2025 Június Hányszor lehet elmesélni ugyanazt a történetet? – Karate kölyök: Legendák

Hányszor lehet elmesélni ugyanazt a történetet? – Karate kölyök: Legendák




A Cobra Kai hatalmas sikere után a Karate kölyök ismét visszatért a nagyvászonra, hogy egy újabb történettel bővítse a franchise-t. Bár a Legendák végeredményben szórakoztató lett, igazából semmi újat nem tudott hozzáadni az eddigiekhez.


Több mint negyven évvel ezelőtt egy tinédzser, Daniel LaRusso (Ralph Macchio) legyőzte önmagát a karate segítségével – most már ő az a mester, aki a legifjabb generációt segíti hozzá önmaga fejlesztéséhez, miközben örök érvényű bölcsességekre tanít mester-tanítvány kapcsolatról, önfegyelemről, kitartásról, megbocsátásról és a második esélyről.

John G. Avildsen 1984-es filmjében Daniel új városba költözött, ahol meg kellett védenie magát az iskolai zaklatóktól. Mestere, Mr. Miyagi (Pat Morita) végül nemcsak karatéra tanítja, de élete legfontosabb leckéit is tőle kapja. A történet azonnal kultikus darabbá vált, és

hamar megalapozott egy több mint negyven éve élő franchise-t,

amelyben – a mostani filmen kívül – nemcsak Daniel tért vissza az 1986-os második és az 1989-es harmadik filmben, majd a 2018-tól 2025-ig tartó, hat évadig futó sorozatban, de amely még egy további folytatást (1994-es Az új karate kölyök Hilary Swankkel a főszerepben) és egy kungfus rebootot (2010-es A karate kölyök Jaden Smith-szel és Jackie Channel a főszerepben) is adott a rajongóknak.




Jonathan Entwistle filmje, a Karate kölyök: Legendák most összehozta a régi filmek és a reboot szereplőit: a tehetséges kungfus, Li Fong (Ben Wang) egy családi tragédia után Pekingből New Yorkba költözik, ahol új barátot szerez Mia (Sadie Stanley) személyében. Mia volt barátja (Aramis Knight) nem veszi jó néven a kapcsolatot, ezért folyamatosan zaklatja a fiút, aki közben arra vállalkozik, hogy felkészíti Mia apját, Victort (Joshua Jackson) egy bokszmeccsre. A balul elsült összecsapás után azonban neki kell kiállnia egy utcai küzdelemre, amiben rögtön két mester is segíti: a Miyagi-karate szenszeie, Daniel LaRusso (Ralph Macchio) és a Han-kungfu iskola vezetője, Mr. Han (Jackie Chan)… Hányszor lehet még elmesélni ugyanazt a történetet?

A Legendák nagyon sok tekintetben mutat rokonságot az eddig megismert történetekkel,
talán pont ezért próbáltak az alkotók, élükön Rob Lieber forgatókönyvíróval, csavarni egyet a történeten – próbálkozásukat azonban nem koronázta siker. Az embernek az a benyomása, mintha azért, hogy ne az unásig ismert sztorit nézzük, az eredeti sztori mellett megpróbáltak volna belepasszírozni még egy új történetet is a játékidő mindössze két órájába, aminek azonban végül az lett az eredménye, hogy két pad között a földre ültek: sem az eredeti mesét nem sikerült tisztességgel elmondani, sem az új elemeket nem sikerült kellőképpen felépíteni. Victor karaktere – bár kétségtelenül szerethető Joshua Jackson alakításában – kissé mondvacsinált: sem a történetszála, sem az általa biztosított motiváció nem hiányzott volna egy cseppet sem, ha kimarad. Egyszerűen túl sokat akart markolni ez a film, közben pedig, mint a víz, kifolyt a kezei közül a lényeg.


A valamennyi filmben felbukkanó mester-tanítvány kapcsolat furcsán jelenik meg a Legendákban: a film első felében Li maga lesz a szenszei, amikor Victort edzi, a sztori második felében pedig megjelenik a már ismert két karakter, akikkel azonban a fiú kapcsolata nem tud elmélyülni, sőt – a két figura egymástól veszi el a játékidőt, és végül sokkal inkább a humor, mintsem a tanítás forrásává válnak.

Linek – csakúgy, ahogy minden korábbi tanítványnak – magát kell legyőznie, de mivel fejlődését leginkább sportmontázsokban látjuk, nem derül ki, mi az a belső változás, amely által képes megfejlődni,

amit meg kell, hogy végül győztesként kerülhessen ki. A harcművészet jellemfejlesztő hatása most néhány közhely puffogtatásában ki is merül – a harcos jelenetek pedig egy-két mozdulattól eltekintve nem igazán emlékezetesek.

Komoly gondok vannak a mindent eldöntő nagy összecsapással is – egyrészt nem érezzük igazán a tétjét, másrészt nem is pontosan világos, miért kellett ezen Linek részt vennie. Nagyon sok „EZT meg kell tennem” típusú mondat hangzik el a filmben, de az az érzésünk, hogy EZEKET valójában nem a karakterek valódi motivációi és körülményei, csupán a forgatókönyv teszi szükségszerűvé.

Különösen a Cobra Kai-sorozat után tűnik hamvasnak a Legendák
– hat évadnyi karakterépítés, Johnny Lawrence (William Zabka) teljesen váratlan feltűnése, a generációs konfliktusok megjelenése, a szuper koreográfiák és a körömrágós feszültség után ez a film hatalmas visszalépést jelent – még ha mindezek ellenére is szórakoztató marad.

A „kabát fel, kabát le” még mindig vicces; Ben Wang szerethető főhőst, Justin Brown operatőr szép képeket hoz; klasszak az animációs betétek és menők a zenék; Macchio és Chan pedig jól elbohóckodnak – de ha az a kérdés, kellett-e a Karate kölyök: Legendák nekünk, a válasz egyértelműen az, hogy tökéletesen meglettünk volna nélküle.

A Karate kölyök: Legendák május 29-től látható a mozikban.

2025. június 3.

https://www.filmtekercs.hu/kritikak/karate-kolyok-legendak-kritika