Nem szabad megállni félúton, hanem folytatni kell a küzdelmet Esterházy János rehabilitációja érdekében - jelentette ki a csehországi Politikai Foglyok Konföderációjának elnöke. Nem lesz könnyű küzdelem, mert a cseh és a szlovák állam nehezen érti meg és nehezen békél meg azzal, hogy egy kisebbségi politikusnak joga van védenie nemzetét - mutatott rá Nadezda Kavalírová Prágában, az egykori szlovákiai magyar politikus életével foglalkozó nemzetközi tudományos konferencián. Csehországban első ízben tartottak tudományos tanácskozást Esterházy Jánosról, a szlovákiai magyarság két világháború közötti, illetve a második világháború alatti vezető politikusáról. Esterházy a II. világháború idején, az akkori fasiszta szlovák állam törvényhozásában - a parlament egyetlen képviselőjeként - nem szavazta meg a zsidók deportálását elrendelő törvénytervezetet. A világháború után letartóztatták, majd a csehszlovák hatóságok átadták a szovjet titkosszolgálatnak. A szlovák Nemzeti Bíróság 1947-ben halálra ítélte, a vád szerint a fasizmussal való együttműködésért. Elnöki kegyelemben részesült, és életfogytiglani büntetést kapott, az 1955-ös általános amnesztia során büntetését 25 évre csökkentették. A súlyosan beteg Esterházy a mírovi várbörtönben halt meg 1957-ben és 2007 őszéig nem volt ismert, hol temették el. Cseh történészek - az Esterházy család kérésének eleget téve - kiderítették, hogy Esterházy urnája a prágai Motol köztemető közös sírjában található, neve 2011 őszén felkerült a kommunizmus áldozatainak motoli emlékművére. "Ez egy európai válasz arra, hogy így is lehet viszonyulni a kérdéshez" - jegyezte meg Pető Tibor, Magyarország prágai nagykövete. A konferencián magyar, cseh és lengyel történészek tartottak előadásokat, néhányuk felhívta a figyelmet a szlovák történészek távollétére.