Gyakran összesúgnak az utcán a háta mögött, sokan a mai napi Zsófinak hívják, pedig évek óta nem játssza már ezt a szerepet az Éjjel-nappal Budapestben. Kovács Dórit a sorozat óta műsorvezetőként és DJ-ként is megismerhették az emberek, a Nyerő Párosban megmutatta, hogy nem olyan elkényeztetett, nyafogós csaj, amilyennek sokan hiszik. Viharos párkapcsolatáról nem igazán szeret beszélni, ezúttal azonban kivételt tett, és a terveikbe is engedett egy kis betekintést. Mennyire tudtál kilépni a régi szerepedből, még ma is sokan azonosítanak az Éjjel-nappal Budapest Zsófijával? Persze, nagyon sokan a sorozatból ismernek, de rengetegen látták a Nyerő Párost is, és szerintem a nézők nagy része tudja, hogy már nem az Éjjel-nappal Budapestben szerepelek, hanem DJ-ként és műsorvezetőként dolgozom. A legmeglepőbb az volt, mikor valaki megkérdezte, hogy én vagyok-e DJ Dora, csak néztem, hogy így képben van valaki azzal, hogy manapság mivel foglalkozom, mert nem ez a jellemző. Szeretnéd kikoptatni ezt a régi karaktert az életedből? Nagyon sokat köszönhetek az Éjjel-nappal Budapestnek, de az már a múlt. Azért örültem a Nyerő Párosnak, mert ott jobban megismerhettek az emberek, igaz, két teljesen különböző műsorról van szó. Aminek nagyon örülök, hogy akkor és most is alapvetően pozitív visszajelzéseket kapok. Fotó: Polyák Attila - Origo Mit tudtál megmutatni magadból a Nyerő Párosban? Könnyű helyzetem volt. Én egy vidéki csaj vagyok, gyerekkoromban fiúkkal nőttem fel, sárgolyót gyúrtam, fára másztam, sosem voltam elkényeztetett, nyafogós kislány. Pozitív csalódás voltam az embereknek, mert teljesen mást kaptak, mint amit eddig tudtak vagy gondoltak rólam. És ez nagyon fontos volt nekem, hogy lássák,vagány, bevállalós, laza csaj vagyok. Sokat gondolkodtál azon, hogy elvállald a műsort? Ha az embert a nap 24 órájában kamera veszi körül, az első napokban még meg tudja játszani magát, de utána jön az, hogy kibújik a szög a zsákból. Kemény helyzetek elé voltunk állítva, nagy volt a stressz, fáradtak is voltunk, egyszerűen lehetetlen volt egy álarcot ennyi időn keresztül az arcunk előtt tartani. Mégsem ettől féltem. Sokkal inkább attól, hogy a mi kapcsolatunk Petivel nagyon viharos volt, és az volt a dilemma, hogy ebbe engedjük-e a nagyközönséget betekinteni, vagy inkább tartsuk meg magunknak. Megbántátok? Nem, én biztosan nem, és szerintem ő sem. Fotó: Polyák Attila - Origo Milyen visszajelzéseket kaptatok a szűk környezetetekből, tudtatok természetesen viselkedni? Akik ismernek minket, tudják, hogy milyen olasz típusú család vagyunk, senkinek nem okoztunk meglepetést. Voltak vitáink, hol nekem, hol neki adtak igazat a családtagok és a barátok, de ez az életben is ugyanígy van. Azt nyilatkozta a műsor előtt, hogy ha véget ér, elvesz feleségül. Ez poén volt, vagy tényleg tervezitek az esküvőt? Háromszor kérte meg a kezem, de oltárt még messziről sem láttam. Petinek vannak fellángolásai és nagy lelkesedései, de egyelőre nincs semmi konkrétum. Vágysz egyébként esküvőre, családra? Igen, majd mindenképp szeretnék. Nagyon szeretem a gyerekeket, családcentrikus vagyok, de