A jó füles kiválasztása fontos dolog, hiszen a látáson túl a hallás az ami segít a virtuális környezet érzékelésében, feldolgozásában. A fülhallgató sokak számára elengedhetetlen, nem minden háztatrtásban díjazzák a szomszédba áthallatszó puskaropogást. De ami a játékos szempontjából még fontosabb, a beleélésben is segít, bizonyos mértékig kizárja a környezet zajait és végül, de nem utolsósorban a tájékozódásban is segít. Most sorra vesszük azokat a szempontokat, melyeket a vásárlásnál figyelembe kell vegyünk, köztük a jó füles ismérveit is feltüntetjük. Vezetékes vagy wireless? Triviális dolog, de nem utolsó szempont a csatolófelület. Ha híján vagy USB csatlakozónak, netán nincs is előlapi aljzat, vagy más eszközökkel is használni szeretnéd (TV, konzol) akkor bizony elsődleges szemponttá lép elő a Jack megléte. Működés vagy jelminőség szempontjából nagy különbségek azonban nincsenek, de az olyan mókusvakítások, mint aranyozott foglalat luxusszámba mennek - gyakorlati hasznuk megkérdőjelezhető, de legalább az árat emelik. Ide sorolnánk a harisnyázott kábel létét vagy hiányát - ha nem tudod biztonsággal elvezetni a kábelt, fennáll a székkel kábelen történő átgurulás esélye, vagy sokat hajtogatod, a törés ellen kifejezetten hasznos a szövetburkolat. Szintén szempont lehet továbbá, hogy lecsatolható-e a kábel a hangszóróról. Hálát adsz majd, ha egy kábelhiba miatt a szívedhez nőtt eszköz nem kell kidobni, egy párszáz forintos pótkábellel tovább szolgálhat. Persze mindezekkel nem kell törődni, ha vezeték nélküli (wireless) headset mellett tennéd le a voksod, de nem mind arany ami fénylik, ennek is akadnak hátulütői. Kétféle jelátviteli mód terjedt el, a Bluetooth és a rádiófrekvenciás kapcsolat (WiFi) - melyek közül az utóbbi megbízhatóbb, kevesebb tömörítést igényel a jel; magyarán jobb a hangzása, mint a Bluetooth-os társainak. További hátrány, hogy ritkán, de előfordulhat interferencia (a drágább modellek nem hiába kerülnek annyiba, amennyibe) és jelvesztés is, ahogy egyre távolabb kerülünk a jeladótól, úgy nő a hiba előfordulásának esélye. Végül pedig az akkumulátort (elemet) időnként tölteni vagy cserélni kell, mondanunk sem kell, ez menet közben elég bosszantó tud lenni. Agybadugós vagy tányéros? A kisméretű, köznyelvben csak "agybadugós" fülhallgatók elsődleges előnye a hodozhatóságuk, és pillekönnyű súlyuk ha nem csak otthon használnád, akkor ezeket neked találták ki. Ezért azonban a hangminőséggel fizetsz, ráadásul a fület is jobban terheli, hosszútávú vagy folyamatos használata halláskárosodást okozhat. A "tányéros" füleseknek két fajtája létezik: a fülönülős, vagy a fület körbeölelő. Előbbi ha túl feszes, bizony kényelmetlenné válhat igen hamar, míg utóbbi a fejünket szoríthatja, de még így is messze a legkényelmesebbek, és jellemzően a legjobb hangzást biztosítják. Ide köthető a kényelem, mely szintén kiemelkedő fontosságú szempont, hiszen egy túl nehéz vagy túl szoros füles viselését minimum szokni kell, de hosszútávon kifejezetten fárasztóvá is válhat. Bár a következő bekezdésben is elővesszük, a fülpárnák anyaga itt is megemlítendő: a szivacsos fülpárnák jobban szellőznek, de nehezebben tisztíthatóak (ha egyáltalán); míg a műbőr párnák kényelmesebbek, de kevésbé szellőznek és egyszerűen, nedves törlőkendővel tisztává varázsolhatóak. És ha már a fülpárnáknál tartunk, a teljesen körbefordítható kagylók segítségével fejünk formájához igazíthatjuk őket, így nem állnak el a fülünktől, nem keletkezik rés, melyen keresztül a hang megszökhet. A kényelmes és stabil viseletben, valamint a tartósságban a fejpánt játszik fontos szerepet - lehetőség szerint fémkeretes fülest ajánlanánk mindenkinek, mert a műanyag pántok anyaga a legváltozatosabb helyeken előbb vagy utóbb, de biztosan elfárad és törik, (ezt saját káromon tanultam meg). Hangminőség és háttérzaj A hangminőségben ugyan számos tényező közrejátszik, de amit kiemelnénk, az az úgynevezett jelátalakító (idegen szóval driver, erről majd egy jövendő cikkünkben mesélünk) és annak átmérője. Bár más tényezők is szerepet játszanak a hangminőségben, az esetek többségében érvényes az aranyszabály: minél nagyobb, annál jobb (a basszus). Minimum a 40mm, optimálisan 50 mm, e fölött már igencsak megugrik a füles ára, de cserébe jobb hangzást kapunk. Itt jön képbe a nyitott és zárt működési elv, dióhéjban