Felesleges időpocsékolás naphosszat dugóban állni, ha már egyszer léteznek repülő vagy úszó autók, amelyekkel landolás vagy partra szállás után be lehet gördülni az irodaházak és szupermarketek parkolóiba. A túlzsúfolt utak orvosságainak azonban olyan kockázataik és a mellékhatásaik vannak, hogy fél évszázadnyi kísérletezés után sincs esélyük a tömeges elterjedésre – vagy éppen a sorozatgyártásra. Mazda MX-5 a vízben? Nem, ez egy Gibbs Aqada, csónaktesttel, behúzható kerekekkel és V6-os középmotorral. Ez az egyik leggyorsabb kétéltű, de csak 50 darab készült belőle. Még több fotó a galériában, kattintson a képre! Forrás: Gibbs Lépésben halad a forgalom a budai és a pesti alsó rakparton, amikor a Dunán elhúz egy kétéltű Gibbs Aquada, majd az Dráva utcánál kiereszti a kerekeit, kikapaszkodik a mederből, és egy darabig vízcsíkot maga után húzva elgurul a Váci úti irodához. A Csepel–Újpest távon fél óra dugóban állást megspórolt a sofőr, de ez semmi ahhoz képest, amit nyíregyházi kollégája nyer időben, amikor leugrik hétvégén a Balatonra: közúton elmegy a Debreceni Repülőtérre, ott kihajtogatja a Terrafugia szárnyait, elrepül Sármellékig, ahonnan már pár perc alatt elér Balatonkeresztúrra. A többfunkciós autók ilyen elterjedése azonban ma ugyanúgy utópia, mint évtizedekkel ezelőtt, holott a technológia adott. Mégis, mi a baj velük? Már a 19. és a 20. század fordulóján megkezdődtek a kísérletek a kétéltű autókkal, szabadalmazták is őket, a ’20-as években pedig megjelentek a csónaktestű tákolmányok, amelyek csetlettek-botlottak az utakon, vízre téve pedig vagy elsüllyedtek, vagy nem. Az első valóban működőképes típust a második világháború német hadiipara alkotta meg a későbbi Volkswagen Bogár műszaki alapjain, összkerékhajtással és leereszthető hajócsavarral. Közel 15 ezer darab készült belőle, és ma nemritkán 20 millió forint feletti áron cserélnek gazdát a fennmaradt példányok. Az amerikai hadsereg válaszul kifejlesztette az esetlen Ford GPA-t, és a sors furcsa fintora volt, hogy a nemzetiszocialista ötletet továbbgondolva, a normandiai partraszállásnál kétéltű harcjárműveket vetettek be a szövetségesek. Sebesültszállításra tervezték a Magyar Néphadseregben is használt LuAZ 967M-et. Fél órát mehet csak vízen, mert túlmelegszik a léghűtéses Zaporozsec-motor Forrás: Lu AZ Magyarországon úszóképes közúti járművekkel azoknak volt a legnagyobb esélyük találkozni, akik szolgáltak a seregben, a Szovjetunió és a Varsó Szerződés tagállamai ugyanis nagyon komolyan vették a kétéltűek fejlesztését. Nálunk is gyártottak ilyeneket, a FUG (Felderítő Úszó Gépjármű) és a PSZH (Páncélozott Szállító Harcjármű) a Csepelek bevált alapjaira épült. Ezeket mára kivonták ugyan a hadrendből, de jó néhány szovjet típus, köztük a hátán akár teherautót is elcipelő PTSZ máig szolgál, főleg árvizeknél vagy rendkívüli helyzeteknél (például a tavalyi hóakadálynál az M1-es autópályán) vetik be őket. Lassan újabb kétéltű modellek is feltűnnek itthon, ilyen például a Pest megyei katasztrófavédelem légpárnása vagy a Tisza-tavon járó kanadai mini lánctalpas. A kevéske úszásképes autó, amely magánkézben van Magyarországon, zömében szintén honvédségi veterán. Egyszer magam is vezettem egy Zaporozsec-alapú, apró, sebesültszállításra tervezett szovjet szörnyet, és semmi máshoz nem fogható élményt adott, ahogy beereszkedtünk vele a bányatóba, és lebegni kezdett. A Luaz 967M nem rendelkezik a műfajban szokásos hajócsavarral