2023 December Hétköznapi félistenek – Percy Jackson és az olimposziak

Hétköznapi félistenek – Percy Jackson és az olimposziak



Tíz év után újabb mozgóképes feldolgozását láthatjuk Percy Jackson kalandjainak, és úgy tűnik, sorozat formájában sokkal jobban magára talált.


A 2010-es A villámtolvaj és 2013-as Szörnyek tengere című filmek a regénysorozat első két részét dolgozták fel; ezek készítésében Rick Riordan, a könyvek szerzője nem vett részt. Ennek is köszönhető, hogy a második film már jelentősen eltért az eredeti cselekménytől, amit sem a kritikusok, sem a nézők nem fogadtak jól. Nem ez a helyzet a most indult sorozattal, amelyet Jonathan E. Steinberg már Riordan-nel szoros együttműködésben készített, és azt ígérik, az egyes évadok hűen fogják követni a könyveket. Az első évad forgatása júniusban kezdődött, első két részét pedig december 20. óta láthatjuk.

A történet főszereplője a tizenkét éves Percy Jackson (Walker Scobell), aki tanulási és viselkedési nehézségei miatt sosem tudott beilleszkedni az iskolában, ráadásul kiskora óta különös lényeket lát maga körül. Egyetlen, de annál hűségesebb barátja, Grover (Aryan Simhadri), akivel osztoznak a mitológia és a fantasztikum iránti lelkesedésükben. Egy múzeumi látogatáson Percy természetfeletti erővel a szökőkútba taszítja zaklató osztálytársát, amiért végül eltanácsolják az iskolából. Édesanyjával, Sally-vel (Virginia Kull) elutaznak, hogy felfedje előtte az igazságot: az istenek és a szörnyek valóban léteznek, és Percy apja is egy isten – ez pedig nem mást jelent, mint hogy ő maga félisten, emiatt komoly veszélyben van és menekülnie kell. Grover elvezeti a félvérek táborába, ahol együtt élhetnek a többi félisten-gyermekkel és megtanulhatják használni különleges erejüket.

Klasszikus meg nem értett gyermek-narratívát működtető, fiatalokat megcélzó fantasyről van szó.


Percyt saját világában megbélyegzik és kiközösítik, mert valójában egy másikhoz tartozik, amelyben megelevenedik az ókori görög mitológia. A tizenéves célközönség számára a helyét nem találó, kiaknázatlan erővel bíró főhős a lehető legjobb azonosulási lehetőséget kínálja. A felnövés- és a kaland-aspektus szempontjából is izgalmas, végtelen narratív potenciállal bíró helyzet, hogy a hősnek hirtelen bejárása lesz a szörnyek és az istenek világába, ahol sok más hozzá hasonló fiatallal is találkozik. Mindez tökéletes keretet nyújt ahhoz, hogy a néző szórakozva tanulhasson a görög mitológiáról. Mivel a cselekmény világában szinte mindent elmagyaráznak,

a Percy Jackson és az olimposziak azok számára is érthető, akik nem olvasták a regényeket, sőt akár a nézők kedvét is meghozhatja az olvasáshoz.

A fantasztikus lények és események – a fúria, a kentaur, a Minótaurosz és a vele való eposzi küzdelem – és azok környezete minél látványosabb megvalósítást kíván meg. És ebben semmilyen hiba nincs is. A látvány ténylegesen magával ragadó: a világítás és a színezés tökéletesen festi a jelenetek hangulatát, és a helyszínek önmagukban is gyönyörűek. Mind az iskola terei, mind az otthoni terek, mind a tábor és környező természet életszerűek, otthonosak, az elejétől fogva misztikus hangulat hívogatóan lengi körül őket. A legjobb munkát talán a félvérek táborával végezték: Vancouverben, nagyszerűen megválasztott, burjánzó erdei környezetben, monumentális hegyek között épült fel, ami nosztalgiát is ébreszthet a gyermekkori erdei táborozások iránt.


A CGI is nagyrészt rendben van, de a látványosabb átváltozások, mint ahogy Mrs. Dodds felveszi fúria alakját, valahogy mégsem mindig simulnak bele kellőképpen a látványvilágba. Azonban ahogy a cselekmény színtere – várhatóan – egyre inkább a fantasztikum terébe helyezkedik majd át, valószínűleg magukra és helyükre találnak a különleges effektusok is.

