A szerb fiatalember nem volt tisztában tette következményeivel, hogy a Habsburg trónörökös halála lángra lobbantja az európai puskaporos hordót. Ő csak egy elvakult szerb nacionalista volt, aki gyermekkora óra tuberkolózisban szenvedett, így nem sok reménye volt az életben. A merényletet Dragutin Dimitrijević, a szerb titkosszolgálat magas rangú tisztje tervelte ki, és épp fanatizmusa, valamint betegsége miatt választotta be a csapatba Principet is. Mint ahogy másik két merénylő, Nedjelko Cabrinović és Trifko Grabež is a halálos tüdőbajban szenvedett. Az 1914-ben mindössze 19 esztendős Principnek nyomorúságos gyermekkora volt. Egy apró falucskában nőtt fel, nyolc testvéréből hat már csecsemőkorában elhunyt, és gyermekként ő is megbetegedett tuberkolózisban. Már gimnazistaként kapcsolatba került a délszláv nacionalista mozgalmakkal, de a közhiedelemmel ellentétben nem volt a Fekete Kéz tagja. Az első balkán háborúban viszont jelentkezett a szervezet egyik gerillaosztagába, ám törékeny egészsége miatt a frontról azonnal hazaküldték. Talán ettől lett olyannyira fanatikus, hogy végre tudta hajtani a gyilkosságot. Sorra puskázták el Ha nem lettek volna ennyire brutálisak a következmények, azt a bizonyos 1914. június 28-ai eseménysort, Ferenc Ferdinánd és felesége meggyilkolását tragikomédiának is tekinthetnénk. A merénylők annyit bakiztak, ami már egy burleszk filmben is sok. A merénylők több hónapos szerbiai kiképzés után tavasszal tértek vissza az Osztrák-Magyar fennhatóság alatt álló Boszniába. A főhercegi pár egy hadgyakorlat megtekintésére utazott Szarajevóba, és hiába figyelmeztették az esetleges merényletre, hiába intett volna óvatosságra, hogy a sajtó kiszivárogtatta a látogatás pontos idejét és útvonalát is, Ferenc Ferdinánd és Zsófia reggel autóba ült. A főhercegi pár nem sokkal a merénylet előtt (Wikipedia)A konvoj hat autóból állt, a harmadikban utazott a főhercegi pár, velük szemben ült Oskar Potiorek, Bosznia-Hercegovina katonai kormányzója, a sofőr mellett pedig egy cseh gróf ült. A terroristák az út mellett vártak, és ahogy a gépkocsioszlop sorra elhaladt előttük, úgy puskázta el mindegyik a lehetőséget. Az első lehetőség egy Mehmedbačić nevű fiatalnak adatott meg, aki viszont egy csendőr jelenléte miatt lefagyott. Más verzió szerint viszont ekkor már rég eldugta a magával vitt bombát, és kereket oldott. A következő, Nedjelko Čabrilović kézigránátot hajított az autóra, de az lepattant, és csak a hercegi párt követő jármű alatt robbant fel, senki nem sérült meg. Ezután a folyóba ugrott, de elfogták, így bekapta a Belgrádban kapott ciánkapszulát, ami azonban nem végzett vele, csak meghánytatta. Cvjetko Popović rövidlátó volt, így nem volt biztos a célpontot illetően, de meg is ijedt. Ekkor még Princip sem tudta kihasználni a lehetőséget, az utolsónak maradt Trifko Grabež pedig Zsófiára és a tömegre való tekintettel nem vetette be bombáját. “Semmiség” A városháza előtt volt az első programpont, majd a konvoj indult tovább. Potiorek utasítást adott az útvonal megváltoztatására, ám az első autó sofőrjéhez azonban ez valamiért nem jutott el, az eredeti tervnek megfelelően rákanyarodott a szűk Ferenc József utcára. A kormányzó dühöngött, az oszlop megállt, a kialakuló fejetlenségben pedig Gavrilo Princip a trónörököst másfél méterről nyakon, feleségét pedig hasba lőtte. Ferenc Ferdinánd száján vér buggyant ki, és csak ezt ismételte: “Semmiség, semmiség”. A kormányzói palotába szállították, ahol hamarosan elvérzett. A gyilkos önmaga ellen akarta fordítani fegyverét, de ezt a körülötte állók megakadályozták, a ciánkapszula pedig esetében sem bizonyult halálosnak. Később azt mondta, Zsófiát nem akarta megölni, a trónörökös mellett Potiorek volt a másik célpontja. Mivel tettének elkövetésekor nem töltötte be a 20. életévét, Gavrilo Principet nem ítélték halálra, 20 évi fegyházbüntetést kapott. De a háború végét már nem élte meg, a tuberkolózis lassan felőrölte a szervezetét, 1918. április 28-án meghalt Theresienstadt börtönében.