vagy vízsugár-hajtóművel, hanem négy kerekét forgatja a víz alatt, és a felnik terelőtárcsái eveznek. Persze így, kutyaúszásban igen lassan halad, úgyhogy inkább játéknak tekinthető, mint valódi közlekedési eszköznek. Egy-egy működőképes példányért azonban így is elkérnek legalább 800-900 ezer forintot. A legbájosabb kétéltű kétségtelenül a nyitott, fecskefarkú Amphicar. Vízen ez is csak 12 km/h-val tud haladni, országúton viszont akár 120-szal is repeszt Forrás: Amphicar Valódi, autószerű kétéltűből is akad néhány az országban, egy szépen restaurált Amphicart be is mutattunk egy korábbi cikkünkben. A hatvanas évek elején 3878 példányban gyártott vízi kabrió a műfaj egyik legelterjedtebb típusa, ami sokat elárul arról, hogy mennyire nem tudtak meghonosodni a civil életben a kétéltűek. Ennek okait az Amphicar is jól példázza: kétszer annyiba került, mint egy VW Bogár, minden úszás után felbakolva 13 ponton meg kellett zsírozni, és a hagyományos autókhoz képest sokkal több hibalehetőséget tartogatott (kényes propellerek, elromló fenékszivattyú stb.). Ezeket a problémákat máig csak részben sikerült megoldani a kétéltűeknél, nem beszélve arról, hogy vízen az áramlások szempontjából rossz helyen vannak a kerekek, országúton pedig a magas súlypont nem előnyös. Örök probléma a hatékony szigetelés, hiszen az ajtóknál, a kormányoszlopnál, a futóműnél és az erőátvitelnél óhatatlanul rés keletkezik a pajzson. Ahhoz, hogy valaki legálisan ilyet vezessen, nem csak pozíciófényekre, horgonyra és egyéb kiegészítőkre, hanem hatósági engedélyre és a kishajós jogosítványra is szüksége van. Az Iveco is belekóstolt a kétéltűgyártásba, a parti őrségeknél is kedvelt Sealand a Daily furgon technikájára épül, 4x4-es hajtásával meredek partra is kimászik Forrás: Iveco További problémára mutatott rá az 1985 és 1995 kötött készített Amphi-Ranger terepjáró, amely erős V6-os Ford Scoprio-motort kapott ugyan, de így sem tudta legyőzni a kétéltűek átkát: érzékeny volt a hullámverésre, és vízen csak 15 km/h-s végsebességre volt képes. A lassúságon az angol Gibbs tudott segíteni, a Mazda MX-5-re emlékeztető Aquada már-már speedboat-tempóra képes, és simán el tud húzni egy vízisízőt is. Mára quad és jet-ski keverék is megjelent a cég kínálatában, erősítve a sportszerimázst. A műfaj királyai mégis a svájci Rinspeed prototípusai, amelyek közül a szárnyakon sikló, 80 km/h-ra képes Splash meg is nyerte egyszer a kétéltűek versenyét a La Manche-on. hirdetés Először kissé furcsa látvány a vízben úszó lakókocsi, de a Sealander koncepciója nagyon is átgondolt. Sokkal kevesebb beázásra és rozsdásodásra hajlamos része van, mint egy autónak, és hajós jogsi sem kell hozzá Forrás: Sealsander Egyelőre reális közlekedési alternatíva helyett tehát gazdagok játéka ez a műfaj, néha Velence csatornáin is felbukkan egy-egy példány, vagy egy-egy luxusjacht gyomrából viszi ki a gazdáját bevásárolni. Néhány kétéltű alfaj azonban mégis életképesnek tűnik, mint például a Budapesten is járó vízibusz. Szintén érdekes alternatíva az idén március óta kapható könnyű kétéltű lakókocsi, amelyet egy Volkswagen Polo is el tud húzni a kempinghez, ahol a vízbe eresztve kiváló bulizáshoz vagy pecázásra. Legfeljebb öt lóerős külső csónakmotor hajtja, így még külön jogosítvány sem kell hozzá, az ára pedig a nem is olyan horrorisztikus 4,5 millió forintnál indul. http://www.origo.hu/auto/20140515-ezek-az-autok-tenyleg-nem-a-foldon-jarnak.html
