Nem az évszázad befektetése volt, ha valaki az ügynökökre hallgatva úgynevezett unit linked biztosítást kötött. A tájékozatlan ügyfelekre csak öntötték a rosszabbnál-rosszabb kondíciójú, a biztosítás és a befektetés kombinációjára épülő szerződéseket, később pedig már csak abban lehetett bízni, hogy nem nettó veszteséggel kell kiszállni ezekből a befektetésből. A gond nem is feltétlenül a hozamokkal volt, hiszen a Magyar Nemzeti Bank adatai szerint az elmúlt tíz évben növekedett a portfóliók értéke. Bár a válság alaposan megtépázta ezeket a befektetéseket, de a 2008-ban elszenvedett hatalmas zuhanást egy év alatt ledolgozták a biztosítók. Azt követően hol 11,3 hol -1,7 százalékos hozamokkal muzsikáltak a befektetések. A jegybank nem kap – nem is kaphat – egyedi szerződésekről adatokat, vagyis az általa nyilvántartott hozamok nem egy adott biztosítási szerződés életútját mutatják, hanem a teljes állomány adott évi produktumát. Vagyis az egyes szerződések adott esetben más teljesítményt mutathatnak tízéves távlatban. Az egyedi szerződések pontos hozamalakulását azért sem képezheti le a jegybank kimutatása, mert ezek a befektetések jellemzően folyamatos díjfizetésűek. Mindazonáltal mankó, illetve trendmutató gyanánt kiválóan alkalmazható az MNB lapunk rendelkezésére bocsátott számítása. Befektetés vagy kiadás Forrás: Origo A vizsgált befektetési állomány 2008 és 2016 között mindösszesen 33,7 százalékkal bővült, ami elsőre nagyon impozáns, valójában azonban nem is olyan nagy. Ez átlag évi 3,29 százalékos kamatot jelent kilenc éven át. Ezt a hozamot az állampapír a korábbi években könnyedén túlszárnyalta – az igaz, hogy a lakossági állampapír-befektetés tipikusan egyszeri, egyösszegű befizetés és nem a havi díjfizetés elvén alapul. A befektetési egységhez kötött biztosítások hozama mindazonáltal végül is elfogadható volt az elmúlt években, megfelelt egy konzervatív befektetési terv elvárásainak. Azt azonban nem tartalmazza az MNB kimutatása, hogy mennyi lehetett volna a hozam, ha megfelelően gondozzák a szerződéseket. Számos esetben előfordult, hogy a magát befektetési tanácsadónak nevező ügynök rásózott egy szerződést az ügyfélre, majd a portfólióra később rá se nézett. Ideális esetben az ügynök végigkíséri az ügyfelet a befektetési perióduson és ha kell, figyelmezteti a piaci környezet változására. Például arra, ha az évekig szárnyaló kötvénypiac már nem generál hozamokat, vagy ha az állampapírvásárlást extra kamatfelárral próbálja felpörgetni az Államadósságkezelő. Ha ez elmarad, akkor a befektetés nem hozza az elvárhatót. Persze adott esetben még ez sem elég, a befektetés ugyanis nem képes realizálható hozamot generálni: ezeknek a biztosításoknak ugyanis komoly költsége is van, ami apasztja a befektető markát ütő végső nyereséget. Mennyi lesz az annyi? Forrás: Picture-Alliance/AFP/Verwendung weltweit, usage worldwide/Klaus Ohlenschlaeger Hogy mennyi ez a költség, sok mindentől függ, hiszen a befektetési egységhez kötött biztosításoknál egy sor költséget felszámol a biztosító. Ilyen maga a díj, hogy kezelik a befektetést a hozzáértők. Emellett azért felszámolnak kezelési és adminisztratív költséget is, és persze a kockázati biztosításnak is van díja, elvégre, ha a befektető el talál halálozni, a biztosító fizet. Egy lapunk birtokába került 2009-ben kötött