Én is letöltöttem már, viszont nem tudtam még megnézni Neked hogy tetszett a film? Azon kivül, hogy nagy kedvenced? Nyugodtan véleményezd a filmet , téma, karakterek, szinészi játék? Mert nagy IMdb pontszámú francia vigjáték , igaz?
Tetszik az egész stílusa, hangulata, és hogy tele van franciás humorral Pörgősek a beszélgetések, és ezért a poénok is gyorsan csattannak el . Tetszik, hogy mindenki művelt és, hogy ezt a műveltségüket (így-vagy úgy) a másik kifigurázására, megviccelésére hasznosítják, asszem ezért is tetszenek a karakterek is. Kicsit emlékeztetnek a Woody Allan filmekre, ahol szintén árad a kifinomult műveltség a karakterekből, csak ebben a filmben a szereplők nem tűnek e miatt akkora sznoboknak. Legalábbis én így látom Kíváncsi vagyok neked hogy fog tetszeni Örülnék ha majd megírnád. Nem tudom rólam mi árul el, de én kb. 5ször láttam már
Release Date: 2013. május 2. Genre: vígjáték Director: Alexandre de La Patelliére, Matthieu Delaporte Screenwriter: Alexandre de la Patelliére, Matthieu Delaporte Studio: Vertigo Média Kft. Starring: Charles Berling, Guillaume de Tonquedec, Judith El Zein, Patrick Bruel, Valérie Benguigui 2013.05.02. (Le prénom) Közös vacsorára készül egy baráti társaság, amelyen egyikük elújságolja, hogy születendő gyermeke fiú lesz. A hírt kitörő örömmel fogadják a barátok, ám amikor megtudják, hogy szülei Adolfnak (egészen pontosan Adolphe-nak) neveznék el, elszabadulnak az indulatok. A keresztnévadás körüli parázs vita régmúlt sérelmek és mélyen őrzött titkok sorát hozza felszínre, fergeteges helyzetkomikumokkal megajándékozva az önfeledten szórakozó nézőt. Kiderül, közel sem csak a névadás osztja meg a társaságot, s az este folyamán megnevettető szituációkban egytől-egyig megtanulják, hogy mi az igazi szeretet és barátság. KRITIKA Ha születendő gyermekének az Adolf keresztnevet szeretné választani, kérjük legyen óvatos! Villányi Dániel A francia mozikban 2012 egyik nagy sikere volt ez a kesernyés hangulatú kamaravígjáték, melyet az Alexandre de La Patelliére-Matthieu Delaporte rendezőpáros az utóbbi által írt színdarab nyomán vitt filmre. A cselekmény színhelye szinte végig egyetlen szoba: itt gyűlik össze vacsorára az a baráti-rokoni társaság, melynek tagjait már évtizedes jó kapcsolat fűzi egymáshoz — és akik között épp ezen az estén borul ki a bili, amikor egyikük bejelenti: születendő gyermekének a veretes Adolphe (sőt, később már Adolf) keresztnevet szándékozik adni. A név apropóján láncreakció indul be, melynek során mindenkiből előtörnek a többiekkel kapcsolatos rég elfojtott sérelmei — egy-egy ponton kicsit erőltetetten is, mintha az összes karaktert sorra ki kéne pipálni ebben a vonatkozásban. A Hogyan nevezzelek? mindezt vígjátékként, komikus szituációkkal, replikákkal és sziporkákkal tűzdelve tálalja, de az összkép mégiscsak nyomasztó, főleg, hogy a kiderülő csúnyaságokra nincs igazán feloldás sem a végén, csak egyszerű továbblépés. Az azért jellemző, hogy végül a feldúlt csatatérré vált szobában a két legnormálisabbnak tűnő fickó marad ott, hogy mindenek ellenére megigyanak együtt egy üveg bort. 109 perc, francia-belga Hogyan nevezzelek? « VOX.hu