most csinálom a dolgomat, nagyon szeretem a munkámat, iszonyatosan pörgős az életem. Nincs bennem kapuzárási pánik, hogy most mindenképp családot kell alapítanom, de ha eljön az ideje, szeretnék. Fotó: Polyák Attila - Origo A DJ munkád hogy áll, sok fellépésed van? Érdekes, mert egy ideje már több lábon állok. Az egyik a zene, a másik a tévé, a műsorvezetés, és egy régi szerelem is megmaradt, a modellkedés. Ha sok a tévé, háttérbe szorul a zene, de ha nem szerepelek sokat, akkor több időm jut a zenére. Most éppen ez van, nagyon sokat járok fellépni, az egész nyaram be van táblázva. Ez elsősorban a hétvégéket jelenti, de pont most utazom egy party táborba Görögországba, ott fogok játszani, és leszerződtem egy edzőteremmel is, ahol beállok majd a pult mögé heti rendszerességgel. Befogadott a szakma? Nagyon nehéz volt az elején, kellett egy fél év és jó pár buli, ami igazolta, hogy tényleg tudok zenélni. Nem azért csinálom, mert nincsen jobb dolgom, kikerültem a tévéből és unatkozom. Ez hogy jött az életedbe? Szerepem szerint zenéltem a sorozatban, úgyhogy az alapokat meg kellett tanulnom, hogy hitelesen tudjam csinálni. Aztán annyira megtetszett, hogy azóta is az életem része, sőt, mára már a munkám lett. Mindig a részem volt a zene, egész gyerekkoromban táncoltam, de 18 éves koromban egy szívműtét miatt be kellett fejeznem. Tök jó út volt ez nekem, végre visszatért az életembe a zene. Fotó: Polyák Attila - Origo Hogy tudod együtt csinálni a tévézéssel? Nagyon nehéz, konkrétan már nincs bioritmusom. Van, hogy lefekszem vasárnap hajnal hétkor és hétfő reggel kelek ötkor, sőt, van hogy hajnalban fekszem, de pár óra múlva megyek forgatni vidékre, mert mondjuk fel kell venni a HighLife adását és így beszélték le az időpontot. Óriási öröm ez a munka számomra, úgy érzem, jól belejöttem, a magázós forma miatt kicsit nehezen ment az eleje, mert annyira hozzá vagyunk szokva manapság a tegezéshez, de ezt leszámítva nem volt semmi probléma. Sokat segített az X-Faktoros munka is, mikor élőztem, megtanultam kezelni a spontán helyzeteket, nem volt idő gondolkodni. Egyébként ez az időszak sem volt könnyű, akkoriban egész szombaton a stúdióban voltam, aztán ahogy vége lett, beültem a kocsiba és mentem zenélni. Meddig lehet ezt csinálni? Szeretem, ha körülöttem nagy a pörgés, és függő is lesz az ember egy idő után. Nem lehet megállni, mert akkor jön a hiányérzet, de azt hiszem, eljön majd az a pont, amikor nem lehet tovább csinálni. Néha már érzem, hogy nagyon ki vagyok fáradva, érzékenyebb vagyok, sokkal rosszabbul veszem az akadályokat. Most még nem gondolkodom a végén, sosem voltam az a típus, aki megtervezi az életét, mindig éltem a lehetőségekkel és sodródtam arra, amerre terelgetett az élet. Ez idáig bejött, úgyhogy ezt most is követem. Mennyiben szól majd pihenésről a nyár? Egyelőre csak a munkát látom a nyárban, tele van a naptáram. Két hetet kihagytam, hogy el tudjak menni nyaralni, de nem volt időm még megtervezni sem a helyet, sem azt, hogy kikkel. Aktívan szoktam pihenni, nem vagyok az az elfekvős fajta. Ha süt a nap, nem tudok bent ülni a lakásban, ki