Szaturnusz gyűrűrendszerében. Miért finom ez az ALMA? A vájt fülű olvasó sejtheti, hogy chilei rádióteleszkóp neve nem a gyümölcsre utal - és valóban, a betűszó az Atacama Large Millimeter/submillimeter Array elnevezés rövidítése. A chilei Atacama-sivatag azért nagyszerű helyszín az űrkutatáshoz, mert egyrészt könnyű olyan helyet találni, ahol kevés az emberi civilizáció zavaró hatása (nincs környezeti és elektomágneses szennyezés), ráadásul elképesztően száraz vidék, vagyis a levegő páratartalma sem rontja az érzékelési viszonyokat. A millimeter/submillimeter tag a vizsgált elektromágneses hullámhossztartományt jelzi (egészen pontosan 0,3 mm-tőr 9 mm-ig, vagyis az infravöröstől a közeli rádiótartományig), a large array pedig arra utal, hogy itt nem egyetlen kósza rádióteleszkópról van szó, hanem összesen 66 darab, 12 és 7 méter átmérőjű antenna figyeli az eget, és ezek méréseinek együtteséből áll össze az eredmény. A kutatók némiképp meglepődtek, hogy egy ennyire fiatal csillagnál már ilyen előrehaladott állapotban van a bolygóképződés, azonban az obszervatórium igazgatóhelyettese, Stuartt Corder közleményében kijelentette, hogy “ezek a jellemzők szinte biztosan arra utalnak, hogy fiatal, bolygószerű testek képződnek a [csillagot körülvevő] korongban”. Széles látószögű felvétel a HL Tauri környezetéről, a Bika csillagképben. A képre kattintva megtekintheti a csillag pontos elhelyezkedését az égi térképen. Forrás: ESO/Digitized Sky Survey 2 A csillagot körülvevő gáz- és porfelhő megnehezíti, hogy látható fényben vizsgálják, az ALMA azonban átlát a fiatal rendszert fedő fátylon, hiszen jóval hosszabb elektromágneses hullámhosszokon, nevezetesen az infravörös és rádiótartomány között figyeli az univerzum objektumait. A videó művészi felvételen keresztül mutatja be, hogyan nézhet ki a valóságban a HL Taurihoz hasonló fiatal csillagok körül keringő bolygóképző korong. A protoplanetáris korong általában fiatal csillagok körül kialakuló akkréciós korong, melyben gázok és szilárd részecskék keringenek. Ezek a részecskék idővel nagyobb anyagcsomókká, planetezimálokká, végül bolygókká állnak össze. Először fotóztak születő bolygórendszert
