No Man’s Sky, Watch Dogs, Mafia 3., Recore. Négy játék az utóbbi időkből, amelyek már az első előzetesük alapján nagy visszhangot kaptak, a játékos tömegek pedig piedesztálra emelték. Nem véletlenül! A No Man’s Sky-ban az emberek a Minecraft utódját látták meg, csak éppen döbbenetes és hatalmas látványvilággal megspékelve. A Watch Dogs hihetetlen nagy játszóteret ígért a hackelés korlátlan lehetőségével karöltve. A Mafia 3 a legelső Mafia-játék hangulatát hivatott újra megeleveníteni a második rész pörgős harcrendszerével megfejelve. A Recore pedig az eredeti Super Metroid-játékok hamisíthatatlan stílusát szerette volna újfent a képernyőinkre éleszteni. Legnagyobb sajnálatunkra ezen felsorolt ígéretek közül semmit nem tudtak megvalósítani a fejlesztők. Hype Overkill De akkor mi a gond ezekkel a játékokkal? Nem kellene annyi előzetes infót meg videót kiadniuk? Egyáltalán nem is kellene beszélniük róla, nehogy a hype áldozatává váljon a saját alkotásuk? Akkor meg kapásból ugrott egy-egy jól sikerült E3, vagy Gamescom bemutató, nem? Természetesen vannak ilyen típusú alkotások is, amelyekről a megjelenésig azt se tudtok, hogy egyáltalán fejlesztik azt a játékot. Viszont akkor mi a legjobb mód arra, hogy tudjanak róla az emberek, miközben ne legyen körülötte mindent elpusztító hype? Hogy az igaz választ megleljük, vissza kell térnünk egészen az ókorig, egészen pontosan Horatius tanításaiig: „Aurea mediocritas”, vagyis az arany középút. Elsőre lehet, furán hangozhat, de teljes mértékben igaz. Nem muszáj túl sok információt kiadni egy készülő játékról (főleg akkor nem, ha a megmutatott elemeken kívül durván szólva nincsen semmi más benne). A kevesebb néha több, és ez így van rendjén. Egy előzetessel meg lehet nyerni a közönséget, nem kell egymás után harminc. Viszont ha maga a játék képes kezelni a körülötte keletkezett hype-ot (Grand Theft Auto-sorozat, de akár a The Witcher 3-at is ide lehetne sorolni), akkor csak nyugodtan. Ha a felkapott elemek mellett van még sok másik is a tarsolyában, és ezeket profin és megnyerően tudják kijátszani, akkor (nagy) baj nem lehet belőle. De ha Call of Duty, akkor az a nagy változatosság, hogy most nem a Földön lövöldözünk, hanem az űrben. Juhéé! De térjünk vissza az egyik fentebb említett játékhoz, a No Man’s Sky-hoz. 2013-ban lehetett először igazán közelről is bepillantást nyerni ebbe az alkotásba, és mindenkit lenyűgözött. Élő, légező világ, telis-tele furcsábbnál furcsább és egyben egyedinél egyedibb állatfajokkal, mindezt egy gyönyörű grafikus motorral kreálva, és pluszban (ami lehet, a legfontosabb) a szabadságérzet. A játék nem fogja a kezünket. Azt csinálhatunk, amihez éppen kedvünk szottyan, oda repülünk, ami éppen megtetszik. Nem hiába emlegették az emberek a Minecraft stílusát ezzel kapcsolatban. A közönség (jogosan) felkapta ezt a címet, és erről kezdtek beszélni. Még az az ember is tudta, hogy mi az a No Man’s Sky, akinek fogalma sincs, hol kell bekapcsolni a számítógépet. És ezt a fejlesztők kihasználták (bocsánat a szóhasználatért)! Egy indie csapat negyedik játéka ekkora visszhangot kap, ekkora hype van körülöttük, akkor lehetséges, hogy porszem kerülhet a gépezetbe – méghozzá nem is egy. A ’83-as A sebhelyesarcú című Al Pacino film óta tudjuk, hogy a hirtelen jött hatalom könnyűszerrel meg tudja részegíteni az embert, ami jelen esetben meg is történt. A Hello Games lassanként fedte fel az újabb információkat az alkotásukról, ezzel még nagyobb lelkesedéssel töltve el a játékosokat. Majd végre valahára megjelent a No Man’s Sky idén augusztusban. És a legelső mondatok egyike az emberektől az „Ennyi?” kérdés volt. A No Man’s Sky jó lehetett volna. Ahogy a Watch Dogs is egy élvezhető shooter, vagy a Destiny egy Halo-Borderlands keverék. Ha nem szúrták volna ki a szemünket be nem tartott ígéretekkel, és ha nem lövik le az összes kontentet, amik megtalálhatóak a játékokban. Félre ne értsetek, nem annyira rossz alkotások ezek (bőven voltak silányabbak idén), de ahhoz képest, hogy mit reklámoztak velük kapcsolatban, nagyobb a csalódásérzet. Mert ha nem tudtunk volna semmit a No Man’s Sky-ról, akkor sokkal magasabb lett volna a valószínűsége annak, hogy azt mondjuk rá, nem hibátlan, de el lehet vele lenni. És itt kanyarodnék vissza a cikk elején lévő állításhoz, hogy ebben a „hype overkill-ben”, bizony mi, játékosok is hibásak vagyunk. Az egy dolog, hogy a fejlesztők kihasználták a lehetőséget, hogy könnyebben eladhassák a saját játékukat (még a megjelenés előtt), de egy éremnek mindig két oldala van. Mi voltunk azok, akik non-stop beszéltek arról, hogy mekkora szabadság lesz majd a „Nem vénnek való Űr” világában, meg hogy minden egyes hackelés micsoda élvezet lesz az „Őrkutyákban”, viszont ezek nagy mértékben idealizálva lettek. Megszépítettük ezen elemeket, és egy pillanatra sem ötlött fel bennünk, hogy talán egy bizonyos idő után unalmasnak, monotonnak fognak hatni. Most természetesen lehetne arról is vitatkozni, hogy a fejlesztők, vagy a játékosok azok, akik inkább hibásak ebben a helyzetben, de nem lenne sok értelme. A végeredmény úgyis az lenne, hogy egy újabb jónak ígérkezett játék veszett oda. Good Hype Ellenben, hogy a zárás ne az Olvasó teljes melankóliába fulladását okozza, azért a hype nem csak rossz dolgokra jó. Itt van a The Witcher 3: The Wild Hunt, a Dark Souls 3, az új Doom, vagy akár a Metal Gear Solid 5: The Phantom Pain (ami szerintem máig az utóbbi idők legnagyszerűbb játéka), amely alkotások jól kezelték a felkapottságot. Elárultak és mutattak is belőlük sok mindent, de ezek mellett bőven volt bennük kraft, bőven le tudtak minket kötni más elemekkel is. És ez jó, mert igényeljük! Senki nem szereti, ha a semmivel szúrják ki a szemüket, ellenben azt mindenki imádja, ha egy régóta beígért alkotás megérte a várakozást, és ha nem is sokat, de egy kicsit hozzánk tett ezzel. Szóval Dishonored 2, Watch Dogs 2, God of War 4, The Last Guardian vagy Resident Evil 7. Mi bízunk bennetek, ne okozzatok csalódást! Most Ti jöttök! Mi volt az a nagyon felkapott játék, amit régóta vártatok, és minden egyes pillanata megérte a várakozást? Let's block ads! (Why?) Forrás...
