Ki más tudná tartani a lépést az olcsó, ismeretlen és nem feltétlenül megbízható kínai gyártókkal, ha nem a nagyobb múlttal rendelkező, megbízható és ismert kínai cégek? Ide sorolhatjuk többek között az Alcatelt, az Asust és a Huaweit is, amelyek egyre jobb minőségű okostelefonokat raknak össze, és árban sem szálltak el annyira, mint a legnagyobb márkák. Régóta figyeljük az Alcatel munkásságát az okostelefonok piacán, de most először látjuk azt, hogy sikerült összeraknia egy minden szempontból vállalható mobilt. Az Idol 3 egy középkategóriás modell, amit a hasonló képességű konkurenciánál jóval olcsóbban megkapunk. Az Asus Zenfone 2 más szempontból ütős, és ezt akár szó szerint is vehetjük: az ismert márkák közül ők raktak először 4 GB RAM-ot az okostelefonjukba, ami ettől igazi erőgép lett. A Huawei a dizájnra összpontosított, a P8 vékony, kitűnő alapanyagokból készült, jó ránézni, és szoftveresen is rendben van, ügyes megoldásokat találunk benne. Beárazott forma Külalakra a Huawei P8 és az Alcatel Idol 3 kap megosztott első helyet a tesztünkben. A P8 a szépen megmunkált fémkeret miatt, ami egy kicsit hasonlít az iPhone 6 keretére. Kikapcsolt állapotban úgy tűnhet, hogy csak egy hajszál férne el a kijelző és a keret között, de bekapcsolt állapotban látszik, hogy igazából egy milliméterrel beljebb kezdődik a kijelző. Az Alcatel viszont azért állhat a dobogó élére, mert a szálcsiszolt műanyag hátlappal és a kereten körbefutó dupla fémhatású csíkkal egyedi módon alkotott szépet. Az Asusnak is dögös a hátlapja, főleg az általunk választott piros színben, de a telefon akkora, mint egy baltafej, és majdnem olyan nehéz is. Ráadásul a Zenfone 2 kijelzőjét körülveszi egy enyhén kitüremkedő perem, amivel nagyon jól meg tudjuk vakarni a fülünket, de általában inkább zavaró. A gombok elhelyezése is furcsa, nagyot kell nyújtózkodni, hogy elérjük a telefon tetején lévő bekapcsológombot. Az Android funkciógombjait elrontották, a háttérvilágítás hiánya miatt sötétben találgatni kell, hogy hol vannak. Az Alcatel Idol 3 szemből nézve pont olyan, mint az összes többi mobil: egy nagy fekete tömb, csak a kijelző alján és tetején lévő hangszórók leplezik le. Kevés okostelefonon látunk hasonló megoldást. Nem túlzás kijelenteni, hogy ez a két hangszóró és a mellettük lévő mikrofonok az Idol 3 legfontosabb hardveres extrái, mert az elhelyezkedésük miatt fejjel lefelé tartott mobillal is tudjunk telefonálni. Bár a kijelző képe villámgyorsan átfordul, ha a feje tetejére állítjuk a mobilt, ilyenkor a gombok is áthelyeződnek, és reflexből nem találjuk meg egyiket sem. Mindhárom telefonon Android 5.0 vagy újabb verzió fut. Ezt az Alcatel változtatta meg a legkevésbé, bár az Idol 3-on is találtunk kilenc fölösleges appot. Ezeket ki tudtuk törölni, tehát hosszú távon nem zavarnak sok vizet. Egyetlen kivétel volt: az Apps nevű szoftverbolt, ami a Google Play Áruház funkcióját duplikálja. Ettől szívesen megszabadultunk volna, és nem mernénk nagy összegben fogadni arra, hogy az Alcatel szigorúbb biztonsági előírások mellett, nagyobb odafigyeléssel válogatja ki az appokat, mint a Google. Az Alcateltől egyetlen igazán különleges appot kapunk, a főmenüből balra lapozva elérhető Onetouch Stream gyűjtőoldalt, amin egy elegáns fekete háttér előtt jelennek meg az időjárással kapcsolatos információk, a naptárbejegyzéseink, valamint az aktuális hírek. A Huawei dizájnközpontú szemlélete, ami ennél a P8 modellnél érvényesül, az egész rendszerben nyomon követhető. Az évek alatt kipolírozott EMUI kezelőfelület elegáns és jól használható. Apró részletekre is odafigyeltek, hogy az androidos értesítések egy vékony idővonalon jelenjenek meg, ne csak úgy egymás alá dobálva. Kedvenc extránk a hálózati adatforgalmat kezelő app, amivel beállíthatjuk, hogy mely appok kommunikálhatnak a mobilneten, melyek csak wifin, és melyek egyáltalán nem. (Ez jól passzol a ChatSIM nevű szuperolcsó mobilnetes kártyához, amivel csak csetelni szabad a mobilneten. Erről ide kattintva olvashat többet.) Fotó: Index Sajnos az Asus is követi a szoftvereivel a hardverben érvényesülő favágószemléletet: izomból telepakolta az okostelefont alkalmazásokkal. Ezeket nem is tudjuk eltávolítani, úgyhogy muszáj egy csomó fölösleges ikont kerülgetni. Olyan appok kaptak saját ikont, amiknek semmi keresnivalójuk nincs a szemeink előtt. Jól jellemzi a helyzetet az Asus Support tizenöt olvasatlan üzenete, hogy egy héttel az indítás után több mint 500 MB szemetet tudtunk eltávolítani a Clean Masterrel (ez speciel jó, hogy gyárilag fel van