Festészet rövid története A legrégibb ismert festmények a francia Grotte Chauvet-ban találhatóak, egyes történészek szerint körülbelül 32.000 évesek. Ezek vésett és festett, nagyrészt okker és fekete pigmentekkel színezett vadászati események, melynek szereplői az állatok és emberek. A festészet legkorábbi bizonyítéka az Arnhem Land sziklafestések Észak-Ausztráliában. A legalsó rétegben lévő anyag ezen a helyszínen körülbelül 60.000 éves. A régészek is megtaláltak egy töredékét a szikla festészetnek egy Észak-Nyugat-Ausztrália területén fekvő mészkő barlangban. A világ minden tájáról vannak példák a barlangrajzokra, pl. Franciaország, Spanyolország, Kína, stb. A nyugati kultúrákban az olajfestmények, az akvarell festészet bír gazdag és összetett hagyományokkal. A keleti kultúrákban a színes tintával történő ábrázolás dominál és hordozza a gazdag és összetett hagyományokat. A fényképezőgép feltalálása jelentős hatással volt a festőművészetre. 1829-ben megjelent első fénykép után folyamatosan vesztette el azt az oldalát a festészet, hogy momentumokat őriz meg. A 19. század közepén a fényképészeti folyamatok egyre magasabb minőségűek voltak, így a festmény sokat vesztett momentum-rögzítő mivoltából. A 20. században kezdődtek meg a sorozatos művész mozgalmak, mint pl. impresszionizmus posztimpresszionizmus fauvizmus kubizmus dadaizmus amikor is a reneszánsz világnézet folyamatosan erodálódott. A keleti és afrikai festészet, habár hosszú története van a stilizálódásának, nem egyértelműen ekkor ment át a komolyabb stilizálásbeli változásokon. A modern kortárs festmény már eltávolodott az egyszerű, dokumentált jellegű ábrázolástól, s helyette valami mást próbált kifejezni. Az 1960-as években jelentették ki, hogy a festőművészet, mint komoly művészeti forma, halott. Ez azonban a nem riasztotta el a festőművészeket attól, hogy tovább végezzék tevékenységüket. A vitalitás és sokoldalúság a 21. századi festészetben meghazudtolta a korábbi kijelentést. A korban a pluralizmus az uralkodó, s az, hogy nincs egyetértés a kor stílusában. A 21.század elején az aktuális irány a festészetben: fekete-fehér festés a hard-edge festés geometrikus absztrakció fotorealisztikus hiperreál lírai absztrakció absztrakt expresszionizmus neo-expresszionizmus Pop Art Op Art színes Field festés Neo-expresszionizmus kollázs intermédia festés szerelt festmény, számítógépes művészet posztmodern Neo-Dada Impresszionizmus 1886-ra megszűnt az impresszionizmus, de hatása a művészetekre nagyon nagy volt. Az impresszionistákból fejlődtek ki a posztimpresszionisták akik közül Cézanne festészete volt a kubizmus előzménye. Manet: az impresszionisták atyja. Olympia, Abszintivó - naturalisztikus Degas: sok visszatérő témája volt, azt tartotta, hogy mindent sokszor kell megfesteni, ilyen témák: balett, táncosok, alakjait sokszor a kép szélénél levágta. A táncosok szoknyáján a szín és árnyékhatások figyelhetők meg. Monet: a napszakokat figyelte, a múló benyomást festette (szénakazal, katedrális). Célja: megragadni a fény és a levegő múlékony pillanatait, a "legillékonyabb hatásokat". Reggeli a szabadban, Nők a kertben, Regatták Argentenilben, Impresszió, a felkelő nap. Renoir: álomszerű, gondtalan világ, csak akkor festett amikor boldog volt, amikor festeni akart. Falusi tánc, La Moulin de la Galette, Evezősök reggelije. Romantika Jellemzője a tudatos szembefordulás a klasszicista mértéktartással. Meghirdeti a művész teljes szabadságát, az egyéniség kultuszát. „Liberalizmus a művészetben”, ahogy Victor Hugo mondaná. Képzelet és érzelem az alkotói munka legfőbb ihletforrása. A nagy mindent elsöprő szenvedély kerül előtérbe a klasszicista mértéktartással szemben. Eredetiség az alapvető követelmény: az alkotó zseni, aki új témák, új életérzés, új műfajok, új kompozíciós szerkezeteket teremt; a töredékességet is kedvelő „belső formát” kedveli. Felbontja a hagyományos klasszicista formákat és vegyíti a hangnemeket; mindent líraizál: pátosz és irónia jellemzi; a verses regény, drámai költemény, a kevert műfajúság kedvelője. Jellemzi a múltba fordulás, saját nemzeti múltba, a nemzeti tartalmak keresése. A népi kultúra felfedezése. Nemzeti mitológia teremtése. Egzotikum (különleges távoli, idilli világ) és orientalizmus (török, arab, újgörög, keleti őshaza felé fordulás a sivár jelenből). Az antik világ helyett a rejtelmes középkor, gótika kerül az érdeklődés középpontjába. Realizmus A realizmus a 19. század közepén kialakult, a valóságnak átfogó, hű, és a jellemző vonásokat kiemelő ábrázolására törekvő művészeti, irodalmi irányzat. A név a latin real ('valós') szóból származik. A realizmus a pillanatnyi jelenségekkel, a felszín tünékenységével szemben a valóság lényeges elemeit hangsúlyozza. A lényegi összefüggések sűrített kidomborítása céljából elkerüli a véletlenszerű elemeket, és mondanivalóját tömöríti. A tájfestésben részletmentesen, összefogott ecsetkezeléssel, nagy egységekben adja vissza az eléje táruló valóságot, és gondja van a belső lényeg érzékeltetésére is. A heroikus témákat felváltotta a mindennapi élet objektív bemutatása. Egyszerű emberek, kőtörők, parasztok, kétkezi munkások jelennek meg, mint társadalmi osztályuk jellegzetes képviselői. Az ábrázolásmód a természethez hű kifejezésformákat honosította meg.
