A Magyar Honvédség huszon-egynéhány vadászpilótájának akár egyharmada is szögre akaszthatja az egyenruháját a közeljövőben, és civil – többek között fapados – légitársaságoknál folytathatja karrierjét – értesült a Magyar Nemzet. Lépésük már régóta érlelődik, és abban több tényezőnek is szerepe van. Így kérdésessé válhat a kormány által elvállalt nemzetközi missziók teljesíthetősége is. Tegnap hazatértek a magyar Gripen vadászgépek arról a svédországi hadgyakorlatról, amelyen rakéta- és gépágyúlövészettel készültek arra, hogy az ősszel négy hónapra átvegyék a balti országok légtérvédelmét. A Gripen-program működőképességét azonban veszély fenyegeti: a Honvédelmi Minisztérium (HM) eddig képtelen volt olyan megoldással előrukkolni, amely elejét venné a repülőműszaki szakemberek elvándorlásának. Rövidesen a milliárdokért kiképzett pilótaállomány is a civil szférában kereshet boldogulást. A honvédségben ugyanis csaknem másfél évtizede nem volt értékelhető bérfejlesztés, és a példátlan elmaradást a jelek szerint már nem tudják kompenzálni az életpályamodell bevezetésével, illetve a második fél évtől beígért jelentős bérfejlesztéssel sem. A tiszti, többször főtiszti (őrnagy vagy annál magasabb) rendfokozatú pilóták esetében ez már csak azért sem lehetséges, mert az emelés differenciáltan történik, és most kimondottan az alsó állománykategóriáknak akarnak kedvezni. A kormány egyelőre nem tisztázta, hogy a pótlékok módosításával megpróbál-e nekik is kedvezni. Azt a hosszú évtizedekig működő pótlékrendszert, amely korábban pont az olyan speciális, magas szintű kiképzést kapott és sokmilliárdos nemzeti vagyonért felelős szakemberek megbecsülésének volt az alapja, mint a pilóták és repülőműszakiak, mára jószerével felszámolták. Jól szemlélteti ezt az a példa, amely szerint ma a honvédség pár száz forintra taksálja azt a szolgálatot, amely során egy vadászpilóta potenciálisan terrorfenyegetést jelentő légi célt foghat el. Információink szerint ugyanakkor a pilóták és a repülőműszakiak elvándorlásáért nemcsak az anyagi és szociális, hanem a szakmai megbecsülés és perspektíva hiánya is felelős. Bár a Gripen-program révén Magyarország a légierőnél valósította meg a rendszerváltás óta a legnagyobb, százmilliárdos nagyságrendű haditechnikai befektetést, a „kékruhások” alárendelt szerepet játszanak a döntéshozatalban. Korunk háborúinak nyilvánvaló tapasztalatai ellenére abban ugyanis sokszor még mindig az elavult, Varsói Szerződésből örökölt szárazföldi haderőnemi szemlélet dominál. Ebben a közegben nem sok karrierkilátása van egy légierős tisztnek, aki, ha a szakmáját képviseli, sok konfliktusra és lassuló előmenetelre számíthat. Némi reményt ad ugyan, hogy a fiatalabb, missziót megjárt szárazföldi parancsnokok már látják, hogy jelenleg a Gripenek jelentik a honvédség egyetlen korszerű és ütőképes fegyverrendszerét, ám amire ők döntési helyzetbe jutnak, félő, hogy késő lesz megmenteni a légierő szakmai kultúráját. A képzés rendszere is kedvezőtlen irányba változott. A kritikusok szerint „multifunkcionális katonák termelése” a cél, ami összeegyeztethetetlen az olyan kifinomult képzést igénylő szakmákkal, mint amilyenek a légierőben találhatók. Erre példa, hogy míg az általános – sokszor elavult – katonai ismeretekre terelődött a figyelem, ma egy honvédségi repülőműszakinak tanuló, majdan milliárdos technikát kézben tartó fiatal szakmai felkészítésére kevesebb óraszám jut, mint egy civil OKJ-s bicikliműszerészére. Horvát pilótavándorlás Vizsgálatot rendelt el Kolinda Grabar-Kitarovic horvát államfő, miután a horvát légierő bemutatókötelékének összes, azaz mind a hat pilótája bejelentette, hogy civil légitársaságok ajánlatára elhagyják a szolgálatot. A korábban a NATO-ban is magas tisztséget betöltő elnök asszony azt szeretné megtudni, hogy milyen lépések, illetőleg azok elmulasztása vezetett az 1995-ös felszabadító offenzíva nyomán a Vihar Szárnyainak nevezett nemzetközi hírű formáció tagjainak döntéséhez. (Z. G.) Nem mellékes szempont, hogy vadászpilóták feje felett örökké Damoklesz kardjaként lebeg a repülő-orvosialkalmasság kérdése: a legkisebb egészségromlás is a „botkormány elvesztését” vonhatja maga után. Ráadásul a szállítórepülők közössége évek óta kritikus helyzetben van a honvédségben, így Magyarországon nem működik az a külföldön bevált rendszer, hogy a vadászpilóták karrierjük későbbi állomásaként szállítógépre kerülnek. A honvédség nem tudta teljesen kihasználni a nemzetközi (NATO-) pilótabeosztások nyújtotta lehetőségeket sem. Közben a civil közforgalmi repülés évről évre bővül, és az angolul jól beszélő, nemzetközi színtéren is tapasztalatra szert tett, kanadai NATO-iskolában tanult magyar vadászpilóták kapósak lettek a fapadosok, vagy éppen a közel- és távol-keleti légitársaságok piacán. Hasonlóan a honvédségi repülőműszakiakhoz, akikre nézve a Magyarországon is működő ipari multik (például a kecskeméti Mercedes) jelentik a legnagyobb elszívóerőt. Ha a kilépés mellett döntenek, fizetésük többszörösére is emelkedhet. Bár a HM néhány tíz százalékos célzott béremeléssel, s tanfolyamokat követő „rabszolgaszerződésekkel” az utóbbi években kísérletet tett a Gripen-repülőműszakiak visszatartására, hosszú távon nem tudta feltartóztatni a kiáramlást. Egybehangzó vélemények szerint a Gripen bérleti szerződés 2012-es módosítását követő reményteljes időszak mára lezárult, s a program ismét „lejtmenetben van”. Ha nem történik sürgős beavatkozás, kérdésessé válhat a kormány által elvállalt nemzetközi missziók – baltikumi légtérvédelem, visegrádi harccsoport – teljesíthetősége is. A felszínen egyelőre rendben levőnek tűnik a missziós felkészülés folyamata. Tegnap tértek vissza Kecskemétre azok a Gripen vadászgépek, amelyeknek pilótái az elmúlt héten Svédországban, a vidseli lőtéren vettek részt éleslövészeten. A hazatérés nem a tervek szerint zajlott, az egyik pilóta – gépe üzemanyagrendszerének meghibásodása miatt – a kassai repülőtéren kényszerült leszállni. Gripenek vadászpilóták nélkül?
