[h=1]Hullák helyett mesterművek a ládában[/h] Ötven évig pihentek egy pincében két ládába zárva azok a képek, amiket keddtől bárki megnézhet a Mai Manó Házban. A többek között Robert Capa által alapított Magnum fotóügynökség tehetséges fotósai minket, magyarokat is megörökítettek rajtuk. Szintén a Magnum fotósainak munkáit láthatjuk a Capa Központban, 70 év történelmét zsenik szemén keresztül. Kapcsolódó cikkek (3) Robert Capa színes képeiből nyílik kiállítás Tömegek a Capa Központ megnyitóján Magyar volt, zseni volt "Úgy bűzlött a két láda, mintha hullák lennének bennük" - így emlékezett vissza Andrea Holzherr, a Magnum Photos menedzsere arra a pillanatra, amikor felnyitották azokat a ládákat, amik több mint ötven évig rejtegettek egy páratlan kiállítási anyagot. A mai napig nem tudjuk, hogy ki volt az a rendszerető ismeretlen, aki gondosan elcsomagolta a Magnum fotóügynökség tehetségeinek eredeti nagyításait, és nemcsak a színes farostlemezre kasírozott 83 fekete-fehér képet, hanem a bevezető szövegeket, és a kiállítás plakátjait is, hogy aztán az egész évtizedeket pihenjen az innsbrucki Francia Intézet pincéjében. Galéria: Magnumosok képei a Mani Manóban és a Capa Központban (8 kép) Fotó: Chris Steele-Perkins / Magnum Photos A kiállítás a Magnum Photos (1947-ben Robert Capa javaslatára Henri Cartier-Bresson, George Rodger és David "Chim" Seymour által közösen létrehozott első független fotóügynökség) nyolc neves tagjának különböző földrészeken készített fotóriportjait mutatta be.1955 júniusa és 1956 februárja között öt ausztriai városban állították ki a képeket, ez volt a Magnum első csoportos tárlata. Amikor 2006-ban újra felbukkant az anyag, nyomozni kezdtek a kiállítás története után, de még maguk a művészek (akik még élnek közülük) sem emlékeztek semmire. A lapokban csak néhány rövid tudósítás jelent meg, és azok sem voltak egyértelműen pozitívak. Andrea Holzherr szerint akkoriban még nem tudták hova tenni, hogy a magazinok helyett egy kiállítóterem falain látják viszont ezeket a képeket. Fotó: Bődey János Pedig nagyon is megéri kiállítani őket, erről most bárki meggyőződhet. Május 27-től a Mai Manó Házban látható a tárlat, ahová a fotókon kívül elhozták azt a két utazóládát is, amikben a képek ötven évig pihentek. Werner Bischof, Henri Cartier-Bresson, Robert Capa, Ernst Haas, Erich Lessing, Jean Marquis, Inge Morath és Marc Riboud képei Indiát, Egyiptomot, Magyarországot, Dalmáciát, Angliát, Franciaországot, sőt Perut is bemutatják. Cartier-Bresson képein láthatjuk a böjtölő Gandhit, a merénylet előtti napon kedélyesen beszélgető politikust, aztán azt, ahogy a hamvait a folyóba szórják. Capa baszkföldi képein önfeledt vidámságot, míg Jean Marquis galgahévízi képein ünnepélyes komolyságot fedezhetünk fel. Werner Bischof hatalmas könnyekkel síró hajdúhadházi kisfiúja éles kontrasztban áll Lessing vidáman játszó bécsi gyerekeivel. Ernst Haas A fáraók földjén című hollywoodi film forgatását örökítette meg, képein a statiszták, mintha valóban rabszolgák lennének. A Magnum történetében már az első évtized tele volt tragédiákkal, a kiállítás ausztriai bemutatása idején ketten már nem éltek az alapítók közül. Capa 1954-ben Indokinában taposóaknára lépve halt meg, Werner Bischof az Andokban, autóbalesetben veszítette életét. Így a Magnum Elsők című kiállítása azt is igazolni akarta, hogy az ügynökség létezik, az alapítók szellemi örökségét továbbviszik. Hogy ez mennyire így lett, azt a másik, a keddtől a Capa Központban látható kiállítás bizonyítja. [h=3]Túszok, tüntetők és okos pozőrök[/h] A másik tárlat a Kontaktok címet viseli, ez a Magnum Photos nagyszabású új vándorkiállítása, amelyet tavaly mutattak be. Mintegy hetven, az ügynökséghez tartozó fotós képkészítési és kiválasztási folyamatába enged betekintést 163 képen keresztül hetven évet átfogva, egészen napjainkig. A kontaktok tulajdonképpen az eredeti filmtekercs egymás után lévő fotóinak a filmmel megegyező méretűre nagyított képsorai. Ebből választja ki aztán a fotós vagy a képszerkesztő, hogy melyik lesz az a kép, ami a közönség elé kerül. Fotó: Bődey János A kiállításon a kontaktokat, a kiválasztott képeket és a fotós visszaemlékezését egyaránt megtaláljuk. Nagyon érdekes tanulmányozni a kontaktokat, megtippelni, hogy melyik képre eshetett végül a fotós választása, aztán ellenőrizni, hogy eltaláltuk-e, mi is azt tartjuk a legjobbnak, amit mondjuk Eve Arnold vagy Philippe Halsman. Pedig a fotósok egy része nem szívesen mutatja meg ezeket a képeket, hiszen ezek nem mindig a legjobb munkáik, a kiválasztás pedig személyes, intim folyamat. De akit inkább a történelem érdekel, annak is nyugodt szívvel ajánlható a Kontaktok. 70 év történelme sűrűsödik a termekben, Capa a normandiai partraszállást megörökítő képeitől az 1968-as párizsi diáklázadásokon, Robert Kennedy temetésén és a vietnami háborún át egészen 2001. szeptember 11-ig. Kiderül, hogy készítette el kampányplakáttá vált fotóját Elliott Erwitt, aki egy hűtőgyár megbízásából fotózott a helyszínen, Hruscsov és Nixon konyhai vitájáról, amin Nixon mutatóujjával mellbe böki az orosz vezetőt. Ahogy az is, hogy milyen "okos pozőr" volt Malcolm X, és hogy lehetett meggyőzni Teréz anyát, hogy imádkozás közben is engedje magát fényképezni. Fotó: Bődey János Láthatjuk az 1976-ban elrabolt Air France-gép utasainak hazatérését, az amerikai nagykövetség előtt tüntető teheráni fiatalokat 1979-ben, a dél-afrikai apartheid áldozatainak temetését, egy pakisztáni elmegyógyintézet lakóit, buddhista szerzetekeseket, mexikói prostituáltakat és haiti bevándorlókat. Az egész század történelmét néhány kivételesen tehetséges fotós szemével. (A Magnum Elsők a Mai Manó Házban, a Kontaktok a Capa Központban látható 2014. május 27. és augusztus 24. között.)
