Háromszor jobb-e a háromszor drágább tévé? Egy háromszor annyiba kerülő OLED televízió vajon háromszor olyan jó, mint ULED technológiájú társa? Egy kínai, egy dél-koreai és egy japán tévét eresztettünk össze egymással. "Én már régóta nem nézek tévét." Ez a kijelentés egyre gyakrabban hangzik el, de amikor kimondjuk, a legtöbben arra gondolunk, hogy például az élő sportközvetítéseket leszámítva alig nézünk hagyományos adásokat, és nem arra, hogy egyáltalán nem használunk televíziókészüléket. A tartalomfogyasztás, illetve a szórakozás ugyanis a legtöbb háztartásban általában még mindig valamilyen nagy képernyő segítségével zajlik, vagyis valamilyen tévén netflixezünk vagy játékgépezünk. Tévévásárláskor megkönnyíti a döntést, hogy jó néhány, nem is olyan rég még divatos hívószó, mint például a 3D, vagy az ívelt tévé kikopott a gyártók kínálatából, viszont még így is akadnak olyan összezavaró tényezők, mint például az ULED vagy az OLED. Megnéztük, hogy mit tudnak a legújabb készülékek: egy relatíve elérhető árú és két jelentősen drágább modell, melyek közös vonása a 4K felbontás (kattintható galériánkban rengeteg további fotó található). Hisense 55U8QF Három tesztalanyunk közül ennek a márkaneve ismert a legkevésbé Magyarországon, pedig az 51 éve alapított Hisense már 1978 óta foglalkozik tévékészülékek gyártásával. A kipróbálásra érkezett egyik legújabb modelljük a cég termékkínálatán belül magasra pozícionált, ám még így is elérhető árú készülék. A triumvirátus tagjai közül a Hisense 55U8QF rendelkezik a legkevésbé trendi külsővel. A több mint 8 centiméteres vastagság és a furcsa sakktábla dizájnolású hátlap kevésbé zavaró, hiszen viszonylag ritkán szoktuk oldalról vagy hátulról nézni a tévét, viszont az átlagnál kicsit vaskosabb kávák elölről is jól látszódnak. A távirányító négyszögletes kialakítású, jól használható és dedikált gombokat kapott rajta többek közt a Netflix és a YouTube is. Az ULED elnevezés más gyártók QLED és egyéb hasonló technológiához hasonlóan enyhén félrevezető, ugyanis semmi köze a háttérvilágítás nélküli OLED-hez. Jelen esetben ugyanis egy LCD, vagyis folyadékkristályos képernyőhöz van szerencsénk, melynek csak a háttérvilágítása LED-es. Az viszont igen profin lett kivitelezve, ugyanis a megvilágítást 132 független zónában külön-külön vezérli a kvantumpontos technika, ennek köszönhetően nem tapasztalható a LED-es LCD-kre oly gyakran jellemző felhősödés jelenség, és a képminőség messze meghaladja az előzetes várakozásainkat. Az 1000 nites fényerő korrektnek mondható, a 14 milliszekundumos válaszidő a játékgépes használatkor jöhet jól, ezenkívül pedig a nagy dinamikatartományú HDR-támogatásról és az Alexa digitális asszisztensről is említést kell tennünk. A gyártó saját felhasználói felülete gyors és stabil, de nem túl logikus felépítésű és viszonylag kevés hozzá az alkalmazás. A betekintési szögek sajnos nem túl nagyok. A 2x10 W-os beépített hangrendszer minősége is hagy némi kívánni valót maga után, Dolby Atmos támogatás ide, vagy oda. Az 55 colos képátlójú tesztkészülék 280 ezer forintba kerül, a 65 colos kivitel árcéduláján nem sokkal nagyobb, konkrétan 320 ezer forintos összeg olvasható. LG OLED65GX A dél-koreai gyártó egy 65 colos OLED tévét küldött tesztre, a 800 ezer forintos OLED65GX-et, melynek 55 colos kistestvére 600 ezer forintba, 77 colos nagytestvére pedig – tessék megkapaszkodni – 1,9 millió forintba kerül. Ebből már sejthető, hogy ez egy nagyon más kávéház, mint amilyenhez a Hisense esetében volt szerencsénk. A mindössze 2 centiméter vastag készüléket egyértelműen falra találták ki, amit többek közt az is jelez, hogy az asztali állványt külön kell megvásárolnunk hozzá. A két láb a televízió szélein kapott helyet, ami a 164 centiméteres képátlóval kombinálva azt jelenti, hogy csak széles bútorra tudjuk ráhelyezni a készüléket. A trendi megjelenésű LG kávái mind a négy oldalon szupervékonyak, az egyedi formájú távirányítóval akár a levegőben mutogatva is vezérelhető a mostanság a legjobb tévés felhasználói felületek között jegyzett