Hmm ez Érdekes Gróf örökös a Lázár-kastélyban

Először járt Szárhegyen s tekintette meg örökségét, a Lázár-kastélyt az Argentínában élő gróf Wenckheim László. A számos örökös egyike vallja, itt, ahol „az igazi magyarok élnek”, a kastély nem is szolgálhatna jobb ügyet, mint a kultúrát. Elmondta, a család tárgyalt már arról, hogy létrehoznának egy alapítványt ennek segítésére, sőt azt sem tartja kizártnak, hogy Szárhegyen házat vásároljanak, ide is hazajárjanak.

Az ősi birtokon​

Különleges látogató járt csütörtökön a Lázár-kastélyban. Nem kérkedett kilétével, mint minden más turista, csodálta a múltból megőrzött építményt. Pedig ő az Argentínában élő Wenckheim László, a Lázár-kastély egyik örököse. Feleségével, gróf Csáky Ilonával érkezett, egyébként a gyergyói tánctábor vendége, és baráti kapcsolat fűzi az Újkígyósról érkezett néprajzkutatóhoz, Harangozó Imre tábori előadóhoz.

„Nagyanyám Széchényi, annak anyja Liptay, ha visszább megyünk anyai ágon, ott találjuk Lázár Margitot” – sorolja a történelmi családneveket nemes egyszerűséggel Wenckheim gróf. A Wenckheim ágon is nagy történetű a család. Öröklés útján kerültek Magyarországra, kastélyuk van Újkígyóson is. Wenckheim József, bár tudatos németesítési szándékkal volt Magyarországra küldve, rendkívüli magyar emberré vált. Róla mintázta Jókai Mór az Egy magyar nábob regényét, ő volt az idős gróf, akinek koporsót küldtek névnapjára. Három házasságából kettő gyermektelen volt. Hetvenéves korában vette feleségül a 18 éves Scherz Krisztinát, aki a szülést követően gyermekágyi lázban halt meg, a kicsi Krisztinkát hetvenegy éves apjára hagyva. Krisztinka 1924-ben halt meg, jótékonykodásaival vált halhatatlanná. Ő volt Wenckheim László nagyanyja.

A negyvenes évek földönfutóvá tették a nagymódú családot, a haza elhagyására kényszerültek: „Nem akartunk mi Argentínába menni, de a sors oda vitt. 1949-ben, amikor menekülni kellett, arra a hajóra ültünk fel, amelyik épp indult. Buenos Airesben köröttünk ki, azóta ott élek. Nehéz életük volt szüleimnek, heten érkeztünk Argentínába összesen 49 dollárral, spanyolul sem tudtak, aztán valahogy megtanultak, de végig megmaradt beszédükben a magyar akcentus. Én nem emlékszem a nehézségekre, hároméves voltam, rosszalkodtam, mint minden kisgyerek. Nem voltam kivételezett származásom miatt, most sem hangoztatom, hogy gróf vagyok” – meséli, miközben a Lovagtermet csodálja. Először látja e családi kastélyt.

„Örvendek, hogy ide jöhettünk, itt élnek az igazi magyarok, jó látni, hogyan vigyáztak a Lázárok egykori kastélyára” – mondja az örökös, aki szerint túl sok idő kellene, hogy a többi örökös nevét mind-mind felsorolja, de Lázár Margit és Nóra leszármazottai között vannak Wenckheim, Liptay, Széchényi, Apor családnevűek egyaránt. Egy családtagot, a többségi örökös Liptay Antalt bízták meg a kastély sorsának követésével, rendszeresen egyeztetnek, és egyetértenek abban, hogy a kastély továbbra is kulturális célt kell szolgáljon. „Azt szeretnénk, hogy a kastély az itteni kultúrának adjon helyet, fejleszteni kell azt, ami jó. Felmerült annak igénye is, hogy itt legyen egy olyan helyiség, ahol össze tud gyűlni a család, egy alapítványt is létrehoznánk, hogy segítse a jó ügyeket” – mondja Wenckheim László, szabadkozva, hogy rosszul beszél magyarul, egy-egy kifejezés fordításához felesége segítségét kérve. Szabadkozása ellenére választékosan beszél, összegez: „Sokszor hallottuk, milyen szép Szárhegy, a kastély. Hát nem csalódtunk. Ez a hely morális, kulturális centrum kell legyen továbbra is. Adott hozzá a tradíció, és hiába mondják, hogy a mai világban már nem számítanak a hagyományok, a mi családunknak ez mindig fontos volt és lesz.”
http://www.szekelyhon.ro/aktualis/gyergyoszek/grof-orokos-a-lazar-kastelyban