összefoglalva a nyitott jelátalakítóból megszökik a hang egy része, a zártból alig - ez azon kívül, hogy környezetünket esetleg zavarhatja, a hangzásban is észrevehető eltérést mutat, szavakkal nehéz körülírni, ajánlást tenni főként, mert a fül és a hallás olyan mint az ujjlenyomat: ahány fül, annyi féle halláspreferencia. Végül visszatérnénk a korábban már említett fülpárnák anyagára egy mondat erejéig: a habszivacs légáteresztő képessége végett "szivárogtatja" a hangot, míg a műbőr inkább elnyeli, kis mértékben visszaveri a hangot. Szintén ide kapcsolódik a környezet és a háttérzaj kizárása, melynek két fajtája létezik, az aktív semlegesítés és a passzív szűrés. A passzív zajszűréseket nagyjából már átvettük, ide tartoznak a szerkezeti megoldások, mint az említett fület teljesen körülölelő hangszórók, a zárt jelátalakító és műbőr fülpárnák. Ennél érdekesebb megoldás az aktív zajsemlegesítés, melyben külső mikrofonok érzékelik a környezeti zajokat, ezek semlegesítésére azokat kioltó hullámokat sugároz az eszköz a fülünkbe. Amilyen jól hangzik, annyira megdobja az árat, de nem mindenható a technológia. A mikrofonoknak időre van szükségük a jel felvételéhez és semlegesítéséhez, így a gyorsan változó hangokat (szirénázás, riasztó, beszéd) kevésbé hatékonyan, vagy egyáltalán nem képesek "megszüntetni", ellenben a folyamatos zajokat (légkondi, gép zúgása) jelentősen csökkentik. A térhatás mellett sem mehetünk el szó nélkül, melyből az 5.1 és a 7.1 a legjellemzőbb, a sztereót gyorsan felejtsétek el. Ha a termék adatlapján nincsen feltüntetve, mindenképpen járjatok utána a gyártó honlapján, főleg, ha olcsóbb modellről van szó. Vájtfülűek meghallják a különbséget, de egy átlagfelhasználónak tökéletesen megfelel az 5.1 is, különösképpen, hogy az árbeli különbségek itt már igencsak megérződnek. Érintőlegesen megemlítenénk a frekvenciatartományt, mely 20-20.000 kHz között kell legyen minimum, ez az a tartomány, melyet az emberi fül érzékelni képes. E két szélső érték fölé és alá menő fülesek azonban nem feltétlenül feleslegesek, bár nem halljuk, még érezhetőek a hangok, különösképpen a jó hallóknak érzékelhető a különbség, valamint a nagyobb szórásnak köszönhetően a köztes hangok skálázása valamelyest finomabb. Az impedancia csak az erősítésben játszik szerepet, a magas értékkel rendelkező eszközöket egyes készülékek nem tudnak "meghajtani", bár napjaink okostelefonjai általánosságban 80 Ohmig képesek rá. Beszélni vagy hallgatni Végül, de nem utolsósorban a mikrofon. Legyen az csak csacsogás, vagy játék közbeni koordináció, neked kell tudnod, hogy szükséged van-e mikrofonra. Ha igen, akkor akad még pár szempont, amit figyelembe kell venned. A levehető mikrofon az elfordíthatóval szemben nem kopik ki, és garantáltan nem lesz útban. A teljes egészében hajlítható mikrofont könnyen a szánkhoz állíthatjuk, bár ez az esetek többségében elenyésző szempont, ha megfelelő az iránykarakterisztika. Anélkül, hogy belemennénk a részletekbe, inkább sorba állítjuk az iránykarakterisztikákat a legkevesebb háttérzajtól a legnagyobb beszűrődésig: a kardioid (magyarul vesekarakterisztika) a legkiválóbb; név alapján talán nem gondolnánk második a szuperkardioid és harmadik a híperkardioid; utána a nyolcas következik (bidirekcionális) végül a gömbkarakterisztika (omnidirekcionális) zárja a sort. Egyéb extrák A külön szoftver bonyolítja, de teljesen testreszabhatóvá teszi a hangot, profilokat lehet beállítani játékhoz, zenehallgatáshoz, filmezéshez, ha kényes vagy a tökéletes hangzásra, akkor elengedhetetlen (mint ahogy az is, hogy mélyen a pénztárcádba nyúlj). A "gamer" eszközök többsége manapság világít mint a karácsonyfa, melyet ez esetben - akár az egérnél (bár ott azért minimális létjogosultsága talán akad) még csak nem is élvezhetsz. Megindokolni pedig nem is tudnánk, erről a kék tusfürdő esete jut eszembe mindig: értelme nem sok, de szívesebben veszi le az ember a polcról, mert dejó meg csecse. Összegzés Végső soron a pénztárcánké a végső döntés, a minőségért általában zsebbe kell nyúlni, de meg lehet találni az arany középutat - ehhez azonban elsőként saját igényeinkkel kell tisztában lennünk, majd nem árt ha azt is tudjuk mire kell figyelni. Reméljük cikkünk ebben kellő segítséget nyújtott, tapasztalaitokat legyen negatív vagy pozitív, szívesen látjuk. Let's block ads! (Why?) Forrás...
