[center:3l8rn945]Érzelmes robotok az id?sotthonokban A robot mint érzelmi társ mind elfogadottabbá válhat. Pótolhatja a háziállatot és egyes esetekben a depressziós vagy nehezen ellen?rizhet? betegek gyógyszeres kezelését is kiválthatja. Eileen Oldaker sehogy sem tudta megnyugtatni édesanyját, aki összefüggéstelenül és kétségbeesetten telefonált neki a pittsburghi id?sek otthonából. Ezért aztán felhívta az ápolókat, és könyörgött nekik: vessék be Parót. Paro egy robot, amely a fókabébit utánozza. Sikong és csapkod, ha dédelgetik, pislog, ha kigyullad a fény; er?s hangok hallatán kinyitja a szemét, és vakkant, ha megütik vagy fejjel lefelé lógatják. Fehér m?anyagbundája alatt két mikroprocesszor szabályozza magatartását a több tucat rejtett szenzor által szolgáltatott információk alapján, amelyek a hangokra, a fényre, a h?mérsékletre és az érintésekre vonatkoznak. Paro felpattan saját neve hallatán, vagy a gyakran el?forduló szavak hatására. De az sem hagyja közömbösen, ha megdicsérik. "Ó, itt az én kicsim" - kiáltott fel Eileen Oldaker édesanyja, Millie Lesek, amikor a személyzet egyik tagja el?ször kezébe adta a robot bébifókát. Paro esete bizonyítja, nem voltak eredménytelenek a tervez?k évek óta tartó er?feszítései, hogy érzést csiholjanak ki a gépekb?l. Ha lassan is, de várhatóan egymás után és egyre növekv? számban bukkannak majd el? az olyan eszközök, amelyek képesek megnyugtatni, támogatni az embert, és társaságot jelentenek számára. A Paro elnevezés a személyi robot kifejezés rövidítése, a "fókabébi" az egyik már létez? az érz? robotok sorában. Gyakran különös és még primitív a megjelenésük, mégis, furcsa módon - legalábbis több felhasználóban - rokonszenvet keltenek. Japánban már vagy ezer Parót adtak el, a vásárlók között id?sotthonok, kórházak és egyének egyaránt akadnak. Dániában a kormány egészségügyi tisztvisel?i igyekeznek számszer? adatokkal bizonyítani hatását a vérnyomásra és más, a stresszel összefügg? indikátorokra. A robotot tavalyel?tt kezdték el forgalmazni, azóta az Egyesült Államokban is megvásárolta néhány id?sotthon, további több tucat pedig a japán gyártótól bérel példányokat. Azok, akik ízlésüknek megfelel? társra vágyakoznak, és van erre a célra 125 ezer dollárjuk (mintegy 25 millió forint), olyan, sokkal drágább beszél? robotot is rendelhetnek, amely a rendel? által választott személyre fog hasonlítani, képes lesz nevetni a saját viccein, és felismeri az ismer?s arcokat. Diétázó pácienseknek készül az a konyhapultra helyezett - érint?képerny?s hasú, nagy szem? és n?i hangon megszólaló - robot, amely kiszámítja a táplálék kalóriatartalmát, és az étrend betartására biztat. A mesterséges intelligencia valamilyen formáját alkalmazva régóta robotok kutatják a világ?rt, bombákat dobnak kiválasztott célpontokra, m?téteket hajtanak végre, és még futballoznak is. Számítógépes intelligencia m?ködtet ügyfélszolgálati központokat, és képes embereket is legy?zni a sakkban. Ám olyan gépet építeni, amely képes megfelelni annak az alapvet? emberi igénynek, hogy társra van szükségünk, nehezebbnek bizonyult. Még a legjobb mesterséges intelligencia sem képes hosszú társalgást folytatni, vagy mondjuk felismerni azt, hogy a másik mindjárt elsírja magát. Az új szerkezetek azonban kiszolgálhatják azt a számos embernél tapasztalható igényt, hogy szeretnek gondoskodni valamir?l vagy valakir?l. Az ilyen robotok felt?nése az id?sotthonokban, iskolákban és a lakásban persze kissé a science fiction regényekre emlékeztet, és új elemet jelent abban a vitában, amely arról folyik, hogy mely emberi funkciókat lehet a gépekre bízni, és melyeket nem. Eileen Oldaker, aki hivatali kisegít?ként dolgozik, elmondta az amerikai lapnak: nagyon örült, hogy Paro társaságot jelentett édesanyja számára, amikor ? maga nem tudta meglátogatni. Bár Millie Lesek tavaly márciusban meghalt, addigra a robot a szoba állandó tartozékává vált, még azoknak a látogatásoknak az idején is, amelyeket saját lánya tett az otthonban. Paro pótolhatja a háziállatot, például olyan esetekben, amikor valaki allergiás a kutyára vagy a macskára - vagy egyszer?en azért, mert nem kell etetni, nem kell takarítani utána, és persze nem is harap. Egyes esetekben a depressziós vagy nehezen ellen?rizhet? betegek gyógyszeres kezelését is kiválthatja. A módszer bírálói viszont annak jeleként értékelik a robotok alkalmazását az id?s betegeknél, hogy roppant alacsony a társadalmi megbecsülésük - különösen a demencia, a szellemi leépülés esetén. Sherry Turkle, a Massachusettsi M?szaki Egyetem (Massachusetts Institute of Technology - MIT) pszichológus professzora szerint azonban Paro csak a kezdet, a technológia fejl?désével a robot érzelmi társ mind elfogadottabbá válhat. Elvégre az emberi kapcsolatokban is el?fordul, hogy a családtag csak színleli az együttérzést, vagy belefárad a terhes kapcsolatba. A robotintelligencia hívei szerint tehát nem az a kérdés, hogy kerülni kell-e a baráti gépeket, hanem inkább az, hogy miként éljünk együtt velük. Timothy Hornyak, a Szeretni a gépet cím? könyv szerz?je úgy véli, hogy az embernek meg kell tanulnia, miként kezelje az új, szintetikus érzéseket, amelyeket egy gyárilag el?állított tárgy vált ki. Érvelése szerint "technológiánk megel?zte pszichológiánkat". Persze Aibo, az igazira egyre inkább hasonlító robotkutya nem fogja elfoglalni az ember legh?bb barátjának helyét, és a beszél? Furby, a tavalyi karácsonyi vásár slágere sem fogja pótolni az él? társat. Ám ahogy áruk egyre elérhet?bbé teszi ?ket, igényt tarthatnak egy "szilikon alapú" helyre az ember szívében. Marleen Dean, a Millie Leseknek otthont adó Vincentian Home vezet?je eredetileg ellenezte Paro megrendelését. Amikor a helyi hatóság kölcsönéb?l mégis beszereztek hat darabot a hatezer dolláros "érz?" robotból, pénzkidobásnak tartotta a vételt, amikor "egy plüssmackó is megteszi". Ma elismeri, hogy tévedett: a plüssmackó hatástalan maradt, de Paro még a legzárkózottabb betegeket is felélénkíti, amikor kezükbe veszik. "Van benne valami - mondja. - Az emberek úgy reagálnak rá, mintha élne." [/center:3l8rn945]
