A hazai oktatás egyszerre lehangoló és izgalmas történései fényében különösen érdekes az a nyílt levél, amelyet egy amerikai tanár tett közzé a Facebookon. Steven Wedel 10 éve tanít egy oklahomai középiskolában. Munkájában napi szinten olyan problémákkal szembesül, hogy úgy érezte, valamit tennie kell. Kemény hangú üzenetet fogalmazott meg a politikusoknak és a szavazópolgároknak (azaz a szülőknek). „Szeretem a munkámat. Szeretem az önök gyerekeit. A saját gyerekeimnek hívom őket” – írja az elején Wedel, majd rátér a gondokra. A pedagógus szerint iskolájukban a gyerekek több mint 90 százaléka rászoruló: ingyenes vagy olcsóbb ebédet kapnak; mindennapi életük része a szegénység és az azzal együtt járó jelenségek: az erőszak, a függőségek. Mi várja otthon ezeket a gyerekeket? Néha, amikor az iskolában lebetegednek, nem tudnak hazamenni, mert önök, és az épp aktuális párjaik annyira be vannak nyomva, hogy észre sem veszik, hogy csörög a telefonjuk. A szülők olykor észre sem veszik, hogy a gyerekek hazaértek – és ez gyakran a jobbik eset a srácoknak. (…) Fizikai és verbális erőszak várja őket otthon.” A szülők után a helyi politikusokhoz fordul. Ekézi őket az oktatást érintő költségvetési megszorítások miatt, és amiatt, hogy az állami törvényhozók között az előkelő 10. helyen állnak a fizetéseik tekintetében, mégis teljességgel alkalmatlanok. A jól kereső politikusokkal saját helyzetét állítja szembe: az ő és kollégáinak jövedelme a legalacsonyabb a régióban. Wedel éves szinten 18 ezer dollárral (több mint 5 millió forint) keres kevesebbet, mint 2002-ben, amikor még egy energiaipari cégnél dolgozott irodai munkásként. Most, hogy 50 éves lesz, izgulhat azon, hogy fogja egyetemre küldeni a gyerekeit. Két diplomám van, 10 éve tanítok. 2014-ben Az Év Tanára voltam az iskolában. Arra tanítom a gyerekeket, hogy majd értelmezni tudják azokat a szavazólapokat, amelyek most önöknek biztosítják az elit helyzetet. Arra tanítom őket, hogy az önök üres frázisai és hazugságai mögé lássanak.”