kell mennem a levegőre, belső késztetésem van, hogy legyen valami programom, engem ez kapcsol ki. Fotó: Polyák Attila - Origo Van időd a családodra, barátaidra? Pont az előbb kérdezte anyukám telefonon, hogy mikor ünnepeljük meg a születésnapom a család-dal. Valószínűleg két-három hetes csúszással lesz idő rá, mert hétvégéken sosem érek rá. Nagyon szeretek egyébként velük lenni, otthon lenni. Egy kisvárosban az ember lenyugszik, kikapcsol, felveszi azt a régi rezgést, amiben felnőtt, pótolhatatlan érzés. Megmaradtak a régi barátok? Szinte csak régről vannak barátaim. Van sok jó barátom a közelmúltból is, de a nagy régi klasszikus barátok a gyerekkorból maradtak. Nagyon fontosak az emberi kapcsolataim, és a legnehezebben azt viselem, hogy épp fordítva élek, mint ők, így nehéz összehozni a találkozókat. Magyarországon főképp jellemző, hogy annyit dolgoznak az emberek, hogy semmi idejük nem marad a barátaikra. Amerikában ez teljesen máshogy néz ki, már attól boldogabbak, hogy nem dolgoznak olyat sokat, és tudnak időt szakítani arra, hogy a számukra fontos emberekkel töltsék az idejüket Érzed, hogy kedvelnek az emberek? Sokkal jobban szeretnek most, mint a sorozat ideje alatt. Meglepődtem, ha akkor valaki kedvesen szólt hozzám, nem tartoztam a kedvencek közé. Manapság sok kedvesség ér, egyik nap is odajöttek hozzám egy esküvőn, és mondták, hogy követnek az Insatgramon. Jó érzés, mikor az utcán is megállít valaki, nem csak néz és követ, hanem elmondja, hogy kedvel. Fotó: Polyák Attila - Origo Könnyen megszoktad, hogy felismernek? Én mindig úgy közlekedtem egész életemben, mint aki se lát, se hall. És nem azért mert fenn hordom az orromat, sőt, inkább azért, mert annyira el vagyok merülve a gondolataimban. Ez nagyon rossz tulajdonságom, amiről le kéne szokni, mert sokszor nem veszek észre dolgokat, ismerősök mellett is simán elmegyek az utcán. Így nem igazán tűnik fel, ha néznek. De egy idő után tényleg megszokja az ember. Sokan össze szoktak súgni a hátam mögött, hogy nézd, ott a Dóri vagy a Zsófi. A közösségi oldalad te kezeled? Igen, és nagyon figyelek rá, hogy csak olyan posztok kerüljenek ki, amilyeneket magaménak érzek. Sok megkeresés érkezik cégektől, hogy reklámozzak termékeket, szolgáltatásokat, de csak azokra mondok igent, amihez szívesen adom az arcomat, amiben én magam is hiszek. Igaz ez mondjuk egy teára, diétás italra, de utasítottam már vissza éttermeket és egy pálinkás céget, úgy éreztem, annak nem lenne jó az üzenete. Persze nem csak cégek, magánszemélyek is keresnek, hosszabb levelekre nincs nagyon időm, de kisebb üzeneteket szoktam küldeni, sokszor csak azt kérdezik meg, hogy hol vettem a napszemüvegem, vagy milyen márkájú a fürdőruhám. Mi a határ, mi az, amire nem válaszolsz? A magánéletemet szeretném megtartani magamnak. Sokan érdeklőnek a párkapcsolatomról, erre csak annyit szoktam válaszolni, hogy köszönöm szépen, minden rendben, de ennél persze többet akarnak: lesz-e esküvő, mikor jön a gyerek, ilyesmik. Ezekbe nem megyek bele, vannak dolgok, amiket inkább megtartok magamnak. KAPCSOLÓDÓ CIKKEK Let's block ads! (Why?) Forrás...