telepítve, mert hasznos eszköz). Az Asus Cover csak annak fontos, aki vesz egy különleges tokot, és van egy Mirror nevű app, amivel szelfizni nem tudunk, csak magunkat nézegetni, mint egy tükörben. Mindent belefaragtak Az Asus Zenfone 2 nyers erőben tényleg a csúcson van. Belefért két SIM kártya, amiket a dual-active módban egyszerre tudunk használni, tehát amíg az egyiken telefonálunk, a másik is ki tud csörögni. Elfért egy microSD is, amivel bővíthetjük az amúgy is nagy, 25 GB-os belső tárhelyet. A beépített 4 GB RAM pedig egyszerűen fenomenális, több mint húsz megnyitott alkalmazással sem kezdett belassulni a mobil. Ismerős nekünk ez a hozzáállás: a távol-keleti gyártók a számítógépeknél is mindig a hardver képességeire fókuszáltak. Jóval gyengébb az Alcatel Idol 3 hardvere: alapból igen fürge, gyorsan pörgeti a menüket, de azt azért észben kell tartani, hogy nem egy csúcskategóriás hardvert tartunk a kezünkben. Valószínűleg hamarabb elkezd belassulni, mint verhetetlen sebességű és megfizethetetlen árú szupermobilok. Ebben van a legkevesebb RAM, csupán 2 GB. A Huawei P8 kétszer négymagos processzorához 3 GB RAM tartozik, és bár a telefon gyorsan, akadozás nélkül pörgeti a menüjét, a háromdimenziós játékok esetében már nem remekel úgy, mint a Zenphone 2. Fényesebb jövő Az Alcatel Idol 3 kameráját a Sony gyártja, egy 13 megapixeles IMX214 szenzor került bele, és az előlapi kamera is elég nagy felbontású, 8 megapixeles. Jó fényviszonyok közt a képeink is elég jók lesznek, nincsenek túlexponálva, de nem ezzel a telefonnal érdemes végigfotózni a sötét sikátorokat. A kamera szoftvere szélsőségesen egyszerű, persze az is igaz, hogy az Alcatel sem a profi fotósokat akarja megcélozni ezzel a készülékkel. Az Asus a kamerában is a brutális erő elvét képviseli: beletett mindent, amit csak lehetséges. Tizennyolc különböző kameramód közül választhatunk, ami bizonyos esetekben jól jön, mert nem mindenki látja jól, hogy milyen esetekben működnek jól a különleges képi hatások. A kamera nem alkot kiemelkedőt, inkább az „elmegy" minőségi kategóriába sorolnánk be a képeket. Van egy PixelMaster nevű fényképezési mód, amivel sötétben is tudunk fotózni, de ezzel egyszer sem sikerült éles képeket lőni, vagy legalább olyat, amit szívesen megosztanánk másokkal is. A fényképezésben is a Huawei van a csúcson, bár a kamera szoftvere erősen emlékeztet egy riváliséra: az Apple találmánya, hogy oldalra lapozva lehet átváltani az egyik módról a másikra, és ettől olyan letisztult, könnyen használható az app. A gyártó szoftverfejlesztői szerencsére nem elégedtek meg ennyivel. Ügyes megoldás a rendezői mód, amivel egyetlen készülékről több okostelefon felvételeit tudjuk koordinálni. Ehhez a közelben lévő telefonoknak egymáshoz kell csatlakozniuk wifin (a Huawei át tudja küldeni a szükséges app telepítő .apk fájlját!), és a fő telefonról tudjuk irányítani a többit, hogy az adott pillanatban melyiknek a kamerája működjön. Látva azt, hogy ma már sajtóbemutatókról közvetítenek egy szem telefonnal, ez igazán hasznos eszköz lehet a profi felhasználók számára. Van hosszú záridejű fotózás is, amivel a vízeséseket egybefüggő vízfüggönyként, az éjszakai forgalmat pedig fénycsíkként tudjuk megörökíteni. Tartós kapcsolat Üzemidőben az Asus a legjobb, 3000 mAh-s kapacitással, ezzel bőven kihúzunk másfél-két napot, és az Alcatel Idol 3 is jól bírja az árnyalatnyival kisebb, 2910 mAh-s akkujával. A vékony Huawei P8-ba már csak 2680 mAh fért bele, de még ezzel is végig tudunk vinni egy napot lemerülés nélkül. A tesztünkben szereplő három modell a kínai telefonok krémje, ezek most a legjobb modellek. Azt is elmondhatjuk, hogy van némi karakterük, nem úgy, mint a 30-60 ezer forint között kapható okostelefonoknak, amelyek mögött tök ismeretlen gyártók állnak, bizonytalan terméktámogatási háttérrel. Persze az ismertségnek ára is van, és ezt nekünk kell megfizetnünk. Az Alcatel Idol 3 a nyugati országokban néptelefonnak számít, az USA-ban például mindenki áradozott, hogy 250 dollárért ritkán kapunk ilyen jó mobilt. Itthon azonban már a kisebb, 4,7 colos modellt is 110 ezer forintra árazta be a Telekom. Igen, mi is szeretjük a magas 27 százalékos áfát és az Artisjus-sarcot. Az Asus Zenfone 2 általunk is kipróbált, 4GB-os verzióját 110 ezer forintos áron bukkant fel a webshopokban, de most éppen csak a 2GB-os változatot látjuk, 102 ezerért. Az elegánsabb Huawei P8 a legdrágább, 140-170 ezer forint között kapható. http://index.hu/tech/cellanaplo/2015/07/20/kinai_okostelefon_china_alcatel_asus_huawei/
