A New Horizons amerikai űrszondának a tervek szerint vasárnap kellett megkezdenie a Plútó fényképezését. Az első felvételek kedden érkezhetnek a Földre. Az űrszonda a Plútó legnagyobb holdját, a Charont is megfigyeli. A New Horizons akkora, mint egy zongora. 2006. január 19-én indult 5 milliárd kilométeres útjára, jelenleg 209 millió kilométer választja el a Plútótól. Az űrszondát december elején ébresztették fel, műszereit január közepén aktiválták. A szonda a tervek szerint 2015. július 14-én kerül a legkisebb távolságra a törpebolygótól, amikor mindössze 13695 kilométerre lesz az égitest jeges felületétől. Ez azért számít kevésnek, mert a Plútó átmérője a 2500 kilométert sem éri el. Mindenesetre a szonda kellőképpen megközelíti a törpebolygót ahhoz, hogy felvételei biztosan felülmúlják azokat a képeket, amelyeket négy évi megfeszített munkával a Hubble űrtávcső képeiből állítottak össze a Plútóról még 2003-ban: Az eddigi legrészletesebb felvételek a Plútó különböző oldalairól 2002-2003-ban készültek a Hubble űrteleszkóp segítségével. A felszínt alkotó anyagot a Nap ultraibolya sugárzása miatti kémiai reakciók színezhették el Forrás: NASA/ESA/M. Buie Sosemvolt randevú Az űreszköz 14 kilométert tesz meg másodpercenként. Ez a sebesség túl nagy ahhoz, hogy a törpebolygó körüli pályára állhasson, így a történelmi randevú után a New Horizons az 1,6 milliárd kilométerre lévő Kuiper-öv felé veszi az irányt, ahol a Naprendszer 4,6 milliárd évvel ezelőtti születése után fennmaradt maradék anyagtörmelék kering. „Az űrszondának már el kellett kezdenie a fényképezést, ám a New Horizons még mindig túl távol van a Plútótól, így a képeken a törpebolygó és legnagyobb holdja pontokként jelennek meg a csillagokkal teletűzdelt háttér előtt” – magyarázta Mike Buckley, a John Hopkins Egyetem alkalmazott fizikai laboratóriumának szóvivője a PhysOrg tudományos híroldalnak. Muszáj tartani az ütemtervet A küldetés egyik legnehezebb feladata annak a hét fedélzeti műszernek az összehangolása volt, amelyek különböző távolságból készítenek felvételeket és gyűjtik az adatokat – magyarázta Mark Holdridge (John Hopkins Egyetem), a találkozást előkészítő kutatócsoport vezető szakértője, így a team rendkívül pontos megfigyelési menetrendet dolgozott ki. A Plútóról nézve a Nap csupán egy nagyon fényes csillagnak tűnik (fantáziarajz) Forrás: ESO/L. Calçada A törpebolygó felületéről visszaverődő gyenge fény ellenére a New Horizons topográfiai térképek elkészítéséhez elegendő adatot lesz képes összegyűjteni a Plútó és a Charon felületéről. A felvételek emellett kulcsszerepet játszanak az űrszonda navigálásában is törpebolygóig vezető út során. „A képek alapján végezzük el a pályakorrekciós manővereket” – mondta rá Holdridge. Milyen műszereket visz a New Horizons? A hőmérsékleti és a kémiai összetételt mutató térképek a látható és infravörös tartományban működő képalkotó spektrométerrel készülnek. Az ibolyántúli képalkotó spektrométerrel az égitestek légkörét vizsgálják. A rádiótartományban működő passzív sugárzásmérő a légkör összetételének és hőmérsékletének megfigyelésére szolgál. További műszerek vizsgálják azt, hogy milyen módon és mekkora sebességgel szökik meg a gáz a Plútó vékony légköréből. A szondán egy pordetektor is működik. Az egyetemi hallgatók építette műszer azt számlálja, hogy a szonda hol milyen gyakorisággal találkozik porszemcsékkel a Naprendszerben. Ilyen közel kerül majd a News Horizons a Plútóhoz és a Charonhoz júliusban (fantáziarajz) Forrás: U.S. Civilian/Public Domain/Courtesy Photo Nagyon távoli bolygó A Plútót a Naprendszer kilencedik bolygójaként 1930-ban fedezte fel Clyde Tombaugh (1906-1997) amerikai csillagász. Az égitestet 2006. augusztus 24-én fokozta le a Nemzetközi Csillagászati Unió plutoida törpebolygóvá. A Plútó átmérője 2300 kilométer, vagyis kisebb, mint a Hold, tömege pedig ötszázszor kisebb, mint a Földé. A Plútó öt holdjával 247,7 év alatt kerüli meg a Napot, amelyet legfeljebb 4,436 milliárd kilométerre közelít meg. Hamarosan úgy pillantjuk meg a Plútót, ahogy sosem