Atmoszféra és látványelemek szempontjából tehát nem lehet kifogás, az elbeszélés azonban már vontatottabban működik.
A regények rajongóinak minden bizonnyal örömteli visszatérést jelent a sorozat a Percy Jackson világba, és a gyerek- és tiniközönség ízlésének is megfelel. Viszont más lehet a helyzet azokkal a felnőtt nézőkkel, akiknek ez az első találkozása az univerzummal. Hiányzik valami, ami már az első percekben megragad, ami miatt habozás nélkül kattintunk a „következő epizód” gombra, de vajon micsoda?


A hiányérzet oka abban keresendő, hogy az elbeszélés stílusa erőteljesen elcsúszik a show felől a tell felé. Például Percy eddigi életének, a második részben pedig a tábornak a bemutatása szükségtelenül hosszú ahhoz képest, hogy a történet szempontjából mennyire érdekes. Persze indokolt olyan szempontból, hogy az új nézőknek jól jön letisztázni egyes információkat – sok mindent Percyvel együtt tanulunk meg –, ám ezek a jelenetek túlságosan párbeszéd-hangsúlyosak, így hosszabbnak tűnnek, mint amilyenek.

Néhány kreatív megoldással ezeket a cselekménybe is bele lehetne szőni, azonban sajnos úgy tűnik, a készítők nem bíznak meg a ennyire a nézőkben.
Ehhez a problémához hozzájárul, hogy a vágás terén is a kiszámítható, konvencionális keretek között maradtak. A bevezető, magyarázó jeleneteknek is jót tenne a feszesebb szerkesztés, de ez elmarad, így a vágás nemigen járul hozzá a ritmus fenntartásához. Ez leginkább a párbeszédek során mutatkozik meg, amelyekben a túlságosan szabályosan megszerkesztett beállítás-ellenbeállítás formulát alkalmazzák, legyen bármilyen érzelmi töltetük vagy narratív szerepük. A feszültségkeltés funkcióját szinte teljes mértékben a zenei aláfestés látja el, ami kétségtelenül jól sikerült, de az érdekes plánokat és kameramozgásokat önmagában nem helyettesíti.

Persze mivel csak két epizódról van szó, nem érdemes túlzott szigorral fordulni efelé; joggal remélhetjük, hogy amint nagyobb sebességre kapcsol a cselekmény, a drámai feszültség intenzitásában követni fogja azt. Ez a színészeken biztos nem múlik, hiszen kiválóan végzik a dolgukat.

Határozott előrelépés a filmekhez képest, hogy a tizenkét éveseket tényleg tényleg tizenkét évesek alakítják.
Scobell nagyszerűen formálja meg a bizonytalan fiút, aki sosem találta a helyét, és most meg kell békélnie újonnan felismert erejével és nagyszabású küldetésével is. Simhadri igazi szeretnivaló sidekick, akinek feladata a főhős támogatása az ismeretlenben, de aki maga is mélységeket rejt. Az Annabethet alakító Leah Jeffries tökéletes az erős, határozott, de flegmatikus és rejtélyes lány szerepében. Valójában mindannyian rejtélyesek maradnak, vagy inkább csak nem sikerül igazán megismerni őket, mert a forgatókönyv kissé sematizálja a szerepüket. Valójában mindannyian jellemezhetők néhány szóban; de ez nem a színészek hibája, és bőven lesz alkalmunk közelebbről megismerni őket.

A Percy Jackson és az olimposziak olyan üzenetet fogalmaz meg fiatal célközönsége felé, amit nem lehet eleget hangsúlyozni:

aki nem jó valamiben, az biztosan jó valami másban, és ezt meg kell és meg lehet találni. Lehet, hogy nem a megszokott környezetünkben és az általunk elképzelt módon, de mindenkiben ott rejlik valami, ami különlegessé teszi. A kerekesszékhez kötött Mr. Brunner valójában Kheirón, a hatalmas kentaur, a toll pedig a megfelelő kezekben karddá válik. Az elbeszélés ritmusa nem különlegesen magával ragadó, de mivel bevezető részekről van szó, ez a későbbiekben bőven fejlődhet, a látványvilág és a színészi játék pedig több, mint méltó egy igényes fantasy sorozathoz.


A Percy Jackson és az olimposziak a Disney+-on látható, a harmadik rész december 26-án jelenik meg.

2023. december 24.

https://www.filmtekercs.hu/sorozat/percy-jackson-es-az-olimposziak-kritika