Bár a tarantula gyorsan mozgó pók, mozgása nem mindig koordinált. Egy új kutatás szerint, ahogyan növeli sebességét, úgy veszíti el koordinációjának egy részét, és válik kissé "kétballábassá". A pókok egyedülálló módszert fejlesztettek ki: ahelyett, hogy főleg izmokra hagyatkoznának, a vérükként funkcionáló hemolimfát, avagy vérnyirkot aknázzák ki a mozgáshoz. Amikor ez a folyadék beáramlik csőszerű lábukba, az kinyúlik, hajlítóizmaik pedig az ízületnél meghajlítják, ennek hatására a folyadék visszafelé áramlik. A hőmérséklet viszont megváltoztathatja a hemolimfa viszkozitását - mondja Anna Ahn, a vizsgálat vezetője. A kutatók nyolc kifejlett texasi barna tarantulát (Aphonopelma hentzi) vettek szemügyre. Négy ökológiailag releváns hőmérsékleti értéken (15, 24, 31 és 40 Celsius-fokon) tesztelték le sebességüket és agilitásukat. Amikor eme tartománynál alacsonyabb vagy magasabb értéket állítottak be, a pókok általában hátraarcot vágtak és támadási pózba merevedtek. Illusztráció - Vöröstérdű madárpókot tart a tenyerében egy gondozó a Londoni Állatkert évenkénti állatösszeírásán. (MTI/EPA/Kerim Okten) A pókoknak minden lábuk mentén két ízületük van, járás vagy rohanás közben tipikusan a testükhöz legközelebb eső nyúlik ki elsőként. Az egyes egyedek koordinációjának kiszámításához a csapat fehér pettyeket festett egy mellső és egy hátsó láb ízületeire, majd összehasonlította azok szögét minden egyes végtagon. Ezt követően lefilmezték, ahogyan az állatkák nekiiramodnak a kifutópályán. Ahn szerint a pókok valójában elég félénkek, csak rájuk kell fújni, és már meg is indulnak. Alacsonyabb hőmérsékleten sokkal lassabban mozogtak, valószínűleg azért, mert a vérnyirok viszkózusabbá vált, mint magasabb hőmérsékleten. Ennek ellenére az alacsonyabb tartománynak van egy hozadéka is: a madárpókok koordinációja sokkal jobb, amikor a hőmérő higanyszála 15 vagy 24 Celsius-fokon áll. „Magasabb tartományban és gyorsabb futásnál a két ízület kevésbé van összhangban, vagyis az egyes lábak ízületeinek koordinációja magasabb hőmérsékleten nem olyan jól szabályozott” - magyarázza. Illusztráció - Élő madárpók a 2006-os pécsi Nagy Rovarkiállításon. (MTI Fotó: Kálmándy Ferenc) Mindezt kontextusba helyezhetjük, ha elképzelünk egy 5,5 centiméteres tarantulát. A pókok 17 fokon másodpercenként átlagosan négyszeres testhossznak megfelelő sebességgel mozogtak, míg 38 fokon körülbelül 10-szeresnek megfelelővel, ami 2,5-szörös növekedés. Puszta szemmel azonban nehéz kiszúrni bizonytalankodásukat. Nagyon gyorsan mozognak, és a kutatóknak is le kellett lassítaniuk a videót, hogy szemügyre vehessék az egyes lábak szögét. Ettől függetlenül a tarantulák nagyobb hőmérsékleti tartományban tanúsított instabilitása magyarázatot nyújthat arra, hogy bizonyos képviselőik miért alkonyatkor bújnak elő, amikor az időjárás hűvösebbre vált. Az eredmények a kutatók szerint túlnyúlnak a pókok világán, és segédkezet nyújthatnak a hidraulikus robotokat tanulmányozó szakembereknek. A vizsgálatot a The Journal of Experimental Biology folyóirat közölte. Forrás:http://www.hirado.hu/2015/04/02/forrosagban-ketballabassa-valnak-a-madarpokok/