webOS rendszer. Angol hangparancsainkat nemcsak a távirányító, hanem a tévé mikrofonjai is képesek értelmezni, a digitális asszisztensek közül az Alexa és a Google Asszisztens támogatott. A háttérvilágítás nélküli, egyenként világító pixeles OLED technológia kiváló képminőséget, végtelen kontrasztarányt és hatalmas betekintési szögeket eredményez, és természetesen a legmodernebb HDR-szabványok támogatása sem hiányozhat a fedélzetről. Jelen tesztalanyaink közül egyedül az LG rendelkezik HDMI 2.1 csatlakozó aljzattal, ami 120 fps sebességű 4K üzemmódot hoz magával, és ami elsősorban az újgenerációs játékkonzolokkal történő használat esetén jelenthet komoly előnyt. A Dolby Atmos kompatibilis 4.2 csatornás hangrendszer 60 W teljesítményű, illetve megjegyzendő, hogy míg a Hisense készülékeinek éves fogyasztása 231-314 kWh, addig az LG tévéi beérik 160-198 kWh-val. Panasonic 55HZ1500 A Panasonictól egy 55 colos OLED-tévét kaptunk kipróbálásra, mely 65 colos társához hasonlóan középső tartón áll, vagyis relatíve keskeny bútorokon is kiváló helyet találhatunk neki. A felső és az oldalsó kávák szupervékonyak, de az alsó hangszórós csík vaskos, illetve bár maga a képernyőpanel szupervékony, a tévé hátoldalának jelentős része is igen vastag. Utóbbi nem meglepő, ha tudjuk, hogy a Dolby Atmos-képes hangrendszer 80 W teljesítményű, és ha nincsenek komolyabb igényeink, akár egy alapszintű házimozi rendszert is fel tud váltani, főleg, ha az opcionális mélyládát is megrendeljük hozzá. És a gyártónak létezik ennél is jobb integrált hangrendszere, a HZ2000-es csúcsmodell Technics minősítésű hifije 140 W-ot tud. A képminőség minden várakozásunkat felülmúlja, a Panasonic OLED tévéje lényegében etalonnak tekinthető. A hollywoodi szakemberek által kalibrált készülék még úgynevezett filmkészítői móddal is rendelkezik, ami garantálja, hogy a megtekintett filmek pontosan ugyanúgy mutassanak a tévén, mint ahogy azt a készítők eredetileg szerették volna. Az 55HZ1500 egyértelműen filmnézésre és tévézésre lett kitalálva, de természetesen nincs akadálya a játékra használásnak sem, azért viszont kár, hogy az LG által biztosított HDMI 2.1 aljzatot ezúttal nem kapjuk meg. A Panasonic okostévé rendszere valahol félúton helyezkedik el a Hisense és az LG megoldása között, a távirányító az egyszerűbb és olcsóbb fajtából való. A Panasonic 55 colos OLED tévéje 750 ezer forintba kerül, a 65 colos változatért 900 ezer forintot kérnek el. Komoly összegek ezek, cserébe viszont a japán gyártó modelljei kis teljesítményt vesznek fel, éves fogyasztásuk alig 146-191 kWh. Konklúzió Nem állítanánk, hogy a háromszor drágább televíziókészülék háromszor jobb is. De azért egy LED-es háttérvilágítású, relatíve olcsó LCD tévé és egy OLED paneles high-end modell között igen is jól látható, hallható különbségek fedezhetők fel. Így a címben foglalt kérdésre a válasz nem egy egyszerű "igen" vagy "nem" – hogy kinek éri meg a többlet, az attól függ, hogy a fentebb részletezett egyes előnyök fontosak-e a mindennapi tévézés során. Ezzel együtt a maga nemében jó vételnek számít a Hisense 55U8QF, hiszen esetében 320 ezer forintért egy hatalmas méretű, 65 colos remek tévénk lehet. Az LG OLED65GX 2,5-szer többe kerül, de a képminősége is sokkal jobb és a hangrendszere is sokkal fejlettebb. A Panasonic 65 colos OLED készüléke közel 3-szor drágább a Hisense-nél, cserébe viszont tőle kapjuk minden tekintetben a legjobb minőséget és a legalacsonyabb fogyasztást. A 8K felbontás hiányát 65 colos képátló és közelről történő tévézés esetén sem igazán éreztük problémának, a 4K sok mindenre elég még 2020 végén is. Az 55-65 colos 8K QLED tévék egyébként 600-650 ezer forinttól indulnak, illetve itt jegyeznénk meg, hogy az OLED tévékből léteznek olcsóbb modellek is, 55 colos méretben már jóval 500 ezer forint alatt is kifoghatók korrekt vételek. A többi tesztünket itt találja. Ha rendszeresen szeretne értesülni róluk, lájkolja a HVG Tech rovatának facebookos oldalát. https://hvg.hu/tudomany/20201129_ol...led65gx_panasonic_55hz1500_televizio_teszt_4k
