A mai generációk egy része számára a háború csak játék. A világ szerencsétlenebb felének és az idősebb embereknek azonban valóság: pincékben, bunkerekben bujkálva várták és várják a tűzpárbajtól, lövésektől, robbantásoktól mentes perceket, hogy kimehessenek a por- és füstlepte felszínre, élvezve a pillanatnyi nyugalmat. Ennek ellenére az ilyen stílusú programok léte megkérdőjelezhetetlen, ráadásul hihetetlen népszerűségnek örvendenek évtizedek óta: a Medal of Honor, a Call of Duty, a Battlefield évről évre hatalmas pénzt hoz fejlesztőnek-kiadónak egyaránt (na, jó, a Medal of Honor az utóbbi időben nem nagyon…). De mi van akkor, ha egy kicsi, független fejlesztő dönt úgy, hogy egy olyan címet alkot meg, ami főleg a realizmusra helyezi a hangsúlyt, egy teljesen szokatlan nézőpontból mutatva be a küzdelmeket? A Clapfoot ezt tűzte ki célul, és az eddigi, a Foxhole-ra adott visszajelzések azt mutatják, hogy ezt a célt sikerült is elérni. Katona vagyok Hogy mi a Foxhole? Egy olyan MMO, amiben játékosok által alakított katonák százai küzdenek egy célért, hogy megnyerjék a háborút. Ez persze soha nem egyszerű, sem a valóságban, sem virtuálisan. A Clapfoot programja július végén jelent meg korai hozzáférésben, de a szerverek már most tele vannak emberrel, ebből a szempontból a Foxhole szöges ellentéte mind az általam értékelt MetaTronnak, mind az Edengradnak. Hogy miért hozom fel példának ezt a két játékot? Hát azért, mert a Foxhole is ugyanazokra az alapokra építkezik, mint ezek a programok. Hatalmas térképeken kell alapanyagokat gyűjteni, amik segítik a háborús erőfeszítéseket, ezekből az alapanyagokból aztán erődöt, tüzérségi löveget, szögesdrót akadályt kell építeni, hogy megakadályozzuk az ellenséges hadsereg előrenyomulását. Ehhez azonban az egy oldalon harcoló katonák tökéletes együttműködésére van szükség. Hogy miért? Azért mert itt a szerepek fel vannak osztva: kell ember a logisztikának, építésnek, kellenek olyan alakulatok, melyek harcolnak, és amelyek ellátják a sebesülteket. Adam Garib, a Foxhole vezető művészeti tervezője egy interjúban azt mondta, hogy a Clapfoot minden alapvető eszközt megad a játékosoknak, amivel sikerre vihetik a háborút, ugyanakkor annak további menetébe nem szólnak bele. A Foxhole-ban nincs százféle alapanyag, van viszont körülbelül ötféle fém, benzin és kén, ezekből lehet előállítani mindent, a lőszertől kezdve a gránáton át a komolyabb szerkezetekig, épületekig. A fenti hozzávalók több kategóriába vannak egyébként rendezve, teljesen átláthatóak a követelmények, hogy mihez mennyi dologra van szükség. Sajnos azonban, hogy ezeket az alapanyagokat megszerezzük, igen sokat kell kutyagolni, ráadásul, ha már tele van a hátizsákunk, katonánk még lassabban tud haladni. A begyűjtött dolgokat ugyanakkor le kell rakni, ráadásul igencsak limitált a rendelkezésre álló hely, így sokszor kell fordulni, hogy meglegyen minden, ami egy fegyvergyár felépítéséhez kell – ezért szükséges gyorsan szállítójárműveket építeni, amikkel nemcsak katonákat, de a kibányászott elemeket is el lehet szállítani a feldolgozóba. Ugyanakkor ez nem egy túlélőjáték. Már a játék legelején, a legelső belépéskor fel lehet szerelkezni a legjobb fegyverekkel, hiszen ezeket folyamatosan gyártják és szállítják a városközpontokba, hogy onnan a frakciókhoz csatlakozó katonák kivegyék. Emiatt a Foxhole világában állandóan történik valami, még akkor is, ha éppen nem vagyunk bejelentkezve. Így lehetséges, hogy egyik nap tele raktárat találunk, másik nap teljesen üreset, de elképzelhető az is, hogy teljesen új épületeket veszünk észre a hadszíntéren: ez teszi igazán élvezetessé a Clapfoot alkotását. Nagyon fontos, hogy a választott csapat megfelelően