szerződésben a legutóbbi éves elszámolás alapján 12 hónapra valamivel több, mint 200 ezer forint befizetést könyveltek el. Ehhez pedig 48 ezer forint költséget kapcsolt a biztosító, ami akárhogy is nézzük, 23,6 százalékos költség. Vagyis ahhoz, hogy a szerződés valóban hozamot termeljen, 23,6 százalék hozamnál sokkal több kell, hiszen ez is csak arra elég, hogy nullára jöjjön ki a befektetés, vagyis a biztosított ne kapjon vissza kevesebbet annál, mint amit befizetett. Tekintettel arra, hogy a Quaestor 2013-ban ígért 9,8 százalékos kötvényhozamát a szakértők egyértelműen irreálisan magasnak ítélték, könnyű belátni, mennyi esély volt az elmúlt években a 23,6 százalékos hozamra. Amikor megkérdeztem, hogy gondolták komolyan, hogy ebből bármilyen hozam elérhető, az ügyintéző azt mondta, de hát ez egy biztosítás, nem a hozamgenerálás a funkciója – mondta lapunknak a szerződést annak idején megkötő Petra, majd hozzátette:Ez azért volt meglepő, mert amikor az ügynök rábeszélt, nem erről magyarázott, hanem egy befektetésről. Ha csak a biztosítás lett volna fontos, akkor klasszikus kockázati biztosítást kötöttem volna, hiszen az sokkal de sokkal olcsóbb, persze ott nincs lejárat utáni kifizetés. Az ugyanakkor kicsit sántít, hogy hiába tekintette a társaság az adott szerződést életbiztosításnak, amelynek elsődleges célja tehát nem a hozamtermelés, a költségek között a kockázati felár elenyésző volt. Valójában a rejtélyes kezelési költség vitte el a legtöbbet, 18 ezer forintot, miközben a kockázati díj nem érte el a 2700 forintot sem éves szinten. Szóval egyáltalán nem a kockázati díj tette drágává a biztosítást. Álom Forrás: AFP/Image Source/Laurence Baker Még bizonyosan több százezer ügyfél lesz kénytelen hasonlóval szembesülni, mikor lejár a biztosítása vagy idő előtt visszavásárolja azt. A jegybank ugyanis 2014-ben vezette be azt az ajánlását, amely gátat szabott a unit linked biztosítások brutális költségeinek. A bevezetése óta már szigorított, teljes költségdíj-mutatóra vonatkozó ajánlás szerint a biztosítók nem számolhatnak fel adott szintnél magasabb költséget. Ez termékenként és lejáratonként változó, de akár a már említett szerződésben szereplő díj tizedéért is lehet befektetési egységhez kötött biztosítást találni. A korábban megkötött szerződésekre ezek a korlátok nem vonatkoznak, így azokat kénytelen nyögni az ügyfél. Persze idő előtt vissza is vásárolhatja a befektetést – hat-nyolc év után már akár nulla közeli szinten ki lehet szállni, ez esetben pedig érdemes mérlegelni, mivel jár jobban az ügyfél, ha tartja még kicsiny hozamban bízva, vagy ha visszavásárolja és újra befekteti. Az újra befektetésnél akár egy újabb biztosítás is szóba jöhet, ám ezeknél érdemes mérlegelni, mire is kell a megtakarítás. Dominó vagy nagy zsuga Forrás: BSIP/GRIMAUD / BSIP/Grimaud Ha hosszú távra, akkor akár speciális nyugdíjbiztosítás is köthető. Ehhez ugyanis jár adókedvezmény, amelyet beszámítva, már egész csinos hozam kerekedhet. Ezeknél a szerződéseknél azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy a pénz csak a nyugdíjba vonulás után vehető fel. Ha még 20-30 év van a nyugdíjig akkor is. Ennek ellenére az adókedvezmény rendkívül csábító, hiszen a megkötött életbiztosítások fele már ebbe a kategóriába tartozik a Mabisz adatai szerint. Let's block ads! (Why?) Forrás...
