Brutálisan kezdte az Atlético Madrid a Bajnokok Ligája-elődöntő visszavágóját, de 2-0-nál focizni kezdett a Real Madrid is. Végül simán továbbjutott a Real, amely a június 3-i, Juventus elleni döntőben a BL történetében először címet védhet. Bajnokok Ligája-elődöntő, visszavágó: Atlético Madrid–Real Madrid 2-1 gól: Saúl 12., Griezmann 16. (11-es), ill. Isco 42. Zinedine Zidane, a Real Madrid edzője játékosként és edzőként együttvéve már a hatodik BL-döntőjére készült. Okkal, mert az első meccsen 3-0-ra verték az Atléticót, teljesen megérdemelten. BL-elődöntőben mínusz háromról még sosem jött vissza egyetlen csapat sem. Fontosabb, hogy a két csapat idén mutatott játéka sem sugallt meglepetést. Zidane ehhez képest higgadtan azt nyilatkozta: "Maximális erőbedobással küzdünk majd, aztán meglátjuk, mi történik. A mi célunk változatlan, megpróbálunk gólokat szerezni". Az atléticósok hangsúlyozták, hogy az utolsó pillanatig küzdenek majd, de Diego Simeone csapatától nem is várunk kevesebbet, és egyébként is, mit is mondhattak volna? Aztán olyan történt, mint még Bajnokok Ligája-meccsen soha: a Real Madrid két gólt is kapott az első 16 percben. Sokkolóan kezdett tehát az Atleti, padlógázon, mindent beleadva. Az első percekben mindkét kapus bemutatott egy-egy bravúrt, majd a 12. percben Koke szögletét Saúl fejelte a rövid felsőbe. Őrült hangulat volt, majd szinte nyomban Fernando Torres büntetőt harcolt ki, amelyet Griezmann be is lőtt, Keylor Navas hiába kapott bele a labdába. Úgy tűnt, az Atlético elevenen felfalja a Realt, ám miközben a station extázisban tombolt, teljesen váratlan dolog történt: talán az Atlético vett vissza, talán a Real tért észhez hirtelen, mindenesetre a vendégek dominálni kezdtek, járatták a labdát, igaz, helyzetekre nem nagyon futotta. A félidő közepén egy időre teljesen kicsúszott Cakir bíró kezéből a meccs, reklamálásért ketten is (Gabi, ill. Ramos) sárgát is kaptak, miközben legalább négyen úgy szálltak bele ellenfelükbe, amiért egy szigorúbb játékvezető egyből pirosat adott volna. Carrasco, Godin, illetve Casemiro és Isco azonban megúszta. Aztán váratlanul focizni kezdett a Real, Ronaldo vállalta a bedobást, majd Benzema három védőt rázott le az alapvonalnál, Kroos lövését még fogta Oblak, ám a kipattanót bekotorta Isco. Összesítésben 4-2-re ment a Real, szerzett gólt idegenben, így ekkor az Atléticónak ugyanúgy három gólt kellett volna lőnie, mint a meccs elején, csak egyetlen félidő alatt. Ki gondolta volna 15 perc után, hogy a Real játékosai mehetnek sokkal jobb lelkiállapotban a szünetre? A Real még egy rekordnak is örülhetett, zsinórban a 61. tétmeccsén is lőtt gólt, ez eddig csak a Bayern Münchennek sikerült a topligás csapatok közül. Fordulás után ismét a Real dominált, az Atlético csak percekre jött fel, de nem érződött a hit a játékosokon. Az 55. percben Simeone kettőt is cserélt, mégis újabb Real-helyzetek jöttek. Aztán a 66. percben végre Navasnak is akadt dolga, talán ezekkel a bravúrokkal szállt el végleg az Atleti hite: Innentől már csak szórványosan adódtak helyzetek, Ronaldo lesgólt lőtt, Benzemának is akadt szép lövése, majd a hajrában még megpróbálkozott a becsületgóllal az Atlético. Nem jött össze, vagy a védelem, vagy Navas mindig résen volt, így végül 4-2-es összesítéssel a Real Madrid jutott döntőbe. Feltűnő volt, hogy a két edző mennyire más habitussal állt hozzá a meccshez, Simeone még reményvesztett helyzetben is őrjöngött néha, míg Zidane a legvadabb pillanatokban is higgadt maradt. Ha június 3-án, a cardiffi döntőben a Real Madrid nyer a Juventus ellen, az lesz a BL történetének első címvédése. Az olaszok két év után térnek vissza a fináléba, akkor a Barcelonától kaptak ki. Az 1998-as döntőben a Real Madrid 1-0-ra legyőzte a Zidane-nal felálló Juventust. Let's block ads! (Why?) Forrás...
