Nem meglepetés, hogy az ember a gépeihez az ötletet nagyon sokszor a természetből, és azon belül is az állatvilágból meríti, hiszen szinte minden egyes jószág tökéletes a maga nemében, kivéve a legyet. Utóbbi még a mondás is eszünkbe juthat: “Isten két semmirekellő fajt teremtett a Földre. A legyet és a kőművest”. Most azonban nem a legyekkel kívánunk foglalkozni, hanem bemutatunk hat olyan robotot, amit az állatok mintájára hoztak létre a szakemberek. Robobees A Harvard és a Northeastern Egyetemek azért hozta létre ezt a mesterséges méhet, hogy ha az igaziak kihalnak, ne szűnjön meg a növények beporzása, és mi, emberek ne legyünk az enyészeté. Még akkor sem, ha bizonyos esetekben megérdemelnénk. Persze jó kérdés, mennyire valószerű ilyen apróságokkal pótolni a világ összes méhét, de az örömteli, hogy a lehetőség már adott. Walking Pod A 12 lábú rákrobot Scott Parenteau kreációja, és alapvetően geodéziai funkciókat lát el úgy, hogy a működéséhez szükséges összes energiát a szélturbinái és napelemei biztosítanak. Aprócska probléma, hogy a robotrák óránként mindössze 32 métert képes haladni, ami viszont látványnak sem lehet utolsó, és akár még a tudatmódosító szerek használóinak is bejöhet a lassított felvétel. Medúza drón A New Yorki Egyetem alkalmazott matematika laborjának teremtménye egy ultrakönnyű, önmagát hajtó drón, ami alig fogyaszt energiát. Konkrét funkciója nincs, de nagyon érdekes a tengerből merített ötlet, ami az egekbe juttatja a szerkezetet a csapkodó szárnyaival. Nano-kolibri Jó pár évvel ezelőtt a DARPA kiírt egy versenyt olyan célzattal, hogy a jelentkezők készítsenek távirányítású repülő szerkezetet, ami apró, tud repülni és lebegni, előre illetve hátrafelé mozogni. Nem véletlen hát, hogy a leírtak alapján a vége egy kolibriszerű eszköz lett. Robot gepárd Az MIT-ről elég sokat hallani, ha tudományos dolgokról van szó, és azt is megszoktuk, hogy olykor egészen hajmeresztő dolgokban gondolkodnak, így nem csoda, ha a robotgepárd is tőlük származik. Az akkumulátorokkal mozgó szerkezet 15 percen keresztül fut és ugrik, illetve villámgyorsan vált irányt, mint ahogyan valódi társai is teszik Afrikában. Robothal A kinézetében eltéveszthetetlen szerkezet a vízszennyezettséget méri, annak reményében, hogy hamarabb veszi észre a veszélyt, mint ahogyan az pusztítani kezdene, de akkor is hasznos lehet, amikor már nem célszerű búvárokat küldeni a vízbe. Habár a képen nem érződnek az arányok, de a robothal 1,5 méter hosszú, és képes a víz alól is adatokat küldeni a felszínre, ahol azokat ki tudják elemezni. Ezeket a robotokat még nem láthatjuk túl gyakran, hiszen egy részük kísérleti stádiumban van, egyes modellek pedig speciális kutatási célokat szolgálnak, mindenesetre jó tudni, hogy egy csomó “állati” tulajdonságot jól lehet használni mesterséges formában is, ha minden kötél szakad.
