Fiatalabb lehet a Csurjumov-Geraszimenko üstökös, mint azt eddig hitték: kései születésére gyűjtenek bizonyítékokat berni kutatók. Számítógépes szimulációk szerint az üstökös nagyobb testekkel való heves összeütközés során keletkezett. Ilyen összeütközések a Naprendszer egy kései szakaszában is történhettek. Ez azt jelenti, hogy a 67P/Csurjumov-Geraszimenko (népszerűbb nevén Csuri) nem feltétlenül a Naprendszer korai, 4,5 milliárd évvel ezelőtti szakaszából származik, mint ahogyan azt eddig hitték. Számítógépes szimulációk során egy nemzetközi kutatócsoport nagy üstökösmagokat ütköztetett egymással, és megvizsgálták, mi történik ezután. Eredményeikről a Nature Astronomy című szaklapban számoltak be. "A számítások szerint az anyag nagy része sok kis apró testté halmozódik fel" - mondta Martin Jutzi, a Berni Egyetem űrkutató központjának munkatársa. Az újonnan keletkezett testek különböző formájúak és nagyságúak, néhány hosszúkás és hasonlóképpen kettéosztott, mint a Csurjumov-Geraszimenko. Meglepődtünk, hogy az erőteljes összeütközésekkor nyilvánvalóan csak az anyagnak kis része tömörül össze jelentősen és hevül fel" - tette hozzá. Ez az anyag elrepül és alig járul hozzá a hátramaradó kisebb testek felépítéséhez, amelyek az üstökösmagok egy új generációját alkotják. Az üstökös másik, a becsapódási ponttal ellentétes oldalán lévő illékony anyagok azonban még a nagyon heves ütközéseket is túlélik. A Rosetta űrszonda navigációs kamerájának felvétele a 67P/Csurjumov-Geraszimenkóról, az üstököstől 109 kilométer távolságból. Az expozíciós idő hat másodperc voltForrás:ESA/Rosetta/NAVCAM Heves, kései ütközés során keletkezett Az új üstökösgeneráció ezért csekély sűrűségű, és illékony anyagokban gazdag. Ezek a tulajdonságok érvényesek a Csurjumov-Geraszimenkóra is. A különös formájú üstökös is egy heves, kései ütközés során keletkezhetett. A szimulációk során azt vizsgálták, mi történik, ha különböző testek különböző szögekben egymásnak ütköznek 20-3000 méter per másodperc sebességgel. A kis töredékek az ütközés utáni órákban és napokban lassan újra egy halomba álltak össze. Ez lehetséges magyarázattal szolgálhat a Csurjumov-Geraszimenko titokzatos szerkezetére. Miközben az üstökös tartja formáját, a szimulációk szerint a továbbiakban környezetéből apróbb anyagrészek gyűlnek fel rajta. Ez az anyag a felszínére érkezve rálapul, így rétegeket alkot. Ha ezáltal nagy tömbök halmozódnak fel, nagy valószínűséggel üreges tereket alakítanak ki, amelyek kiterjedt árkokká fejlődhetnek. A Rosetta űrszonda éppen ilyen szerkezeteket fedezett fel a Csurjumov-Geraszimenkón. Már korábbi tanulmányok során is arra az eredményre jutottak a berni kutatók, hogy a Csurjumov-Geraszimenko formája nem a Naprendszer keletkezése óta adott. A szakértők most kimutatták, hogy az üstökös gyenge pontja, a két nagy részt összekötő vékony "nyak" nem lett volna képes túlélni a több milliárd év alatt bekövetkező ütközéseket. Ráadásul a Csurjumov-Geraszimenko akár egy viszonylag puha ütközés során is keletkezhetett. Az asztrofizikusok mostani kutatások során nagyon heves ütközéseket vizsgáltak, amelyeknél sokkal nagyobb energia vonódott be. Let's block ads! (Why?) Forrás...
