Release Date: 2014. június 12. Genre: vígjáték, western Director: Seth MacFarlane Screenwriter: Alec Sulkin, Seth MacFarlane, Wellesley Wild Studio: UIP-Duna Film Starring: Amanda Seyfried, Charlize Theron, Giovanni Ribisi, Liam Neeson, Neil Patrick Harris, Sarah Silverman, Seth MacFarlane 2014.06.12. (A Million Ways to Die in the West) Seth MacFarlane (Ted) a rendezője, producere, társszerzője ennek az új vígjátéknak, valamint ő alakítja Albertet, a gyáva birkatenyésztő farmert. Miután Albert kihátrál egy pisztolypárbajból, szeszélyes barátnője elhagyja őt egy másik férfiért. Amikor egy titokzatos, gyönyörű nő lovagol be a városba, segít hősünknek megtalálni a bátorságát, és közben egymásba szeretnek. Ám amikor a nő férje, a hírhedt bandita bosszúszomjasan megérkezik, a farmernek próbára kell tennie újdonsült bátorságát. KRITIKA Hollywoodban az a szokás, hogy rendezőként az első nagy sikerfilmed után gyorsan bele kell fognod az álomprojektedbe, ugyanis ilyenkor a stúdiók hajlamosak aranytojást tojó tyúknak nézni a direktort, és még a legképtelenebb ötletre is pénzt adni. Tóth Csaba Seth MacFarlane valami rejtélyes oknál fogva a westernt választotta, de mivel a Ted és a Family Guy után őt vígjátékkirályként tartják számon, így egy véres/poros klasszikus zsánerdarab szóba se jöhetett, csakis egy kifordított western-komédia. Az már csak a pont az i tetejére, hogy nem csak íróként és rendezőként, hanem főszereplőként is megkapta a filmet, pedig ilyen irányú tapasztalatokkal korábbról nemigen rendelkezett. Elég hülyén is mutat cowboy-szerkóban, de ezt szerencsére tudja is magáról. A film humorának nagy részét pont az adja, hogy egy lényegében nagyon is mai gondolkodású figurát helyez a XIX. század végi poros amerikai kisvárosba, és megmutatja, hogy XXI. századi elkényeztetett emberkeként mennyire életképtelenek lennénk egy ilyen környezetben. MacFarlane sokat tanulmányozhatta az érát, ugyanis számtalan poén az akkori, közel elviselhetetlen életkörülményekre van kihegyezve. A film kapásból úgy indul, hogy megmutatják nekünk a korabeli szépségkirálynő fotóját, és igen, azután a bányából is feljön a szén. A film rengeteget élcelődik a korabeli egészségügy állapotán, az akkori fotósok korlátozottságán, sőt még az indiánokon is, ezek nagy része pedig remek ötlet, és tökéletesen alkalmasak arra, hogy mosolyt csaljanak az arcunkra. Csakhogy ebben nincs elég kraft egy kétórás mozifilmhez. Egy kibővítettFamily Guyepizód valószínűleg zseniális lett volna ezekből az ötletekből felhúzva, itt azonban az első fél-háromnegyed óra után kifogy a szusz, és egyre többször éreztem azt, hogy sok az üresjárat. Mindezt a rendező egy nagy szerelmi szállal hivatott leplezni, csakhogy ez pont miatta nem működik. MacFarlane kiváló szinkronhang, és az Oscar-gála láttán azt is bátran állíthatom, hogy bitang jó stand upos, de egy mozifilm főszerepére egyáltalán nem alkalmas. A Charlize Theronnal alkotott párosukról egy másodpercig sem hittem el, hogy ez a két ember valóban egymásba habarodott, márpedig így pont a film egyik fő vonala válik hiteltelenné. Tudom, a Ted után nem szép dolog számon kérni, hogy túl sok a gusztustalankodó poén, de amikor Neil Patrick Harris egymás után két cowboy-kalapot fosik tele, az Adam Sandler karrierjének legmélyebb pillanatait idézi. MacFarlane persze jóval okosabb filmes az említett Sandlernél, így a filmje azért távol esik a Nagyfiúk színvonalától, de az irány sajnos nem jó. Itt még kb. minden harmadik poén működött (időnként tényleg nagyokat nevettem a filmen), de ha azt vesszük, hogy a Tedet gyakorlatilag végigröhögtem, ez nem túl jó statisztika. A Hogyan rohanj a veszTEDbe nem katasztrófa, hanem egy vállalható vígjáték, de MacFarlane korábbi munkái után ez sajnos édeskevés. 116 perc, amerikai Hogyan rohanj a veszTEDbe « VOX.hu
