2018 Előzetes Hang nélkül (2018)

Milyen szerencsés az ember fia, ha történetesen John Krasinski-nek hívják, és a felesége immáron hét éve Emily Blunt. Egyfelől szerencsés, mert hát… nos szóval értitek, másfelől pedig még szerencsésebb, mert ha adott esetben úgy dönt, hogy ő most filmet készít, akkor nem kell azon agyalnia, hogy honnan rántson elő egy A-listás sztárt. Hiszen van otthon egy.

Nos valahogy így született meg a Hang nélkül, ami nálunk egy picit később érkezett meg a mozikba (ejnye!), de annyit már elöljáróban elmondhatok, hogy megérte rá várni. Jelen pillanatban a 17 millió dollárból (kis túlzással aprópénzből) készült horror 270 milliónál tart, ami nem csak a műfajhoz képest kitűnő teljesítmény, hanem mindentől függetlenül is az. Vírusmarketing? Hype?

Persze, mindkettőből jutott bőven, főleg a tavalyi Tűnj el! sikere után a közönség valahogy éhesebb lett az “óccsópénzből” nagyot durrantó borzongatásra, de a Hang nélkül sikere nem csupán ennyiben keresendő.

Na jó, nyilván nem, hiszen kevés pénzből lehet rossz filmeket is csinálni, van rá példa bőven, gondolom elnézitek nekem ha nem kezdem el sorolni.

Ahhoz, hogy Krasinski filmje ekkorát szóljon, kellett egy-két dolog.

Egy remek alapötlet, no meg Emily Blunt.

No és persze maga Krasinski, illetve a gyerekszínészek, hiszen ez egy párszemélyes horror, hazudnék ha azt mondanám, hogy a gyerkőcök alakítása nem volt legalább annyira fontos, mint a felnőtteké. Szerencsére mindenki kifogástalan alakítást nyújtott, így utólag visszatekintve ez egy rendkívül fontos alappillére volt a mozinak.

2020-ban járunk, az idegenek megtámadták és leigázták a bolygót. Ezek a lények kegyetlenek és villámgyorsak, egyetlen gyengeségük a szemük: ugyanis vakok. Cserébe azonban kitűnő a hallásuk, így ha az ember fia életben akar maradni, akkor kénytelen csöndben lenni. Nagyon-nagyon csöndben.

Hogy ez mennyire nehéz, az nem is teljesen nyilvánvaló, amíg az ember bele nem gondol, vagy nem látja. Képzeljünk el egy olyan élethelyzetet, ahol egy tüsszentés az életünkbe kerülhet, gondoljunk bele, hogy mit tennénk, ha nem nevethetnénk egy ízeset, vagy ha nem jajdulhatnánk fel, amikor éjjel belerúgunk a bútorba a kis lábujjunkkal. Az Abbott család így éli mindennapjait, ráadásul a feleség, Evelyn terhes.

Gyerekszülés egy hang nélkül? Elképzelhetetlen, nem igaz?

Nos a túlélési ösztönnél semmi sem erősebb, úgyhogy ha hőseink át akarják vészelni az inváziót, akkor a leglehetetlenebb helyzetekre is megoldást kell találniuk. Ők pedig meg is találják.

Nekünk, nézőknek pedig nincs más dolgunk, mint a karfát szorítani és hagyni, hogy a feszültség szép lassan – ahogy a régi iskola tanította – a bőrünk alá kússzon. Felejthetetlen élmény hallgatni a mozikban a neszezést, miközben a filmben egy pisszenés sem hallatszik jó pár percen keresztül (imádkozzunk, hogy kulturált nézőtársakkal áld meg minket a sors). Aztán szép lassan szembesülünk vele, hogy ez itt a kegyetlen való (mármint filmbéli) világ, ahol csak ragadozó és préda van, ez pedig ugyan kegyetlennek tűnik, de a természet már csak ilyen.

A film felépítése pedig parádés, nem csoda, hogy ekkora sikere lett. Semmit nem kapkod el, de egy pillanatra sem ül le – tökéletes íve van, a ideg tényleg szépen, szinte észrevehetetlenül kezd el mardosni. Ez nem az a hirtelen ijesztgetős fajta – ez az a fajta, ami ráül a mellkasodra és szépen elhelyezkedik rajta.

Nagyon nagy kár, hogy blődségekkel elrontják az élményt, mármint a tökéletesség élményét.

Innentől csak spoileresen tudom folytatni, szóval ha semmit nem akarsz tudni, akkor lépj a cikk legvégére.

Szóval az idegenek megszállták a bolygót, ez idáig tiszta sor. Minden képzeletet felülmúló hallásuk van (kilométerről meghallják a kisgyereket beleesni a silóba), rendben. Eltelik 400+ nap, ez is oké. No de akkor miért nem vagyunk következetesek? Attól hogy kiszórt homokon fut valaki, attól még fut, aminek bizony hangja van, méghozzá elég rendesen.
Ki ültette a kukoricát gépekkel? Honnan van áram? A csecsemősírás az kivétel, azt valahogy nem hallják meg? Mi lett a katonasággal? Na nehogy már nem próbálták ki, hogy mi ártalmas a lényekre.

A sort pedig folytathatnám, ráadásul úgy, hogy nem azt kerestem árgus szemmel, hogy mibe tudnék belekötni, hanem egyszerűen voltak olyan logikátlanságok (nem is kevés), amik ordítottak a vászonról. Ezekért nagyon nagy kár, mert egyik sem olyan, amit odafigyeléssel ne lehetett volna kiszűrni vagy épp logikusan megmagyarázni.

Ezt leszámítva viszont az év legjobb horrorélménye, ez nem is vitás. Szívem szerint mondanám, hogy mindenképpen moziban nézős – de csak akkor, ha olyanokkal ülsz egy teremben, akik nem végig a kukoricán csámcsognak, hanem képesek tényleg hang nélkül végignézni a filmet.
https://hessteg.com/hang-nelkul-2018-kritika/