szervezett legyen, mert csak így lehet sikert elérni, elvégre minden manuálisan történik. És hogy mi a Foxhole végcélja? Az, hogy elfoglaljuk az ellenséges haderő ellenőrzése alatt lévő összes városházát, ekkor fejeződik be a háború, hogy helyt adjon a következőnek, ami teljesen más mederben fog folyni, ebben biztosak lehettek. A Clapfoot alkotása különleges még abból a szempontból is, hogy az MMO-k többségével ellentétben nem belső nézetet használ, hanem egy felső (top-down) perspektívát. Az események madártávlatból való irányítása, figyelése remekül rájátszik a stratégiai tervezésre, ugyanakkor a stratégiai játékok többségével szemben zoomolásra nincs lehetőség, emiatt pedig csak azt a pályarészt láthatjuk be, amelyen éppen tartózkodunk. És hogy milyen a harc? Nos, élvezetes! Képzeljétek el azt a helyzetet, amikor egy kis különítmény azt a feladatot kapja, hogy robbantsa fel az ellenfél utánpótlási vonalain elhaladó járműveket: erre itt megvan a lehetőség! Sőt, ha egy csapat kiépíti a figyelőtornyok rendszerét, akkor rádióval belehallgathat az ellenfél kommunikációjába, amivel az előbbi cél könnyebben kivitelezhetővé válik. Most komolyan, melyik más játékban van erre lehetőség? A fegyverek ballisztikája eltérő, egy 9mm-es kaliberű pisztolynak más a lőtávolsága, mint egy géppisztolynak vagy akár egy rakétavetőnek. A Foxhole jelszava a realizmus, és ez itt nem csak szóvirágot, hanem véresen komoly mondanivalót jelent! A hadszíntér állapota A Clapfoot 2016 augusztusa (ekkor rajtolt el a prototípus) óta rendszeresen frissíti a játékát: a Foxhole mára egy stabil, technikai hibáktól mentes program lett, ami remekül játszható, de még közel sem tökéletes. Az Unreal Engine 4 motor ellenére a látvány összeségében nem túl acélos, de a pályaelemek kellően változatosak, a térképeken mindig lehet találni valami újat: félig lerombolt épületek, bunkerek, ágyúk, erődök, lőterek, elhagyatott járművek – csak néhány példa, amibe a háború során belefuthatunk. Az augusztus közepén megjelent frissítés pedig a tankokat hozta el a Foxhole alternatív háborús világába, ugyanis a Clapfoot saját lore-t alkotott meg a játék mindkét frakciójához, és ez még akkor is érdekes, ha egyébként a kettő között nincs jelentős játékmenetbeli különbség. A háború jövője, a jövő háborúja A Foxhole egy nagyon ígéretes program, sokan már kikiáltották a valaha készült legjobb háborús szimulátornak. Tény, hogy ebben az állításban van valami. A játékmenet élvezetes, tényleg egy nagy hadsereg részének érezhetjük magunkat, ugyanakkor játékmódból egyelőre meglehetősen kevés van. Kipróbálhatjuk tudásunkat a hetente megrendezésre kerülő nagy összecsapások valamelyikében, vagy választhatjuk a rendelkezésre álló szerverek egyikét. A fórumokat olvasva egyesek morognak a Foxhole ára miatt, soknak tartják a 20 eurós (nagyjából 6100 forintos) összeget. Nos, ha nem kenyeretek az ilyen stílus, akkor tényleg soknak tűnhet, de higgyétek el: ez egy olyan koncepció, ami megéri a támogatást, különösen úgy, hogy a Clapfoot csapata kevesebb mint harminc főt számlál. Vannak hiányosságok (pl. a hangok lehetnének változatosabbak), egyesek arra panaszkodnak, hogy nem tudnak belépni a szerverekre, de ezek inkább tűnnek elszigetelt eseteknek, mintsem tömeges jelenségnek. A fejlesztők nagyjából egy évig tervezik korai hozzáférésben tartani az alkotásukat. Most elképzelni sem lehet, hogy milyen lesz végleges állapotában a Foxhole, de ha a fejlesztők ilyen ütemben folytatják a játék hegesztését, akkor egy olyan csoda válhat belőle, amin valódi katonák tanulhatják a hadászatot és a stratégiai tervezést. Mert ez a program még ezt a célt is ki tudná szolgálni. És ez nem kis szó. Let's block ads! (Why?) Forrás...
